. Ma István napja van.
A Legfőbb Ügyész érvelése alapjaiban hibás
2013-06-02 05:41:47
A Legfőbb Ügyész érvelése alapjaiban hibás

A Legfőbb Ügyész érvelése alapjaiban hibás

Civil érdekvédők szakértői elemzést készítettek a Legfőbb Ügyész Kúriának küldött szakmai véleményéről (P.KvFG 3709/2013), és meg is küldték azt a Kúria számára. A Legfőbb Ügyész valótlan állítások alapján téves következtetést von le a Kúriának adott válaszában, a szakmai véleménye így teljesen félrevezeti a Kúriát. Dr. Madari Tibor (Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője) és Szabó József (Hiteles Mozgalom) álláspontja következik.


A napokban került a két szervezet kezébe a Legfőbb Ügyész szakmai véleménye a „költség” értelmezésével kapcsolatban. Ezt alaposan áttanulmányozva, sajnos meg kellett állapítaniuk, hogy nagyon sok tárgyi tévedés van a szakmai véleményben és ezek miatt a végkövetkeztetésnek nincs alapja. A civilek álláspontja szerint az Alaptörvény szerint a józanésznek és a közjónak megfelelően kell a jogalkalmazás során a jogszabályokat értelmezni. A Ptk. szerint, ha egy szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kel elfogadni. A költség fogalma jogszabályi szinten nem meghatározott. A THM a szerződés részét képezi, így a THM kiszámításánál figyelembe vett költségek is a szerződés részei kell, hogy legyenek, hisz ezt a Hpt. 213.§.(1) bekezdése ezt kötelezően előírja.

 

A fenti premisszákból következik, hogy a nem meghatározott tartalmú „költség” kifejezés a józanész és a fogyasztó érdekei figyelembe vételével való értelmezése nem vezethet jogszerűen más eredményre, mint arra, hogy az árfolyamrés költség. A fenti alapelvekkel ellentétes az ügyészségi vélemény, amely önkényes, elfogult, jogellenes jogértelmezést tartalmaz, önellentmondásokkal teli, így a jogállamiságot ássa alá, kifejezetten bankmentő, politikai-gazdasági megfontolásból. Részletek a szakértői véleményből:

 

„Deviza elszámolású hitel esetén a kölcsönt a kölcsönfelvevő forintban kapja és forintban törleszti a részleteket. A devizának csak elszámolási szerepe van. Jelen esetben a svájci frankban kerül megállapításra a forintban felvett kölcsön összege, és ebből a kölcsöntőke tartozásból számolja ki a pénzintézet a forintban fizetendő törlesztő részleteket. Ezt a hitelformát leggyakrabban deviza alapú hitelnek is nevezni, de ez nem szerencsés fogalmazás, mert azt a téves képzetet keltheti, hogy a kölcsön alapja deviza, miközben az elszámolás alapja a deviza. Csak a nyilvántartás történik devizában. A pénzintézet forintot bocsát a kölcsönt felvevő rendelkezésére. A szerződéskötéskor érvényben lévő THM rendelet (41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről) az ismertetettek szerint meghatározza, hogy a kétféle kölcsön esetén miként kell számolni a THM-t.


A deviza elszámolású kölcsönöknek megfelelően a THM kiszámítása forint fizetések alapján történt. Elengedhetetlenül szükséges tisztázni az árfolyamrés fogalmát. … A vételi és eladási árfolyam közti különbség, különbözet, vételi és eladási árfolyam közti rés 1%. Ez az árfolyamrés. Miként változik az árfolyamrés nagysága? … A bank saját maga határozza meg, hogy mekkora árfolyamrést használ. Az árfolyamrésnek az első szerepe a kölcsön nyilvántartott összegének meghatározásánál van. A forintban nyújtott kölcsönt devizára számolja át a bank, az átszámítás során deviza vételi árfolyammal. A bank 1% árfolyamrést használt 2006-ban. Pár évvel később megemelte az árfolyamrést 2%-ra. A devizában nyilvántartott tartozás azonos középárfolyam mellett is függ attól, hogy mekkora a bank által meghatározott árfolyamrés. Ha a bank nagyobb árfolyamrést használ, akkor ugyanakkora forintkölcsönnél magasabb a nyilvántartott tartozás. A kölcsönt felvevőnek több pénzt kell visszafizetnie.


