Száraz Gábor a TIGÁZ Zrt. szóvivője válaszolt a Hírhatár kérdéseire, melyeket azért tettünk fel korábbi írásunkban, mivel nem volt érthető, hogy mitől lehetett magasabb egy gázszámla egymás utáni két hónapban, amikor azonos volt a fogyasztás, vagyis a gázóra azonos mennyiséget mutatott. A szóvivő részletes magyarázatából azonban kiderül, hogy számításaink hibásak voltak, mindenre van logikus magyarázat és a TIGÁZ, a törvénnyel megegyezően 10%-al csökkentette az árakat!

Elsőként Lakatos Edina, az FGSZ Zrt.szóvivője válaszolt a Hírhatárnak  arra a felvetésre, hogy a vajon mitől kerül közel négyezer forinttal többe ugyanannyi elfogyasztott gáz TIGÁZ-nál két egymást követő hónapban?  A  szóvivő válaszából már részben magyarázatot nyert, hogy a gáz fűtőértéke milyen befolyással van a számlára. 

Száraz Gábor, TIGÁZ Zrt. szóvivő válaszából pedig részletesen levezethető minden kételyre a szakszerű magyarázat, melynek lényege, hogy  a különböző árkategóriák és a fűtőérték mértéke befolyással van a számla végösszegére, de csak a nagyobb gázmennyiséget felhasználó fogyasztóknál jelenthet ez két azonos mértékű gázfogyasztásnál több ezer forint különbséget.

Száraz Gábor a TIGÁZ Zrt. szóvivője:

1.Mi lehet az oka annak, hogy bár ugyanannyit mutat a gázóra két egymást követő hónapban, de a TIGÁZ ugyanakkora gázfogyasztásra különböző összeget számláz?

Általánosan válaszolva két különböző oka van:

• egyik az, hogy az elfogyasztott/elszámolt hőmennyiséget kell megfizetni, a gázmérő számlálója a fogyasztást m³-ben mutatja, tehát ha két különböző hónapban azonos a m³ fogyasztás, az elfogyasztott hőmennyiség a fűtőérték függvényében lehet különböző;
• a másik pedig hogy az elfogyasztott hőmennyiségnek sávos egységára van, az I. árkategóriában fogyasztható összes éves hőmennyiség (41.040MJ naptári évre vetítve) a fogyasztás jellegének megfelelő ütemben adható ki. Tehát a téli hónapokban több „kerül kiadásra” az évi 41.040 MJ-ból, nyáron kevesebb.

A pontos választ az alábbiakban részleteztük:

A 28/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet (a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árszabások megállapításáról) alapján az elfogyasztott gáz ellenértékét az alábbiak szerint kell meghatározni:

Fizetendő nettó összeg = Fogyasztott hőmennyiség (MJ) * Egységár (Ft/MJ)

Fogyasztott hőmennyiség = leolvasott (diktált) mennyiség (m³) * nyomáskorrekciós tényező * fűtőérték (MJ/m³)

Leolvasott (diktált) mennyiség (m³) * nyomáskorrekciós tényező = gáztechnikai normál m³-re átszámított fogyasztás

Mivel a nyomáskorrekció és a fűtőérték dinamikusan változó adatok, ezért az egymást követő időszakokban a gázmérőn mért azonos gázmennyiségből más-más hőmennyiség nyerhető ki.

Ezen túlmenően az egyes időszakokban a fogyasztás I.-II. árkategória szerinti megoszlása is eltérhet. Például, azon fogyasztók esetében, akik az elszámolás alapjául a havi mérőállás közlést választották, az adott időszakra elkészült számlában I.-es (alacsonyabb) árkategória szerint csak olyan hőmennyiség számolható el, amennyi az adott időszak várható fogyasztási aránya a teljes éves fogyasztáshoz képest. Ez az ún. jelleggörbe szerinti megosztás. Ennek eredményeként pl. a februári számlában magasabb hőmennyiség számolható el I. árkategória szerint, mint pl. a márciusi számlában, hiszen februárban magasabb fogyasztás várható, mint márciusban.

Mindezek együttes hatására egyik hónapról a másikra a számla fizetendő értéke annak ellenére eltérhet, hogy a gázmérőn ugyanannyi fogyasztást olvastunk le.

