A Kúria július 04.-én meghozott ítélete az árfolyamrés vonatkozásában az ország lakosságának nagy hányadát mélységesen felháborította azzal, hogy ez a döntés úgy a jogot, mint az igazságot kizárólag a bankok oldalára helyezte. Szabó József, a Hiteles Mozgalom egyik alapítója levélben adott hangot felháborodásának, kérdéseket feltéve annak kapcsán, hogy a Kúria ezzel az ítéletével kiegészítette a vitatott szerződést, ezáltal több helyen is szembe megy saját munkacsoportjának eddigi állásfoglalásaival.

„Igen Tisztelt Kúria!

Egy OTP által írt deviza alapú kölcsönszerződésről július 4.-én kimondta a Kúria, hogy semmis.

„Ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent az költség, ez utóbbi körbe tartozik a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke is.”

„Kúria megítélése szerint a vételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amit a szerződésben fel kell tüntetni.”

”Jelen perben a szerződés érvénytelenségének oka, hogy a szerződés tételesen, százalékos mértékben megjelölve nem tartalmazza az árfolyamrés mértékét.”

„A Kúria álláspontja szerint a perbeli lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésben tételesen rögzíteni kellett volna vagy az árfolyamrés mértékét (deviza-középárfolyam +/- 0,5%), vagy a vételi és eladási árfolyam alkalmazásából eredő eltérés mértékét (1%)”

Kimondta a valóságot, azt, ami mindenki számára teljesen nyilvánvaló. A kölcsön felvevőnek költséget jelent az árfolyamrés, a vételi és eladási árfolyam alkalmazása.  A szerződésben minden költséget fel kell tüntetni.  Mivel az árfolyamrés mértékét a szerződés nem tartalmazza a szerződés semmis.

Ezt követően a Kúria az ítéletével utólag beleírta a szerződésbe a hiányzó mondatot.

„Kúriának az adott tényállás mellett nem volt más feladata, mint az, hogy a THM kiszámításakor, illetve a szerződés megkötésekor irányadó árfolyamrés mértékét vagy a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértékét kifejezetten is a szerződés részévé tegye.” „A Kúria a jogerős közbenső ítéletet azzal tartja fenn hatályában, hogy a felek között 2006. november 14-én létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánítja akként, hogy a szerződés részét képező devizavételi és –eladási árfolyam közötti eltérés, mint költség 1% (deviza-középárfolyamtól +/-0,5%).”

Az ítélet után a szerződés már tartalmaz minden költséget. Így a szerződés nem hiányos, ezáltal már nem semmis. A Kúria tehát utólag kiegészítette egy szerződés szövegét.

Ezzel a kiegészítéssel kapcsolatban van négy kérdésünk.

1. Kérdés

Az elmúlt években sorra születtek uniós ajánlások, irányelvek (pl. 87/102/EGK, 2001/193/EK, 2008/48/EK) melyek a hitelezők és a hitelfelvevők kapcsolatát kívánják úgy szabályozni, hogy a hitelező pénzintézeteket kötelezik egyre inkább arra, hogy a szerződéskötés folyamatában kapjanak a hitelt felvenni szándékozók információkat az őket terhelő költségekről (valamint kockázatokról, azonban ez ebben a perben nem szerepelt). A sorra születő jogszabályok célja, hogy a fogyasztóknak lehetővé kell tenni, hogy olyan helyzetben legyenek, hogy felelősen tudjanak dönteni. Sajnos a pénzintézeteknek valamiért ez nem érdekük, csak törvényi kényszer hatására adnak információt, adatot a szerződéskötés során.

Ez a kiszolgáltatott állapot ismert a Kúria számára is, mivel megjelenik az ítéletben:

„A fogyasztók védelmét az indokolja, hogy ők a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információs hátrányban vannak, a kölcsönt nyújtók intellektuális, szakmai és kommunikációs erőfölénye a kölcsönszerződés megkötésekor, illetve a jogviszony egész tartama alatt egyértelműen fennáll.”

Jelen perben hiányzott egy jelentős költségről az információ, a tájékoztatás a szerződésben. Ezt a tényt a Kúria az ítéletben megállapítja, kimondja a szerződés semmisségét.

Miként tartja a Kúria összeegyeztethetőnek az uniós irányelvekkel az általa alkalmazott megoldást, ha egy pénzintézet a fogyasztóval szemben visszaél erőfölényével, a fogyasztó számára információs hátrányt teremt, akkor az a megoldás, hogy utólag beleírja a szerződésbe a hiányzó információt?

