. Ma Natália napja van.
Dr. Lehmann az adósok védelmében -1. rész
2012-03-22 14:30:30
Dr. Lehmann az adósok védelmében -1. rész

Dr. Lehmann az adósok védelmében -1. rész

Az adósság bíróságon történő rendezésével Magyarországon igen sok érdekvédő civil foglalkozik a banki adósok érdekeinek érvényesítésével. Dr. Lehmann György évek óta keresi a banki ügyfelek igazát, nem csupán tanácsadással, hanem a bírósági eljárásokban is,  keresetekkel bombázva a bíróságokat.

 

Azt hiszem, kijelenthető tény: Magyarországon rendkívül ritka az az ügyvéd, aki nem a bankok érdekeit képviseli a bíróságokon. Vakmerőség? Elkötelezettség? Részvét és együttérzés? Az ügyvédeknek is van szívük? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ maga az olvasó. Az alábbiakban Dr. Lehmann György javaslatainak összefoglalását olvashatják az érdeklődők, melyet egy bankokkal szembeni peres eljárásban alkalmazhatunk. Az ügyvéd úr évek óta azért küzd, hogy a pénzintézetek által, az adósok sérelmére elkövetett károkozást bizonyítsa a magyar bíróságokon.


Dr. Lehmann György azt vallja, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2/2011 és a 3/2011. számú PK. véleményeinek megkerülésével már nem lehetséges konkrét polgári jogi szerződésből fakadó problémák a felek egybehangzó akaratnyilvánítása nélküli rendbetétele a bíróságokon. Felháborítónak tartja az állam eddigi hozzáállását a pénzintézetek és adósok közötti jogviták rendezésének megakadályozásában, melyet a bírósági munka jogszabályi rendelkezések általi ellehetetlenítésével értek el. 2011. december 15-én kelt jegyzőkönyv - melyben a Bankszövetség és a PSZÁF egyezséget kötöttek -, bizonyítja azt, az államnak ezekben az eljárásokban esze ágában sincs a törvényesség vizsgálata, vagy a tényleges jogi helyzetből kiindulva a problémának akkénti megoldása, hogy a tényleges károkozásnak megfelelően kártalanítsák az adósokat, csupán látszat-megoldásokra szorítkoznak.


„Mélyebbre süllyeszteni egy ország közerkölcsét, nehezen tudom elképzelni ennél, de visszatérve az állam hivatalnokainak bűnpártolás gyanús tevékenységére, természetesen ezt a fajta bűncselekményt csak akkor lehet elkövetni, ha van alapbűncselekmény.”


Az alapbűncselekmény a csalás bűncselekménye, melyet Dr. Lehmann György már feljelentett a Legfőbb Ügyészségen. Feljelentését a következő indoklással utasították el: „A feljelentő az általa leírtakat konkrét tényekkel nem támasztja alá, feljelentése pusztán közgazdaságtani és pénzügyi okfejtést tartalmaz, melyből bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúja nem tűnik ki. Ezért a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően a feljelentés elutasításáról döntöttem.” – Ha viszont jogilag értelmezzük ezt az álláspontot, kiderül: pontosan arról van szó, hogy a feljelentésben írtak a konkrét tényekkel alátámasztva a csalás bűncselekményének alapos gyanújához elegendőek, illetve, eredményes nyomozás utáni vádemelés az ügyvéd úr feljelentése alapján igenis lehetséges.


Az ügyvéd úr véleménye ezzel kapcsolatban az: ha megalapozottabb információkkal is szolgált volna magában a feljelentésben, abban az esetben már nem lett volna szükség nyomozásra. „Ha az ügyészség a feljelentésem elutasítása során nem csak összevissza beszélt azért, hogy valamit mégis mondjon olyan érintettek elleni feljelentésemre, akik ellen nincs az a bűncselekmény, ami miatt hajlandó lenne eljárást indítani, nyomozást elrendelni, akkor a határozatban emlegetett konkrét adatok közlése esetén a nyomozást el kell az ügyészségnek rendelni.”


Dr. Lehmann György célszerűnek látja az ő feljelentése alapján tömegesen megtenni ezeket a feljelentéseket, azért, hogy a társadalom számára egyértelművé lehessen tenni azt a körülményt, hogy az ügyészség kötelességének teljesítése - a bűn üldözése helyett -, hallgat a banki jogtiprással kapcsolatosan, mint a sír.  