2. Befolyásolja-e egy számla végösszegét a fűtőérték, ha igen hogyan?

Igen, az előző pontban leírtak szerint a fűtőértéktől is függ az – elszámolás alapját képező - elfogyasztott hőmennyiség. Tehát minél magasabb az elfogyasztott gáz fűtőértéke, annál kevesebbet (m³) kell belőle használni. Ha gyengébb fűtőértékű gázzal kell felfűteni a szobát, akkor viszont „jobban pörög a gázmérő”, viszont az elszámolandó hőmennyiség lehet, hogy ugyanannyi lesz, hiába mutat több elfogyasztott gázmennyiséget a mérő számlálója.

3.Hogy/hol tud a fogyasztó hitelt érdemlően meggyőződni arról, hogy a TIGÁZ milyen módon, milyen alapon dönti el, hogy a fűtőérték csökkenése, vagy növekedése azaz bármilyen változása milyen értékben módosít egy számla végösszegén?

Tisztázni kell, hogy NEM a Tigáz dönt. A számla végösszegének meghatározásához a jogszabályokban előírt szempontokat kell egy meghatározott képlet alapján alkalmazni. A Tigáz az arra hivatott forrásokból kapja meg az adatokat (pl. fűtőérték – FGSz Zrt., a meteorológiai adatot – hőmérséklet, nyomásérték, stb. – a meteorológiai szolgálattól; stb.) és azokat helyettesíti be a megadott képletbe.

A számlán feltüntetésre kerül az elszámolási időszakra vonatkoztatott gázmennyiség, nyomáskorrekció és – súlyozással számított – fűtőérték. Így az előzőekben bemutatott képlettel az elfogyasztott hőmennyiség fűtőértéktől függő módosulása pontosan kiszámítható.

1. 1.     Miért kerülhet többe ugyanannyi elfogyasztott gáz két egymást követő hónapban? (A két számlán a különbség a fűtőérték mértéke, ez utóbbi számból adódó korrekciós tényező, illetve az ezek alapján korrigált m³ gázfogyasztás, mely adatok alapján plusz 15 m³ gáz árát terhelte a TIGÁZ a fogyasztóra, az előző számlához képest.)

A fentiekben bemutatott számítási módot alapul véve:

1. a nyomáskorrekció változása miatt a februári 2000 m³-es fogyasztás csak 1988 normál m³-t, a márciusi pedig 2003 normál m³-t jelent. (Ez tehát a fent említett 15 m³ különbség)
2. a fűtőérték februárban 34,25 MJ/ m³, márciusban 34,32 MJ/m³  volt
3. az 1-2. tényezők hatására az elfogyasztott hőmennyiség 68.751-68.110=651 MJ-lal lett több
4. a februári és márciusi fogyasztás I.-II. árkategória szerinti megoszlása is különbözik, ugyanis diktálós fogyasztók esetében - a rendelet szerint - az I-es árkategóriában az egész évre járó 41.040 MJ-ból csak az éves fogyasztás havi, várható megoszlása (jelleggörbe) arányában számolható el hőmennyiség, ezért:

                                                    i.     a februári számlában 10.334 MJ-t,

                                                  ii.     a márciusi számlában már csak 8.036 MJ-t

                                                iii.     volt elszámolható.

A sávos árrendszerről tájékoztató a lakossági ügyfelek/Számlázás és elszámolás menüpont alatt található

• a jelleggörbéről megtalálható a tájékoztatás a tájékoztatás/műszaki tájékoztatás menüpont alatt 
• az oldal keresője is hozza találatnak a jelleggörbe oldalt

Az üzletszabályzatot illetően a jelleggörbe megtalálható a III/6 függelékben, ami az üzletszabályzat szövegében is behivatkozásra került:

Az I-II árkategóriának megfelelő elszámolást naptári évre vonatkozóan kell biztosítani. Az I. árkategória 41.040 MJ éves fogyasztásig érvényesítendő, a fogyasztás és a számlázás pedig havonta történik, így ez alapján az un. kedvezményes mennyiséget (I. árkategória) a fogyasztó havi fogyasztási szokásait reprezentáló jelleggörbe szerint kell a szolgáltatónak naptári év vonatkozásában biztosítani.

