. Ma Auguszta napja van.
Átszervezés után - a magyar egészségügy valósága
2013-08-15 07:12:22
Átszervezés után - a magyar egészségügy valósága

Átszervezés után - a magyar egészségügy valósága

Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerben csak meghalni lehet, gyógyulni lehetetlen. Kormányunk átszervezte az egészségügyi ellátórendszert, minden lehetséges anyagi forrást kivonva a rendszerből. Ennek azonban súlyos ára van, melyet a betegekkel fizettetnek meg. Arról már legendák szólnak, hogy a várólisták olyan hosszúak, hogy mikorra a betegre kerül a sor, addigra a beteg belehal a kezeletlen betegségébe. A sürgősségi ellátás is akadozik, lassan ellehetetlenül. Hiszen az átszervezés utáni rendszerben a háziorvos, vagy az orvosi ügyelet, ha mentőt hív, súlyos, életveszélyes esetet tapasztalva, nem utalhatja a beteget azonnal osztályra, hanem a sürgősségire kell a beutalót címeznie.

 

Csakhogy a sürgősségi betegellátásra sem ad pénzt a kormány, ennek eredményeként kevés az orvos, és az egészségügyi ellátószemélyzet, rendelési időn túl nincs gépeket kezelő személyzet, ezzel együtt nem végezhetik el azokat a vizsgálatokat, melyek elengedhetetlenül szükségesek volnának egy diagnózis felállításához a sürgősségi osztályon. A sürgősségin dolgozó személyzet ugyanazokból az emberekből áll, akik a trauma osztályon is szolgálatot adnak, ennek okán szintén lassul a sürgősségi ellátás. A sürgősségin naphosszat várakozó, súlyos betegek háborognak, az egészségügyi személyzet túlterhelt, és a dühöngő betegek tiltakozásával is nap, mint nap szembe kell nézniük – pedig ők dolgoznak, hajtanak, és nem az ő hibájuk a várakozási idő (több esetben) 16-18 órára való kitolódása. Megtörtént eset, egy olvasó tollából:

 

„A kelleténél többször járom a sürgősségi osztály várótermét. Rokkant vagyok, bár klinikai zárójelentés szerint állapotom végleges, nem gyógyítható, a szakértői felülvizsgálat mégis azt mondta ki: rehabilitálható, és gyógyítható, rehabilitációval munkavégzésre alkalmas. Hogy ezt hogyan gondolták, fogalmam sincs, tekintettel arra, hogy szív-és érrendszeri betegségekben, valamint daganatos megbetegedésben szenvedek. Nemrég pár hete kerültem szirénázó mentős szállítással a sürgősségire, alsófali infarktus gyanújával.  A mentősök nem engedtek a saját lábamon bemenni a váróterembe, mondván, az állásukkal játszanak, mert ebben a betegségben nem lépkedhetek nagy bátran, és önállóan, be kell tolniuk. Engedelmesen betolattam hát magam.


Mivel már rutinos beteg vagyok, vittem hát magammal egy könyvet, mert tisztában voltam azzal, hogy több órás várakozási idő elé is nézhetek, hiszen, amikor vért hányva szintén szirénázva érkeztem a sürgősségire, akkor is 5 órát vártam arra, hogy ellássanak, miközben a többi beteg a váróteremben végignézte a kínlódásomat. Nem azért várattak ennyit, mert nem akartak ellátni, hanem azért, mert a kórház nem tudja megfizetni az ügyeleti és készenléti díjakat az orvosoknak, és közel 3 órára volt szükségük ahhoz, hogy a megfelelő végzettségű szakorvost megtalálják, és éjszaka behívják hozzám/miattam. …


Tehát készültem már, és vittem a könyvecskémet. Mint utóbb kiderült, teljesen fölöslegesen, hiszen olvasni nem tudtam. Nem a várótermi hangzavar, vagy a 40 fokban is klimatizálatlan várótermi hőmérséklet miatt, hanem azért, mert minden levegővételért meg kellett küzdenem az éles fájdalommal, így nem voltam képes koncentrálni. Nézelődtem hát picinykét. Előttem, szintén mentős szállítás után egy néni, aki nem tudott lábra állni, mélyvénás thrombózissal hozták. Akkor már több, mint 5 órája ült ott, hozzátartozó és ápoló személyzet nélkül. Hátrafordult hozzám, és esdeklőn kérte: pisilnem kell, segítene? … Természetesen segítettem volna, de hogyan? Felálltam hát, és elballagtam a nővérpulthoz, jelezve: a néninek ott, előttem pisilnie kell, kértem, segítsenek rajta, mert nem tud felállni. A nővérpultnál rám förmedtek: mit képzel, hogy itt sétálgat, infarktussal? Azonnal üljek le legalább, ha már nem fekszem! … Leültem engedelmesen, és végignéztem, ahogy a nővérpulttól besétálnak a sürgősségire, onnan kihívnak egy nővért, aki eltolta a nénit a wc-ig.