A bankok által ellenszolgáltatásért vállalt hitelbírálati eljárás során észlelték azt, hogy mivel eleve teljesíthetetlen lesz a kölcsönnek adósok általi visszafizetése, már a szerződés megkötésekor is az ingatlan értékének a 70%-ára megkötött opciós szerződésekből is arra lehet következtetni, hogy a bankok áron alul kívánták megszerezni az adósok ingatlanát, már az ügylet legelején. Ez a tényállás megalapozhatja a kifosztás és az uzsora bűncselekményének gyanúját.


„A feneketlennek gondolt pénzkút elapadt valamikor 2004 tájékán, és a mindig éhes és gátlástalan bankvilág azonnal észrevette azt, hogy eljött az ő idejük. Mint legyengült szervezetre a halálos kór, úgy rontottak rá a nemzetre, tudva azt, hogy a velejéig romlott hatalmi elit önös érdekét szem előtt tartva akadályt nem gördít a bankok bűnös elgondolásainak megvalósítása útjába. … Ennek a folyamatos kormányzati-törvényhozási mulasztásnak, illetve a bankok tisztességtelen magatartásainak cinikusan szemet hunyó tessék-lássék intézkedéseknek eredménye mostanra az, hogy nincs hét a törvénytelenül követelt nagyságú banki adósság miatti öngyilkosság nélkül, és a helyzet egyre rémisztőbb. A bírói út igénybevételének kormányzati elősegítése immár a válság megoldásához mára még akkor is elkerülhetetlen, ha ettől a bűnös hatalmi elit retteg.”


A deviza alapú kölcsönszerződésekből eredő peres eljárásokban a következő problémákat kell konkrétan megvizsgálni az ügyvéd úr szerint:


  • A szerződések tartalmából kiindulva a „deviza alap” szóhasználat nem lehetséges, tekintettel arra, hogy a bankok által diktált szerződési forma ténylegesen a magyar jog által elismert, értékállandósági kikötéssel megkötött kölcsönszerződési formának felel meg. Az értékállandósági kikötés adós által elfogadásának tagadása - függetlenül attól, hogy azt az adóssal sem a közjegyző, sem a bank nem ismertette a szerződés megkötésekor a szerződés tartalmát -, a kölcsönszerződés címének adós általi elolvasásának vitathatatlansága miatt botorság tagadni az értékállandósági kikötés adós általi elfogadását.
  • Nem veszíti el az adós a bíróság előtt a szavahihetőségét, ha úgy nyilatkozik: „én arra gondoltam, hogy a törlesztés esetén a deviza árfolyamához, és a jegybanki alapkamathoz igazodó tőke- és kamattörlesztést kell forintban fizetnem ez esetben.” Az adós ezzel a kijelentéssel lehetőséget kap arra, hogy a svájci franknak 2008. novemberétől tartó, 0%-ot alig meghaladó jegybanki alapkamathoz igazodó, kamattal kapcsolatos törlesztő részletének bíróság általi megállapítását kérje.
  • Nem keresetlevélben, hanem a tárgyaláson célszerű azzal az ellenvetéssel élni a bankok által közölt tőketörlesztési összeg vonatkozásában: a bankok 2004. év táján már szakmailag tudták azt, hogy a többi devizához képest nagyobb mértékben fog a CHF árfolyam változni, de ezt a tudomásukat elhallgatták az adósok előtt, ezért szerződésszegést követtek el. E szerződésszegés eredményeként az adós nem a CHF árfolyamváltozása alapján, hanem az eurónak a forinthoz viszonyított árfolyamváltozása alapján tartja szerződés szerinti teljesítésnek az esedékes tőke törlesztő részlet összegének meghatározását forintban.


„Azt pedig egyszerűen gyalázatosnak tartom, hogy a bankok ’prudens’- szabályos – működéséért felelős PSZÁF hogy merte a felsorolt feltételeket minden deviza alapú kölcsönszerződésnél tudomásul venni, nem kifogásolni úgy, hogy közben még véletlenül sem tájékozódott egyetlen hitelezői banknál sem arról, hogy konkrétan milyen, mennyi összegű devizát használtak fel ahhoz, hogy deviza alapú hitelt nyújtsanak.”