Az árfolyamrésnek a második szerepe a törlesztő részlet fizetésénél van. A bank deviza eladási árfolyamon számolja ki a fizetendő összeget. A magasabb árfolyamrés növelte a fizetendő törlesztő részletet is, azonos devizában számolt törlesztő részlet esetén. Összefoglalva az árfolyamrés hatását, egyrészt növeli a devizában nyilvántartott tartozás összegét, másrészt növeli a törlesztő részlet forintösszegét. Amennyiben a bank nem alkalmaz árfolyamrést, akkor a kölcsönfelvevő csak akkora összeggel tartozik, a kölcsön felvételekor, amekkora összeget kapott. Az hogy a hitelező számára mi a költség és mi nem költség, teljesen érdektelen a kölcsönfelvevő költségeinek vizsgálata szempontjából. Mindannyian használunk elektromos áramot. Havonta kapjuk erről a villanyszámlát. Minden háztartás költségként érzékeli a kifizetett összeget, minden vállalkozó költségként számolja el a kifizetett összeget. Teljesen természetes hogy az elektromos művek ezt az összeget nem tekinti saját tevékenységének költségének. Félrevezetőnek tartjuk annak ecsetelését, hogy a banknak költség-e az, ami az ügyfelének költség.”


A civilek a Legfőbb Ügyész álláspontjával szemben kijelentik: „Semmi nem támasztja alá azt a véleményt, hogy a Hpt. „a költség fogalmát nem az adós szempontjából határozza meg”. Nem felel meg a valóságnak az, hogy „a Hpt, 212. § (2) bekezdése a kamatot nem vonja be a költség fogalmába”, a jogszabály így fogalmaz: „a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékot és minden … költséget.” A költség fogalmának tisztázása után megállapítható, hogy az adós költsége az olyan fizetési kötelezettség, mely kapcsolatban van a kölcsönügylettel, azonban a tőketartozást nem csökkenti. A tőketörlesztés ekképpen nem költség, minden más fizetett összeg viszont igen. Szó sincs arról, hogy a költség fogalmát a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b, és c, pontja eltérően értelmezné. A fogalmazás teljesen egyértelmű: Semmis a szerződés, ha nem tartalmazza a THM-t és emellett külön a THM-be nem számolt költségeket és ezen költségek összegét. Semmis a szerződés, ha nem tartalmazza az összes költséget. … Nagyon fontos, hogy nem elég csak ismertetni a költségek nevét, a költség összegét is ismertetni kell. Bármelyik hiánya a szerződést semmissé teszi.”


Azt is – példákon keresztül levezetve - kimondják, hogy a Legfőbb Ügyész érvelése alapjaiban hibás és logikai ellentmondásokat tartalmaz. Meg is indokolják ezt a megállapításukat. „A teljes hiteldíj mutató egy százalékos érték, olyan, mint a kamatláb (így is van megfogalmazva a jogszabályban: belső kamatláb). A teljes hiteldíj mutató a Hpt. 212.§.(2) bekezdése szerint tehát tartalmazza a teljes hiteldíjat és a visszafizetendő tőke összegét is azaz, nagyobb halmaz, mint a hiteldíj, annak a része! Azaz, ha a teljes hiteldíj tartalmazza a költségeket, akkor a teljes hiteldíj mutató is tartalmazza azokat, mert annak része a teljes hiteldíj! A képlet alapján a THM kiszámítása a törlesztő részletekből történik. Ha a törlesztő részlet tartalmazza a fizetendő kamatot, akkor nyilvánvaló, hogy a THM is tartalmazza. Ha a törlesztő részletet növeli a kezelési költség, akkor nyilvánvaló, hogy a THM is tartalmazza ezt a költséget. Ha a törlesztő részlet magasabb akkor, ha a bank vételi-eladási árfolyamokkal számol, mintha nem számolna az árfolyamréssel, vagyis ha az árfolyamrés növeli a törlesztő részletet, akkor a THM-ben benne van az árfolyamrés okozta költség. Teljesen mindegy, hogy mi okozza a törlesztő részlet nagyságát, a kamat, vagy a kezelési költség, vagy a deviza elszámolás. A kölcsönt felvevő annyit fizet, amennyit a bank kiszámol neki a szerződés alapján. Teljesen egyértelmű, hogy a „teljes hiteldíj” az összes költségek összege, melyet a kölcsönfelvevőnek meg kell fizetni. Deviza elszámolású kölcsönök esetén ezeket a költségeket forintban kell meghatározni. A teljes hiteldíj egy forintban kifejezett összeg, költség összeg.