Az I-es és II-es árkategória alkalmazásával kapcsolatban az volt a jogalkotó szándéka, hogy a naptári év alatt elfogyasztott 1.200 m³ feletti mennyiség II-es kategóriában elszámolandó fogyasztás miatti „többlet fizetési kötelezettség” egyenletesen oszoljon el az év során.

Tehát ha egy felhasználó 1.500 m³-t fogyaszt a naptári év során, és fogyasztásának a lefutása megegyezik a besorolása szerinti fogyasztási jelleggörbe lefutásával, annak minden számlában az (1500-1200) / 12 = 25 m³ gáz kerül II-es árkategóriában elszámolásra, ami nagyjából 2.000 Ft/hó.

Ha ugyanennek a fogyasztónak az I-es ársáv szerinti mennyiség kerülne kiadásra az év elejétől kezdve, akkor az utolsó kéthavi számlát már teljes egészében II-es áron kellene megfizetnie, ez pedig sok felhasználónak okozna nehézséget az év végén, hiszen hirtelen mintegy 25 ezer forinttal nagyobb gázszámlát kellene kifizetni ugyanakkora elfogyasztott hőmennyiségért.

1. 2.     Vajon mi az oka annak, hogy bár ugyanannyit mutatott a gázóra mindkét hónapban, de a TIGÁZ mégis többet számlázott, amely számlázás alapján az állapítható meg, hogy nem 10%-al, hanem csak 8,75%-al csökkent a fogyasztó gázszámlája? (olvasónk két számlájának adataiból kiszámítható)

Az újságíró számítása téves, mert a márciusi számlában is megkapta a 10%-os csökkentést a fogyasztó. Ezt úgy ellenőrizheti, hogy a „régi” egységárakkal (az I-es árkategóriában lévőt 3,101 Ft/MJ + 0,0605 Ft/MJ, a II. árkategóriában lévőt pedig 3,567 Ft/MJ + 0,0605 Ft/MJ) megszorozza a márciusi számlában talált hőmennyiséget, hozzáadja a régi alapdíjat (1.026 Ft/hó).

A két – pirossal – jelölt adatból is látszik, hogy a fogyasztó a 10%-os árcsökkentésen felül további 63 Ft-tal alacsonyabb számlát kapott.

A fenti táblázatból látható, hogy 313.279 Ft fizetendő lett volna a tavaly decemberi árakon ugyanez a számla. Ennek az összegnek a 90%-a 281.951 Ft, amiből látszik, hogy több mint 10% az árcsökkenés hatása. Ezt a számítást az informatikai rendszerek fejlesztésének időigénye és az elszámolás bonyolultsága miatt csak április 1-től tudjuk majd minden számlához mellékelni, így könnyen leolvasható lesz a rezsicsökkentés hatása.

A 10%-os árcsökkentést azonban, az alkalmazott egységárak és a korábban alkalmazott biztonsági készletezési díj eltörlése együttesen minden lakossági fogyasztó számára biztosítja.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a 10%-os árcsökkenés csak abban az esetben illeti meg a fogyasztót, amennyiben az adott gázmennyiség lakossági, és nem üzleti/vállalkozási céllal került felhasználásra! Üzleti célú felhasználás esetén a 10%-os kedvezmény nem érvényesíthető, és további fizetési kötelezettség pl. energiaadó is terheli a felhasználót. Tehát, ha egy felhasználó egyetemes szolgáltatás keretén belül, kvázi, mint lakossági felhasználó köt szerződést egy fogyasztási helyre, de a fogyasztási hely üzleti célú funkciót tölt be, akkor a felhasználónak kötelessége lenne „a nem háztartási felhasználást” szerződésben megjelölnie, ellenkező esetben valótlan tényállást tüntet fel a szerződésben! …..

1. 3.     Vajon hogyan tud a fogyasztó hitelt érdemlően meggyőződni arról, hogy a TIGÁZ milyen módon, milyen alapon dönti el, hogy a magasabb fűtőérték  ugyanarra az elhasznált köbméterre többe kerül az ügyfelének?

A szolgáltatók számára az Üzemi és Kereskedelmi szabályzat írja elő az elszámolás módját, és mivel havonta diktálja a fogyasztó a pontos mérőállást, ezért adott az elszámolás kiinduló mennyisége.

Köszönjük Száraz Gábornak – minden kedves olvasónk megnyugtatására adott -   szakszerű válaszait!