Az egyik közösségi oldalon újra szárnyra kelt egy két évvel ezelőtti, HVG által nyilvánosságra hozott tény: az adósságcsapda kialakulásának személyi felelősei vannak Magyarországon.

A cikk kiemeli: Csányi Sándor, az OTP vezére 2008-ban nagy nyilvánosság előtt jelentette ki: nincs ok aggodalomra az árfolyammozgások és a gazdasági válság vonatkozásában, a devizahitelek tekintetében. Ez a kijelentése gyönyörűen ellentmond annak a kijelentésének, miszerint az ő bankja (és az ország többi bankja is) pontosan és részletesen felhívta az adósok figyelmét a gazdasági válságra, ezzel együtt a várható árfolyammozgások és kilengések törlesztő részletekre vonatkozó, várható hatásaira.

Beszél a cikk arról is: az MNB, a PSZÁF, és az IMF már 2005-2006-ban jelezték, hogy rendkívül kockázatos dolog ekkora mértékben felfuttatni országunkban a devizahitelezést – szemben azzal, amit most állít a PSZÁF, nevezetesen, hogy nem az ő, de még csak nem is a kormány hibája az, hogy kifizethetetlenné vált a magyarországi devizahitel állomány nagy része, hanem kizárólag a hitelfelvevő felelőssége. …

„Felcsuti Péter, a Bankszövetség akkori elnöke, a Raiffeisen vezetője 2008 májusában azt mondta, indokolatlan és eredménytelen lenne a devizahitelezés korlátozása, egy hónappal korábban Balássy László, a Citibank vállalati vezérigazgatója pedig úgy vélekedett, nem kell félni, mert valószínűtlen, hogy drasztikusan romlana a forint árfolyama.”

Visszaemlékszik a cikk arra is, hogy a vezéregyéniségek: Surányi György (CIB) 2004 novemberében mintegy esküt tett a devizahitelezés mellett, Erdei Tamás (MKB), Patai Mihály (HVB) is hangsúlyozta mennyivel jobb a deviza, mint a forint alapú hitel.

„A válság előtti hónapokban folyamatosan küldtük a jelzéseket a hazai és az anyabanki vezetőségnek, hogy ebből nagy baj lesz, ne menjünk bele egy kockázatalapú versenybe, ne adjunk olyan ügyfeleknek pénzt, akiknek alacsony a fizetésük, de akkor még igen magas volt a profit, visszapattantak az érveink” – mondta egy neve elhallgatását kérő nagybank kockázatelemzője, aki a válság után kiszállt a szektorból.

A Raiffeisen egyik vezető beosztású munkatársa szerint az állásával játszott az a bankvezető, aki óvatoskodott, nem teljesítette az eladási célterveket, és emiatt visszaesett a pénzintézet piaci részesedése.

„A bankok nem makrogazdasági kutatóintézetek, nem szociális intézmények, hanem úgy működnek, mint egy bolt, amelyik el akarja adni az áruit, és ha van rá kereslet, el is adja” – mondta az osztrák tulajdonú bank szakembere, hozzátéve, hogy a fiókvezetők fizetésének 30-40 százaléka is a teljesítménytől függött, az értékesítés alapján kapták a jutalékaikat.”

Megemlékszik a cikk a svájci frank alapú hitelezés kialakulásáról, és elterjedéséről, mely a forinthitelnél jóval alacsonyabb kamata miatt terjedt el, fokozta az első Orbán-kormány a hitelfelvételi kedvet azzal, hogy tálcán kínálta az állami kamattámogatású hitelek konstrukcióinak sorát, mellyel semmi más célja ne volt, mint az FHB felfuttatása a jelzáloghitelezés piacán, ahol akkor egyeduralkodó volt az OTP. Szintén az első Orbán-kormány volt az is, aki leváltása előtt 3-ról 10%-ra emelte a hitelek kamatait, majd megérkezett a Medgyessy-kormány, és annak kérdéses gazdasági intézkedései, e kettő együtt pedig felborította az államháztartás egyensúlyát. Ennek okán visszavágták az állami kamattámogatást, ám a gépezet már beindult, a CIB és a K&H pedig egyre gyorsabb ütemben a svájci frank alapú hitelezést kiterjesztette az autóhitelezés területére is, 2000 és 2004 között (szintén az első Orbán-kormány idején).