2. Kérdés

A Kúria joggyakorlat elemzői csoportja által készített anyag nem javasolja („arra nincs mód”), hogy a bíróság „helyreállító kikötést konstruáljon”, a „felek akaratát mintegy pótolja”, „érvénytelen szerződési feltételt kiegészítsen”, „korábban nem létező új szerződési feltételt alakítson ki”.

„A fogyasztói kölcsönszerződés az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen feltétel mellőzése esetén is teljesíthető. Arra nincs mód, hogy a bíróság az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen szerződési feltétel mellőzése helyett, azt módosítva új, a felek egyenlőségét helyreállító szerződési kikötést állapítson meg.”

„Ha a szerződési feltételnek csak meghatározott része érvénytelen, nincs akadálya, hogy a bíróság – a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazva – a szerződési kikötésnek ne az egészét, hanem csak az érvénytelenségét okozó részét mellőzze.”

„Arra azonban nincs mód, hogy a bíróság az érvénytelen szerződési feltétel mellőzése helyett a felek akaratát mintegy „pótolja”, és a új, a szerződési igazságosságot, jogegyenlőséget helyreállító kikötést konstruáljon, vagy pedig ennek érdekében az érvénytelen szerződési feltételt úgy egészítse ki, hogy valójában egy korábban nem létező, új – tisztességes – szerződési feltételt alakítson ki.”

A Kúria joggyakorlat elemzői csoportja felhívja a figyelmet arra is, hogy mivel járna, ha a bíróságok így járnának el. „Megszűnne a visszatartó erő” és a „szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák” a korábbi gyakorlatukat.

„ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében [...], mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek ” (69. pont).

Miként tudja összeegyeztetni a Kúria a saját döntését a korábban elkészített munkaanyagával?

3. Kérdés

A Kúria az ítéletében megállapítja, hogy az árfolyamrés használata „egyértelműen nem jelentős költség”.

„Az érvénytelenségi ok az adott tényállás mellett a fogyasztó nem megfelelő formában történt tájékoztatása egy, a fizetési kötelezettségeire kiható, bár az összfizetési kötelezettséghez viszonyítottan egyértelműen nem jelentős költségről.”

A Kúria figyelmen kívül hagyott egy szöveg idézetet, mely szerint az árfolyamrésből az ügyfeleknek „indokolatlanul magas költség keletkezik”. Ezt az idézetet tartalmazza az ítélet, ez az idézet egy törvény szükségességének indoklásából való.

 „A Hpt. egyes rendelkezéseit 2010. november 27-i hatállyal módosító 2010. évi XCVI. tv. indokolása az 1. § kapcsán azt tartalmazza: „a devizában nyilvántartott, illetve devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő- vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik”.

A Kúrián vizsgált OTP-s szerződésben 1% volt az árfolyamrés. Az árfolyamrés hatása 1% költségnövekedés, vagyis ez a költség több mint 57 milliárd Ft (5.700 milliárd Ft x 1%).

Ezt az árfolyamrés okozta költséget a futamidő alatt kamatostul kell megfizetni. Ezt az összeget a forint árfolyam romlása is emeli, mivel ezeknél a kölcsönöknél a számolás devizában történik.

Az 1% egyáltalán nem tekinthető mértékadónak, a bankok általában nagyobb árfolyamrést használtak (az OTP is a duplájára, 2%-ra emelte), volt bank mely 4% árfolyamréssel számolt.

A fentiek alapján a bankoknak legalább 100 milliárd Ft bevételük származik abból az ügyfelekkel nem közölt árfolyamrésből, mely a szerződéseket semmissé teszi.

A felperesek jogalap nélküli gazdagodás miatt indítottak keresetet.  A hitelintézetek legalább 100 milliárd forinttal gazdagodtak jogtalanul, legalább 100 milliárd forinttal szegényedtek az érintett családok.

Mi alapján állapította meg a Kúria, hogy az árfolyamrés használata nem jelentős költség?

4. Kérdés

Az Alaptörvényben rögzítve van a fogyasztók, az állampolgárok védelme.

„(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

Alaptörvény SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG - XXVIII. cikk

 „Magyarország védelmezi állampolgárait.”

Alaptörvény G cikk

 „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

Alaptörvény M cikk

Összhangban tartja-e a Kúria a saját ítéletét az Alaptörvénnyel, független és pártatlan ítélet született, mely védelmezi a magyar állampolgárt és védi a fogyasztót az erőfölénnyel lévővel szemben?

Kérjük, találjanak rá alkalmat, hogy válaszolhassanak kérdéseinkre.

Szerencsés lenne a következő „devizahiteles” konferenciába bevonni minket, érintetteket is.

Üdvözlettel:

Szabó József

a Hiteles Mozgalom egyik alapítója

Budapest, 2013. július 8.”

Doody