Illetve tolta volna…. A néni ugyanis súlyát tekintve elhagyta a 100 kg-ot, a nővérke mindössze alig 40-50 kg-jával és 150 cm-es magasságával szemben. A nővérke nem bírta kimozdítani a néni tolószékét, aminek a következménye az lett, hogy a néni, ott előttünk, bepisilt, és mi végignéztük mindezt. A néni irtózatosan szégyellte magát, hogy ennyi ember előtt, több, mint 70 évesen így járt. Mindezt a jól megtermett biztonsági őr is végignézte, akiben, a bepisilést látva megmozdulhatott valami, mert a wc ajtót már segített kinyitni a nővérkének. …


Eközben jutott eszembe az, hogy már én is itt vagyok, több, mint egy órája, és nekem is pisilni kell, felálltam hát, és elballagtam a wc-ig. Közben végighallgattam a személyzet áriáját, hogy infarktussal azonnal üljek le, majd jön egy ápoló, aki kitol a wc-ig. Na persze. Friss volt a példa előttem, köszöntem szépen, ebből nem kértem. Miután végeztem, álldogáltam egy darabig, mert összefolytam a székkel az elviselhetetlenül nagy melegben, álldogáltam és sétálgattam hát, hogy legalább az így keletkezett „menetszél” adjon egy kis enyhülést, hogy ne kapjak még hőgutát is. Mivel hirtelen vitt a mentő, ivóvízzel nem készültem (gondolván és remélve, hogy talán egy ilyen betegséggel azonnal bekerülhetek), a kiszáradás szélén jártam, lévén, pénzt sem hoztam magammal - szintén rutinból, és gyakorlati tapasztalataim alapján, mert nem akartam egy esetleges ájulással kifosztatni magamat. Történt már ilyen. …


Mentősök hoztak egy bácsikát, fekve, aki folyamatosan csuklott, nagy hangerővel, és görcsösen. Két szatyorkája betéve a lába közé, hozzátartozó nélkül, aki akkor már szintén több órája feküdt a váróteremben. Esdeklőn nézett rám, és próbálta elérni a szatyorkáját. Nem tudott beszélni, én meg nem tudtam mit szeretne, de a logika azt diktálta: ha én szomjas vagyok, akkor ő is az lehet. Megkérdeztem, hogy ez-e a problémája, bólintott, hogy igen. Az egyik szatyorka elején meg is találtam az üvegecskéjét, de akkor egy újabb problémával szembesültem: a mellkasomban tapasztalt nyomás miatt képtelen voltam felemelni őt a fekvőágyról, hogy meg tudjam itatni, megkértem hát a biztonsági őrt: segítsen nekem és a bácsinak (már nem mertem a nővérpult felé közelíteni, az aznapi letolásokat ugyanis már bőven begyűjtöttem akkor, nem volt szükségem többre.) A biztonsági őr segített.


Gondoltam, kilépek a bejárati ajtó elé, mert ott legalább mozog egy kicsit a levegő, amihez már egyre nehezebben jutottam hozzá. csak pontokat láttam magam körül, és számoltam a lépéseket, mikorra érek a levegőre. Még két lépés, még egy. … És ekkor valaki megrángatta a nadrágomat. Szintén mentős szállítás, agyvérzéses középkorú hölgy nyúlt utánam, és kérte, szóljak a biztonsági őrnek, segítsen neki wc-re menni, mert most már pisilnie kell. Megtettem, szóltam, miközben a pulzusom lassan a 200-as ütemet verte. …


Sikerült végre kijutnom a bejárathoz, és levegőhöz jutni (2 órával az után, hogy a mentősök letettek a sürgősségi ajtajába). Mit láttak szemeim? Az én mentőseim tolnak egy beteg férfit fölfelé, mellkasi sebbel. Ez a mentős beteg azonnal bejutott, hiszen életmentést kellett rajta végrehajtani (ami sikerült, pár órával később még tanúja voltam annak, hogy kitolják, és viszik osztályra.) A mentőseim megkérdezték: hogyhogy még most is kinn van? Mondtam, hogy valószínűleg nem is vagyok olyan beteg, mint amilyennek első ránézésre tűntem a háziorvos EKG gépének. … Hívásuk volt, ők rohantak tovább, én meg várakoztam békésen, most már légmozgás közepén.


Közben pizzafutárok jöttek-mentek a várakozókhoz, hiszen élelmezés a sürgősségin várakozó betegeknek nem jár, és a több órás várakozás alatt bizony még a beteg is megéhezik. A pizzafutárokon túl az orvosok is, az ápolószemélyzet is úgy rohangált, mint a mérgezett egér a sürgősségi és a trauma között, hiszen mindkét helyen helyt kellett állniuk.