Miért van szükség erre a %-ban kifejtett mutatóra? Azért mert a pénzintézetek mindent elkövettek, hogy kölcsöntermékeik ne lehessen összehasonlítható, a leendő kölcsönfelvevők, ne a tények, a valós adatok alapján döntsenek, hanem a reklámok és a banki ügyintéző rábeszélő képessége alapján. Nagyon fontos fogyasztóvédelmi eszköz a THM. Miként tud dönteni egy Ügyfél két kölcsöntermék között, ha az egyik csak kamatot számol fel és más semmit, a másik pedig azt hirdeti, hogy a kamat 0%, viszont felszámol a kölcsönszerződéskor értékbecslési díjat? Az összehasonlítást csak a korrekt módon kiszámított THM teszi lehetővé, de az is csak az ajánlat készítésének időpillanatában. Egyáltalán nem egyes szavak kifejtésére van szükség, hanem az összefüggések felismerésére. A szakértői vélemény eltereli a figyelmet a lényegről.


Deviza elszámolású kölcsön esetén a pénzintézet nem vált át devizát forintra, és a törlesztések során a pénzintézet a kapott pénzt nem váltja át devizára. A Legfőbb Ügyész összemossa a két különböző kölcsönterméket: az igazi devizahitelt és a deviza elszámolású hitelt. Kizárólag csak a devizahitelnél működnek úgy a folyamatok, ahogyan a szakértői anyag tartalmazza. A deviza elszámolású kölcsönöknél a deviza csak egy számolási segédeszköz, semmi több.


De miért van az, hogy a Legfőbb Ügyész egy terméknek veszi a két banki terméket? A 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet (a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól) deviza alapú forinthitelezésről beszél. A rendelet megállapítja, hogy a tartozás összegét, a törlesztéseket és a kamatokat devizában is nyilván kell tartani. A hangsúly, a lényeg az is szón van. Úgy kell azokat kezelni mintha deviza eszközök illetve devizakötelezettségek lennének. A hangsúly, a lényeg itt a „mintha” szón van.


A pénzintézeteknél, tehát a két különböző kölcsönterméket egyformán kezelik. Ha már egyformán kezelik, egy néven is nevezik: devizahitel. A devizahitel szó kapcsán aztán egyből beugrik, hogy váltani kell a devizát forintra, a forintot devizára. Miközben a deviza elszámolású hitelek esetén „deviza alapú forinthitelezésről” van szó. Vagyis ez forintkölcsön, melynek a számolása devizában történik. Költség nem azért keletkezik, mert „amikor az egyik pénznemről a másik pénznemre történő átváltás történik”, hanem azért keletkezik költség, mert a számolás során a bank hol vételi, hol eladási árfolyamot használ. Úgy számol, mintha venne, és mintha eladna devizát. Ezt teljesen világosan látta a Szegedi Ítélőtábla a másodfokú Pf.I.20.052/2012/7 perben: devizaértékesítés, devizaátváltás nem történik. A pénzintézet devizát nem bocsát a kölcsönvevő rendelkezésére.


Ha a pénzintézet nem devizát bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére, akkor mit? Természetesen forintot, mint ahogy az imént idézet rendelet megfogalmazza: deviza alapú forinthitelezés. A Legfőbb Ügyész a quasi szót használja. (quasi = mintha, épp úgy, mint, szinte, mintegy). Az adós nem vásárol devizát, a bank nem ad el devizát. A bank nem vált át forintot devizára. A szakértői vélemény valótlanságot állít. A Legfőbb Ügyész össze kívánja mosni a két különböző kölcsönterméket. Nincs „két jogügylet”, nincs „deviza megszerzés”. A Legfőbb Ügyész tovább megy az általa felépített hamis, téves úton. A törlesztést már devizában kell teljesíteni, teljesen feledésbe merül, hogy a deviza csak elszámolási segédeszköz. Az „átszámítás” teljesen más, mint a „deviza megszerzés”. Elérkeztünk a téves úton, a valótlan állítások során át a megállapításhoz: az átváltás terhe költségként nem értelmezhető!