„A tíz százalék feletti kamatnál nem működik a matematika” – mondta a hvg.hu-nak az egyik osztrák tulajdonú bank vezető munkatársa. A neve elhallgatását kérő szakember arra célzott, hogy a bankok által használt hitelkalkulátoroknál meghatározó elem a magas kamat. Ha a törlesztőrészlet túl nagy részét teszi ki kamatfizetés, akkor kevesebb jut tőketörlesztésre, így jóval kevesebb tőkét lehet nyújtani az ügyfélnek, ráadásul a futamidő végére a hitel 3-4-szeresét fizetné vissza. Sokáig a törlesztőrészlet nagyságát a jövedelemhez igazították, ami tehát meghatározta, hány milliót kaphat az ügyfél.

„Bement a bankba az ügyfél, ahol közölték vele, hogy ha forinthitelt kér, akkor csak pár milliót kaphat, és azt is triplán fizeti vissza. Nem volt olyan ember, aki ebbe belement” – mondta a szakember, miért szorultak háttérbe a forinthitelek az állami támogatás megszüntetése után.”

A cikk hangsúlyozza: a hitelboommal egyidőben az állam is túlköltekezett és eladósodott, ennek pedig egyedüli felelőse az MNB. Mivel ezt a hibáját/mulasztását helyre kellett hoznia, így az MNB mesterségesen, huzamosabb ideig tartotta emelt szinten az alapkamatot, további lökést adva ezzel a deviza alapú hitelezésnek. „Az MNB munkatársai által jegyzett, tavaly megjelent, Az aranykor vége Magyarországon című tanulmány szerint a leánybankok profittermelő képessége 50, de bizonyos esetekben 100 százalékban haladta meg az anyabankok országának teljesítményét. Ennek legfőbb forrása a magas kamatrés volt, mely nemcsak a túlértékelt franknak, hanem a magas országkockázati prémiumnak is köszönhető – az egyre kiszolgáltatottabb országban egyszerűen nem bíztak a befektetők.”

A cikk által említett, 2010-es MNB tanulmány tartalmazza azt a tényt is, hogy a bankok voltak azok, akik a nagy hasznaiktól vérszemet kapva elkezdték a kisebb jövedelműeknek és a fedezetül kínált ingatlan értékének többszörösére is kiadni a hiteleket. Tehát jelenlegi állításaikkal szemben, miszerint az adós szándékosan tévesztette meg a bankot a hitel felvételekor a jövedelmi viszonyainak igazolásával, az igazság az, hogy ők voltak azok, akik gátlás nélkül adták boldog-boldogtalannak, bármilyen feltétellel. … „A jegybanki elemzés szerint a pénzintézetek 2007-2008-ban egyre nagyobb mértékben kezdtek támaszkodni az ügynökökre, a bankfiókokkal szemben sokkal hatékonyabban értékesítő kis hitelközvetítő vállalkozásokra. A 2007-ben folyósított jelzáloghiteleknek már több mint felét ügynökön keresztül értékesítették. Ez hamar vissza is ütött: a hitelközvetítők által kiszórt hitelek esetében a késedelmesen törlesztő ügyfelek aránya 2-3-szor nagyobb volt, mint amit a fiókokban adtak oda az ügyfeleknek.”

„2008 őszén a befektetők elfordultak Magyarországtól, a forint jelentősen gyengült. Ráadásul a svájci frank megerősödött, mert az USA és az EU megrendülését látó befektetők jobban bíztak az alpesi gazdaságban és valutájában. Viszont a magyarországi bankok közül egy mögött sem áll svájci anyabank, így az osztrák, olasz vagy a magyar tulajdonú bankoknak meg kellett venniük a devizát. Az ebből adódó árfolyamkockázatot viszont már a magyar ügyfeleknek kellett állniuk, a bankokra vonatkozó szabályozás ugyanis tiltja, hogy ilyen veszélyeket bevállaljanak.”

Hogy ki is valójában a felelős a jelenkori adósságcsapda kialakulásáért, az a cikk összegzéséből kiderül. Az összegzést és a teljes cikket itt olvashatják.

Doody