Bánó András a rózsadombi szociális problémákkal küzdő újságíró empátiájával kérdezte Osztolykán Ágnest, aki köpni-nyelni is nehezen tudott a megdöbbenéstől. Az LMP-s politikusnő szerdán volt Bánó András vendége az Egyenes beszédben. A műsorvezető a felsőzsolcai ügyről kezdett beszélni, ahol majdnem megismétlődött az olaszliszkai lincselés.

A téma iránti egyértelmű „érzékenységgel” szó szerint az alábbiakat kérdezte: „Segít nekem megérteni azt a cigány lélektant, ami arra megy, hogy történik egy baleset, ahol meg se nézik, hogy valójában mi is a baja ennek a feltehetően véletlenül elsodort kisfiúnak, de máris készek voltak majdhogynem megölni azt, aki ezt a balesetet okozta? Hogy… Ennyire nem gondolkoznak ezek az emberek? És ennyire indulatosak?”

Osztolykán elképedését észre sem véve még képes volt fokozni a szalonrasszista monológját, gyakorlatilag lecigányozva a meghívott vendégét: „Ha nem kíván válaszolni, akkor nem kell, ha úgy érzi, hogy ez önnek kínos, akkor nem kell.”

Az Echo Tv-i magasságokban szárnyaló botrányos megnyilvánulással kapcsolatban a Roma Sajtóközpont az alábbi közleményt jelenttette meg:

Ha valaki azt gondolná, hogy Bánó András minapi megnyilvánulásával átlépett volna bármilyen szakmai, erkölcsi határvonalat, többszörösen téved. Egyrészt mondott ő ennél már cifrábbat is: szinte napra pontosan nyolc éve például az olaszliszkai gyilkosság másnapján arról kérdezte az akkori romaügyi államtitkárt, Teleki Lászlót, hogy milyen programmal lehetne átformálni a cigányság gondolkodását, hogy ne a bűnözés legyen az elsődleges elképzelésük a megélhetésre. Másrészt a nagytekintélyű, újságírók sorát kinevelő műsorvezetőjének kérdésfeltevése feltűnően rezonál arra a kommunikációs fordulatra, amely az elmúlt hónapokban a baloldalon végbement.

A cigányozás trendi lett, és ebben jól láthatóan az úgynevezett baloldal sem akar lemaradni. A „cigánykérdés” nem megfelelő tematizálása mint a választási vereségi indok, a cigányozó volt főrendőr Pásztor Albert miskolci jelölése, az azt védő megszólalások, Gyurcsány Ferenc meglepő pálfordulása mind jól illenek a sorba.

Persze nehéz lesz - legalábbis a hagyományos baloldali értékek, szolidaritás, a szociális érzékenység és az emberek közti egyenlőség képviseletének lerombolása nélkül - versenyképesnek lenni azon a pályán, amelyen a Jobbik van otthon.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak jó érzés végre lemosni a liberális reflektorfényben rájuk tapadt politikai korrektség hamis mázát és végre tabuk nélkül belemondani a világba azt, amit valójában gondolnak. Hiszen mindenki, még a maga a miniszterelnök is azt gondolja, hogy a politikai korrektség megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől, akkor meg minek tettetni?!

Végre őszintén kellene beszélni a problémákról, az eddigi próbálkozások úgyis mind kudarcba fulladtak – mondják egyre többen. Az „őszinteség” például ilyen kiváló szakmai programokat szülhetne: lehetőleg minél kevesebb változóval definiáljuk a cigány néplelket

( pl. agresszió - bűnözési hajlam - munkakerülés - érzelgősség = cigány néplélek).

Fejlesszünk egy lehetőleg földi sugárzású eszközt (jobb híján lehet kábeles is), amelyik akár heti rendszerességgel adagolva képes megváltoztatni a változók értékeit, összességében a cigány néplelket. De a „politikailag korrektség” béklyójától megszabadulva akár végre meg lehetne állítani a cigánybűnözést is: bezárni mindenkit mielőtt elkövetik, mert úgyis el fogják.

Olyan tudományos maszlagokkal pedig nem szabad foglalkozni, hogy mivel a bűnözés és az agresszivitás a nyomor és a kirekesztettség velejárói bárhol a világon, valójában a kirekesztettség és a nyomor csökkentése a legjobb bűnmegelőzési eszköz.

Félretéve az iróniát, nincsenek illúzióink arról, hogy a politikának nevezett alternatív valóságshowban egyre kevésbé erény és elvárás a szakmai megalapozottság, és a kiegyensúlyozott hangvétel. Pontosan ezért, nekünk újságíróknak manapság mindennél nagyobb a felelősségünk abban, hogy ne váljunk mi is a trendek áldozataivá, és megmaradjunk az újságírás alapköveinél.

Az RSK például olyan településvezetőkkel készít interjúkat, akik áltudományos „tabudöntögetés” helyett inkább évtizedek óta sziszifuszi munkával a romák és szegények integrációjáért dolgoznak. Ezeken a településeken dolgoznak a cigányok, egyre többen közülük szakmával, akár diplomával rendelkeznek, és nem fogják elhinni: alig van bűnözés.

(Roma Sajtóközpont; illusztráció: Borsos János, ATV)