Gondoltam, lekötöm magam egy kis beszélgetéssel, miközben várakozom, hogy leküzdjem valahogyan a halálfélelmemet. Középkorú hölgy: anyukámat kísértem, hozta a mentő, agyi ct-re várunk, mert az egyensúlyzavarai miatt nem tud járni a mama. Már délelőtt beértünk, és most fogalmam nincs, hogy megyek haza, mert több buszom nem indul már, betegszállítást pedig nem kérhetek, kórházi elhelyezést szintén nem. Szintén középkorú hölgy: férjem külföldön dolgozik, most, mikor hazaért, szívrohama volt, behoztuk. Volt már gond a szívével, most már ez az újabb roham nem engedi elkerülni a műtétet, a vizsgálatok eredményeire várunk, reggel óta. Középkorú férfi: mentős vagyok, a fiamat a kollégák hozták, mélyvénás thrombózissal. Délelőtt óta ülünk itt, reményünk nincs arra, hogy bejussunk. …


Nem is sorolom. Az egyik beteg kísérője mondta el: a háziorvos, illetve az orvosi ügyelet nem küldheti osztályra közvetlenül a betegeket, hanem kizárólag csak a sürgősségire, emiatt van ez a hihetetlenül nagy torlódás. Az én mentőseim (mivel már többször is ők szállítottak, így lassan baráti viszony alakul ki közöttünk) azt is elmondták, hogy ügyeleti beosztás a gépeknél szintén akadozik, a bérek és pótlékok kifizetésének elmaradása miatt. Mivel meg lehet oldani az ügyeleti szolgálatot úgy is, hogy nem ügyeletet, hanem készenlétet fizetnek ki, így meg kell várni, míg a készenlétist elérik, behívják, és megérkezik.


Közben jöttek-mentek a rendőrök is, oldalukon fegyverrel, és sorban hozták be (saját lábukon, egészségesen) a láncon vezetett rosszfiúkat. Ők azonnal, várakozás nélkül bejutottak a sürgősségire.  …  A hajléktalanok szintén soron kívül kerültek be azért, hogy ott kijózanítsák őket. A többi beteg pedig mindezt végignézve csak várt, csak várt, csak várt. És várt. …


Hogy velem mi történt? Sikeresen életben maradtam. 3 órányi várakozás után bekerültem, EKG-ra tettek, labort vettek, és elküldtek … Na, nem szívultrahangra (nem volt benn orvos), hanem mellkasröntgenre. … A laboreredményre – szintén a sürgősségin – még 3 órát kellett várnom, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy a szívizomelhalást, annak valószínűségét, illetve mértékét ki tudják a véreredményből mutatni, hiszen ultrahangos vizsgálat csak délelőtt 9-től délig lehetséges a megyei kórházban. …”


Olvasónk által felvázolt helyzet nem egyedi, naponta többször is megtörténik. Az egyenlet egyszerű: szervezzük át az egészségügyet, vonjuk ki a pénzt belőle, minősítsük gyógyultnak a rokkantakat, építsük le a munkaerőt. A végeredmény: gyógyítás és ellátás nélkül maradt betegek, ezzel együtt a gyógyszerek árának egekbe történő emelésével, a támogatások elvételével kiváltatlanul maradt gyógyszerek. Gyakori példa, hogy a ritka betegségek kezelésére, ha véletlenül alkalmaznak is szakorvost, az csak heti egy napon, pár órában tud rendelni, mert többet a kórházak kifizetni nem tudnak számára. A várólisták ennek okán több hónaposra rúgnak. A daganatos betegek, az autoimmun betegek, stb., ha nem klinikára mennek, hanem járóbeteg szakellátásra, akkor negyed-, félévet várnak arra, hogy az orvos színe elé kerüljenek. Ha ezt első alkalommal teszik, akkor a vonatkozó laboreredményre szintén több hónapot várnak, hiszen a vér teljes kielemzéshez ennyi idő szükséges. A közel egy évnyi várakozási idő pedig nem ritka esetben vezet a beteg halálához, még az eredmények megérkezése előtt.

 

 

Doody


Fotó: janoskorhaz.hu

Utoljára frissítve: 2013-08-15 07:33:35

További híreink
Meddig tart a kapcsolatunk?
Kapcsolatunk addig tart, ameddig érted a szavaimat. Nem pattannak le rólad, mintha simára csiszolt felület lennél, és én egyre csak dobálnálak szavaim színes kavicsaival,...
2015-05-05 09:59:52, Hírek, Publicisztika Bővebben
Elfogtunk egy levelet
Olvasóink közösségi oldalán kering egy levél, amit most elkaptunk és megosztjuk a szélesebb nyilvánosság előtt bízván, hogy a magyar kormány jeles szimpatizánsaihoz intéz...
2015-04-14 18:27:26, Hírek, Publicisztika Bővebben
Kertitörpe-jelenség a köztereken
Vicces összeállításokban szerkesztik ki a neten a hazai zsánerszobrok legriasztóbb darabjait. Az olvasó röhög, pedig valamelyikbe biztosan belefutott már, Szolnoktól Pécs...
2015-02-10 00:14:31, Hírek, Publicisztika Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Korrupció miatt gyanúsítottként hallgatta ki a nyomozó főügyészség Baja Ferenc volt szocialista minisztert.
Bővebben >>