Óriási érdeklődés mutatkozott egy pár nappal ezelőtti cikkünk iránt, melyben egy vidéki doktornő elkeseredett sorait tártuk olvasóink elé, akinek meghalt a betege. Ez az orvos egész életében keményen dolgozott. Sok ezren szeretik, tisztelik, megbecsülik és számítanak munkájára, tudására, tapasztalatára. Ez a doktornő gyógyít, életet ment, mert ez a hivatása, erre esküdött, ez az élete. Egy ember, akit megrázott egyik betegének halála. A halál, és különösen a korai vagy értelmetlen halál mindenkit megvisel, de a betegét elvesztő orvos fájdalmáról nincs és nem is lehet fogalmunk.

Milyen gyötrődés kínozhatta a doktornőt, amikor azt írta ki egy hónappal ezelőtt a facebookos idővonalára, hogy szégyelli, hogy ilyen egészségügyben kell dolgoznia mert a betege megalázottan és úgy halt meg a 21. században, ahogy talán a középkorban sem haltak meg ?

Milyen tehetetlen indulat törhetett ki belőle, amikor kibuggyant belőle, hogy bár nem kíván hasonló sorsot senkinek, de akik ilyen ellátási rendszert alkottak, azok legyenek átkozottak?

Az indulatok amúgy is elszabadultak országunkban, korunk kommunikációját teljesen átformálta a technika, a magyarországi közbeszéd teljesen elfajult.

Az emberek viszont egyre érzékenyebbek. Persze nem az átokszóra, hisz az egyre gyakrabban csúszik  ki a szánkon, hanem a szociális, társadalmi, egészségügyi problémákra. A doktornő álmában sem gondolta volna, hogy elkeseredett szavai bejárják az online médiafelületeket.

Egy átlagember nem tudja, és ő sem gondolta, hogy a Facebook használata mivel jár. Ha a profiliját valaki  úgy állítja be, hogy az idővonalán közzé tett mondanivalóját mindenki olvashatja, akkor könnyen viszontláthatja a nevével fémjelzett sorokat a sajtóban. És bizony addig nem is kérheti véleményének eltávolítását, ameddig a saját facebook oldalán nyilvánosan elérhető a bejegyzése.  

Így kerülhetett arra sor, hogy bár a doktornő nem tudott róla, sőt nem is szerette volna, de tudtán és akaratán kívül a Fővárosi Hírhatár oldalán megjelent véleményét két nap alatt több, mint 24 ezren like-olták és száz-kétszázezer közötti lehet az olvasók száma.

Szerettünk volna egy interjút készíteni a doktornővel, mert az embereket foglalkoztatja az egészségügyi téma, és  sajnos egyre érintettebbek, egyre több a panasz és a kétségbeesett tehetetlenség. 

Ám a doktornő nem számított ilyen érdeklődésre és nem vágyik szereplésre. A szerettei is féltik, nehogy a hatalom hosszú keze elérje. Ő nem akarta ezt a feltűnést és bár véleménye mellett kiáll, de tart a retorziótól, holott csak a munkáját szeretné továbbra is végezni: gyógyítani betegeit.

Interjút így sajnos nem tudtunk készíteni. A temérdek együtt érző, és a doktornőt elismerő hozzászólások között, mindössze egy rusnya fehér holló akadt, aki kétségbe vonta az orvos szavait:

"kaphatott volna, de kitartott elhatározása mellett.."Akkor most mi van??Hatásvadász levél, egy DK-s vagy mszp-s valakitől.Valóságtartalma nulla.De sokan megeszik. Nekem több ismerősöm is elhunyt az elmúlt nyolc évben, mert nem kapott megfelelő orvosi ellátást.

Ennek a hozzászólónak viszont válaszolt a doktornő:

Visszautasítom, hogy nincs valóságalapja a megjelenteknek. Az orvosi dokumentációban és a boncolást kérő jegyzőkönyvben is szerepel.

Visszautasítom, hogy bármiféle párt hatásvadász megnyilvánulása lett volna a bejegyzésem a facebook-on, ami megjelent. S ha az ismerősei nem kaptak megfelelő orvosi ellátást, ahhoz nekem semmi közöm. Szomorúnak tartom, hogy egy bejegyzés, amely a betegek és rokkantak egyre reménytelenebb helyzetéről szól, pártállási megítélést vált ki a jobboldali érzelműekből. Ez azt mutatja talán, hogy egy fideszest/kdnp-st  az ilyen esetek hidegen hagynak? Ez elég rossz fényt vet a jobboldalra! Én pedig bátran vállalom, hogy a szegények, elnyomottak, kisemmizettek pártján állok. Ha ez baloldaliság, akkor baloldali vagyok, ezt is vállalom.

A civil kurázsi erejében bízva: Köszönjük doktornő!