Ehhez a megállapításhoz még szükség volt egy újabb valótlan állításra: az, hogy az adós megvásárolja a szükséges devizát, a bankkölcsön hatókörén kívül esik. Valótlan az állítás, mivel deviza elszámolású kölcsönről van szó. Ez az állítás kizárólag csak a valódi devizahitelek esetén igaz állítás, ahol a kölcsön összege devizában van meghatározva, a bank devizát bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére (amit akkor folyósít forintban, ha ebben külön megállapodnak) és törlesztő részletek megfizetése devizában történik (forintban történő törlesztés akkor lehetséges, ha ebben külön megállapodnak). Mint láttuk a THM rendelet külön kezeli a két hitelterméket, deviza elszámolású kölcsönök esetén az adatok forintban vannak, míg devizakölcsön esetén devizában. Az, hogy a bank a saját belső nyilvántartásában együtt kezeli a devizahitelt és a deviza elszámolású hitelt (lásd: mintha), nem jelenti azt, hogy a hitelfelvevő részére a két kölcsönforma azonos lenne.


Aztán hogy elterelje a figyelmet a valótlan állításról, gyorsan elkezd a szakértői vélemény az árfolyamváltozás kockázatáról beszélni, aminek Semmi köze a vizsgált kérdéshez. A Legfőbb Ügyész újra és újra ismétli a deviza elszámolású hitelek estén teljesen valótlan állításokat. Egyre újabb szövegkörnyezetbe helyezi, arra gondolva, ha sokszor ismétli, akkor igazzá válik az állítás. Deviza elszámolású hitel esetén az adósnak nem kell semmilyen devizát megszereznie. Nincs átváltás, nincs átváltási díj. Nincs szolgáltatás, mivel az egyik fél nem ad forintot és a másik fél nem ad devizát. A deviza egy számítási segédeszköz a forint törlesztőrészlet megállapításához, (egyes perekben ezt értékállósági kikötésnek, másokban kirovó-lerovó pénznemnek tekintik a bankok képviselői). A valótlanságok állításának téves következménye az az állítás, hogy az eladási és vételi árfolyam alkalmazása nem okoz költséget az adósnak.


Mint korábban számításokkal megmutattuk, az eladási és vételi árfolyam alkalmazása költséget, kiadást jelent az adósnak, s bevételt a hitelezőnek. A Legfőbb Ügyész állítása szemben áll a matematikai tényekkel. Nem arról van szó, hogy a mi véleményünkkel állna szemben, hanem arról, hogy a tényekkel, a valósággal, az általános iskolai számtannal áll, a formális logika elemi szabályaival áll szemben. … A valótlan állítások tovább folytatódnak. A pénzügyi intézmények nem az MNB középárfolyamához viszonyítva állapítják meg a saját vételi és eladási árfolyamukat. Ez nem így van. A pénzintézetek a saját középárfolyamukat határozzák meg az MNB középárfolyam és egyéb tényezők alapján. És ebből a középárfolyamból számolják ki a vételi és eladási árfolyamot.


Teljesen hamis állítás, hogy az árfolyamrés előre nem határozható meg, nem becsülhető. Az árfolyamrés mértékét minden egyes pénzintézet egy időszakra előre, saját maga határozza meg, tehát az saját szuverén döntésétől függ. Az is egy izgalmas kérdés, hogy a Hpt. 2013.- §. (1) d. pontjának megfelelően, az árfolyamrés egyoldalú megváltoztatásának a jogát kikötötte-e a bank, illetve, ha igen, akkor ennek feltételei, oklistája szerepelnek-e a szerződésben? … Még nem találtunk olyan kölcsönszerződést, amelyben az árfolyamrés módosításnak lehetősége, illetve annak feltételrendszere meg lett volna határozva – valószínűleg épp ez az oka a Legfőbb Ügyészség bankmentő próbálkozásának.