Dr. Lehmann Göyrgy indokoltnak látja foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy egyáltalán lehetséges-e a jogszabályok helyes alkalmazása mellett a bankoknak nem létező hitelfelvételi akcióinak költségét a kamatmérték módosulásának okaként megjelölni. A bankokkal kötött kölcsönszerződés ugyanis nem más, mint a banknak kötelezettsége meghatározott pénzösszeg átadása az adós számára, míg az adós kötelezettsége a pénzösszegnek szerződés szerinti visszafizetése, valamint kamat fizetése. Másfajta kötelezettsége egyik félnek sem keletkezik a törvény értelmében, és a kölcsönszerződés alapján. Róna Péter közgazdász megállapítása ennél a pontnál megegyezik az ügyvéd úréval, hiszen mindketten azt mondják: mivel a kölcsönszerződésekből nem állapítható meg az, hogy az adós pontosan mennyi összeget, milyen jogcímeken fizet vissza a banknak, ezáltal a kölcsönszerződések a magyar törvények értelmében nem tekinthetőek megkötöttnek, vagy legalábbis ez a tény erősen vitatható.


Ugyanis a kamat a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges egyik adósi kötelezettség, akkor miként növelhetik a kamat mértékét a bankok által diktált egyoldalú szerződésmódosítási jog gyakorlásának feltételeként megjelölt állítólagos banki többletkiadások: bankközi hitelkamatok, fogyasztói árindex, jegybanki alapkamat változás, vagy az állampapírok hozama? A kamat a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges szolgáltatás, a költség pedig nem a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges szolgáltatás, hanem a kölcsön összegétől teljes egészében független tényleges kiadása annak a szerződő félnek, ahol ez a kiadás felmerül. Az ügyvéd úr álláspontja ezzel összefüggésben az: „Nyilvánvaló céljuk a bankoknak ezzel az értelmetlen manőverrel az, hogy amennyiben a kamatba beépíthetik, teljesen logikátlanul és törvénytelenül az állítólagos kiadási költségeiket, akkor azt követően, már a vegyülés folytán a kiadások tételes elszámoltatását akadályozhatják. Ezáltal bíznak abban, hogy nem lehet bizonyítani majd, hogy valótlan költségekkel és nyilvánvaló csalási szándékkal csikarják ki teljesen jogtalanul az áldozataiktól a pénzt.”


Kiadása bármely, szerződésben szereplő félnek csak addig lehet, ameddig nem teljesítette a szerződés szerinti szolgáltatását. Mivel a bank szolgáltatása nem más a törvény alapján, mint az, hogy a szerződés megkötésének napján egy meghatározott pénzösszeget átad az adósnak, fogalmilag kizárt az, hogy a kölcsönszerződés alapján a banknak, a teljesítés után még évek múlva is keletkezzenek kiadásai akkor, amikor már réges-régen semmit sem szolgáltat az adósnak. „Őszintén szólva, azért sem értem ennek az egész értelmezhetetlen, kizárólag kapzsiságra alapuló logikának a lényegét, mivel kiadása fogalmilag csak az adósnak lehet a szerződés megkötése, és a kölcsönösszeg átvétele után. Azért, mert nála a teljesítés csak évek múltán fejeződik be a szerződés szerint.” Az az adós, akinek évekig tartó teljesítése során nem vitatottan lehetnek kiadásai, az a bankkal szemben nem számíthat fel kiadást a bankok által diktált szerződések szerint, ugyanakkor a bank, attól függetlenül, hogy számára a teljesítés befejeződött a szerződés megkötésekor, és az összeg átadásakor, még évek múltán is költséget számolhat el az adós terhére. „Nem kerülgetem tovább a szót. A bankok a PSZÁF-el együtt hülyének nézik az adósokat.”


Folytatjuk.

Dr. Lehmann György szavait lejegyezte: K. T. A. 

2. rész.

További híreink
Milyen bútort válasszunk gyerekszobába, mint kiegészítő fekhely?
A gyerekszobák befogadóképessége általában véges és behatárolt. Éppen ezért alaposan át kell gondolni, ha a gyerekbútorokon kívül más bútort is el szeretnénk helyezni ben...
2019-10-17 16:51:47, Hírek, Fókuszban Bővebben
Fűzzünk, fonjunk, vágjunk!
Tudta, hogy a kreatív játékok észrevétlenül fejlesztik gyermekük képességeit, egyik napról a másikra? Nem csalás nem ámítás, a kisebb és a nagyobb gyerekek is kijátsszák ...
2019-09-17 13:35:29, Hírek, Fókuszban Bővebben
A legmegbízhatóbb adattárolási mód
Napjaink elektronikai fejlettségének köszönhetően a régi, hagyományos papír alapú adattárolás szinte teljesen megszűnt. Ehelyett más digitális adathordozók vették át a sz...
2019-09-17 13:33:06, Hírek, Fókuszban Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Nem indul a DK-s Glázer Tímea az időközi győri polgármesteri választáson. A napokban eldőlt, hogy az immár ex-...
Bővebben >>