A Legfőbb Ügyész valótlanságot állít azzal, hogy az árfolyamrésnek nincs hatása a devizában nyilvántartott kölcsönre. Az árfolyamrés léte már önmagában növeli a forintkölcsön devizában nyilvántartott összegét. Nem igaz, hogy egyedül a THM mutatóban jelenik meg. … Ahogy nő az árfolyamrés, ugyanannál a banki középárfolyamnál, egyre kisebb lesz a vételi árfolyam, és egyre nő a devizában nyilvántartott tartozás. A matematikai tények cáfolják a Legfőbb Ügyész állításait. A Legfőbb Ügyész ugyanazzal a módszerrel él, mint a bankok, amikor meg akarják téveszteni a bíróságokat, összemossák a devizaárfolyam időbeni változását az árfolyamréssel. … Teljesen téves a Legfőbb Ügyész megállapítása, az hogy az árfolyamrés nem költség és csak a THM-re van hatással. Ez a vélemény ellentétes a korábban ismertetett matematikai számítás adataival, tényeivel. A Legfőbb Ügyész úgy hozott véleményt, hogy nem vette figyelembe a természeti törvényeket.”


Az érdekvédők végül levonják a legfontosabb következtetésüket: „Az árfolyamrés a deviza elszámolású kölcsönök velejárója, abban az esetben, amikor a pénzintézet a számolás során vételi és eladási árfolyamot használ. Az árfolyamrést a pénzintézet határozza meg és saját maga meg is változtathatja. Az árfolyamrés használata növeli a nyilvántartott tartozás mértékét és növeli a törlesztő részletet. Az árfolyamrés jelentős költséget jelent a kölcsön felvevőjének. Az árfolyamrés olyan költség, melyet a THM elkerülhetetlenül tartalmaz deviza elszámolású kölcsönök esetén. Az árfolyamrés nagyságát, mint olyan költségtényezőt, mely hatással van a törlesztő részletre, a jogszabályok alapján a tartalmaznia kell a szerződésnek.


A jogi vélemény és megállapítás nem lehet ellentétes a matematika iskolában oktatott alapjaival, a tényekkel. Különböző fogalmak összemosása nem vezethet téves szakmai vélemény kialakításához. A THM és a költségek ismerete elengedhetetlen fogyasztóvédelmi eszköz. A pénzintézet egy jelentős költséget eltitkolt Ügyfele elől. Az alaptörvény szerint is szükséges védeni a fogyasztók jogait. Jelen esetben sérült a fogyasztó joga és Magyarország megfelelő hatáskörrel és jogkörrel rendelkező hatalmi ágainak fel kell lépnie a fogyasztók védelmében.


A Hpt. 213. §. (1) bekezdése bevezetése szerint: „Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza...” Ebből eredően már maga a kérdésfelvetés sem érthető: jogszabály kogens állításával szemben („semmis az a szerződés”) hogyan merülhet fel az a kérdés, hogy nem teljes, csak részleges semmisségről beszélhetünk? Hogyan tudná a jogalkotó akaratát a bírósági hatalmi ág utólag módosítani, szelídíteni? Egy eldöntendő jogkérdésben, melyben a bíróság hivatott dönteni, mit nyom latba az ügyészség véleménye? Ettől megváltozik a jogszabály? A társadalom ezt az értelmiség újabb árulásának tekintené, ami mindent relativizálna, hisz a pénz, az érdekek mondanák meg, hogy mely jogszabályt éppen hogyan kell az aktuális hatalmi vagy gazdasági érdekek szempontjából értelmezni.


Az a hatalmi ág, az a hatóság mely gátolja, akadályozza a fogyasztók védelmét, nem lép fel az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, alaptörvénnyel ellenesen végzi tevékenységét.”



Doody

További híreink
Hasznos tanácsok az életteret jelentő Föld megóvásáért
A mindennapi teendők és élmények forgatagában hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Föld megóvásának fontosságáról. Márpedig jelen állás szerint ez a bolygó jelenti az egyet...
2019-08-18 11:51:54, Hírek, Fókuszban Bővebben
Aktuális akciók a LifeStyleShopnál
A LifeStyleShop webáruház széles választékkal várja a vásárlókat a különböző márkájú cipők, csizmák, papucsok, táskák területén! Női, férfi és gyerek modellek számos mére...
2019-08-18 11:44:46, Hírek, Fókuszban Bővebben
Bemutatkozik az N&D kutyatáp
Az N&D, vagyis a Natural and Delicious egy olyan igényesen megalkotott kutyatáp, amelybe találkozik a természetes ízvilág és az egészség, bármely falatkáról legyen is szó...
2019-08-18 11:37:11, Hírek, Fókuszban Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Pénteken késő este Balatonalmádi partjáról úszni indult Heller Ágnes s nem sokkal ezt követően tudtuk meg, hog...
Bővebben >>