A homofóbok hengere – hiába izgult be tegnap a melegekre mind a hatvannégy vármegye plusz még az érpataki polgármester is, igazán nincs miért izgulni, hiszen mára mi lettünk San Felcsút Francisco, Orbán Putyinnal coming out-olt, rajta van Ráchel esküvői telefonjain, azért kereste annyira a TEK, vagy mi a tök, nehogy szivárványszínű transzparens legyen a putyini piéta az Andrássy úton. Ezek után kissé komplikált lesz, hogy a 3. Birodalmi Orbán-kormány (ő maga) minden szinten visszaállítsa a ’44 előtti állapotokat vadliberális kommunizmussal pácolva, no de a hanyatló Rómában is tartottak házibarátot.

Tiszteletet a magyaroknak. Elmebeteg - harap.

Derogán pucsít

Amint haladsz előre az életben, úgy egyre értékesebb ellenségeid és egyre értéktelenebb barátaid lesznek.

Én szeretem Rogán Antalt.

Ez a kedves belvárosi, de legalább erősen budai fiatalember, aki életében két téglát odébb nem tett, hogy legalább elmondhassa: dolgozott; aki olyan rezzenéstelen természetességgel képes beleköpni bárki arcába a maga orbitális ideológiai rágógumiját, ami főhajtást érdemel. Amint az elmúlt heti, számára utolsó közmeghallgatáson gyakorlatilag egy jóindulatú számvevőtiszt empátiájával törölte bele a csizmáját volt polgármester társába, akár egy uradalmi cselédbe, ifjonti bölcsessége minden arroganciájával, amikor a Szabadság téri emlékműről kérdezték.

A témával kapcsolatosan tiszteletben tartja mindenki véleményét, a testületben nyílt vitát is tartottak a kérdésről s ezt a vitát a sajtóban is, a kerületben is vállalta s vállalja. Azt viszont csúsztatásnak tartja, hogy bár az emlékművel kapcsolatban megért minden érvet és tisztelttel meg is hajol előtte, de ez az emlékmű azért születik, hogy a világháború minden áldozata előtt tisztelegjen. Az „alkotáson” megjelenő szöveg is ezt jelzi, ez volt a szándék. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy akkor természetesen egyetértésben voltak, amikor a holokauszt áldozatairól emlékeztek meg vagy az ez utáni újjáépítés emlékműveit állítottuk fel a kerületben, példaként említve a dunaparti Cipők emlékművét vagy az Élet Menete eseményt, ami szintén a helyi önkormányzat segítségével valósulhatott meg és azokon akkor is részt vett, amikor ennek nem nagyon örültek a szervezők.

Az emlékműről azt a véleménye, hogy ez a véleménykülönbség fennmarad, mert szerinte ez minden áldozatra emlékezik. Azokra is, akiket elhurcoltak a megsemmisítő táborokba, azokra is, akiket meggyilkoltak s azokra is, akiket nem felekezeti okokból hurcoltak el a németek. S ezen indokok miatt még az emlékmű felállításának a szándékát is elvitatni – Rogán Antal szerint nagyon erős presszió – ez a kérdés egy politikai aknamező lett és ezért megoldhatatlan kérdésnek tűnik.

Szavait a jelenlévő belvárosi nyugdíjas vattaközönség vastapssal jutalmazta, függöny s a lepel hullhat Gábrielről.

Vajna vaja

Törvényt módosítottak, hogy a parókakészítő magyar filmipari házmester kaszinóérdekeltségei kikerüljenek a túlzott mértékű adóztatás hatálya alól.

Hörcsögirtást vállalok.

Tömeges felláció

Végre megtudhattuk Orbán stadionok iránti fétis-szerű vonzódásának az okát: a tömeges felláció kultikus közösségi tereként kezeli a helyszínt a tudattalan énje s így minden stadion egy-egy vulkanikus vulva, kozmikus méretű szopás a számára, ami nekünk szívás. Itt van például ez a Putyin. Kisnövésű zsebhokista, akárcsak a miniszterelnök úr.S mégsem tudtak kihagyni egy zárt láncú meccset, amennyiben hihetünk a lengyel kollégának s miért ne hihetnénk, hiszen pola vengri dva bratanszki meg mennyien éltetik már a nemzeti ünnepeken Orbánt a hazánkban ideiglenesen épp aznap állomásozó lengyel turisták, most már tudjuk mi is, amit tán már ők akkor tudtak, hogy „válámi ván,de nem az igázi…” szóval hogy ez az Orbán-gyerek szereti az éltet, na. Kádár és Brezsnyev csak smároltak, de ők legalább vállalták a nyilvánosság előtt.

Havas elhavazva

Miután a zárkózott Bukowski-epigon rádiós-tévés-kelemenannás médiareflex Havas Henrik ország-világ előtt kikászálódott súlyos betegségéből, most egy újabb, tán végzetesebb vírus támadta meg. Valami sztoikus etikafaló baktérium, ami előrehaladott aknamunkájának köszönhetően a deliráló Havast egy asztalhoz ültette a zsurnálhentes Bayer Zsolttal, de nem diskurzus vagy zsúfolt menza zárta össze őket, hanem – bizony – a kollegiális együttműködés. Valamilyen speedtől repülő egyetemen oktatják a jövő ifjú fideszeseit a deklaráltan Antall József (emlékszünk még rá…?, nem, nem artista volt) és Kelemen Anna tanítványának valló médiabusa és a kriptonáci vérbulldog.

Nos, azzal még semmi gond sincs, ha valaki egy erős és nagy ívű pálya után okos fejével biccent, nem remél. Az már sokkal erősebben kiált orvosért, ha valaki azt sem tudja, hol van és az elveit az alsónadrágjában valamint a folyószámláján melengető opportunistaként olyan emberekkel vállal közösséget, akiket egyéb, nyilvánosságnak szánt műsoraiban rendre elítél, megvet, kikre epét hány vagy ken, mikor milyen a gusztusa. Nem könnyű na, ha pénzről van szó, aminek ugye állítólag nincs szaga (én egyszer éreztem, büdös).

A reklámszakma Zámbó Jimmyje

Megértem én, nagy úr az anyagi szoríttatás, elég csak megnézni Geszti Péter második ciklusba úszó prostitutív produkciójárt, a tőle már megszokott nagy hatású promócióval beharangozott világzseniális médiahekkjét vagy inkább hukkját, nem tudom fogyaszt-e alkoholt, de már vagy el kéne kezdeni vagy abba kéne hagyni. A reklámszakma Zámbó Jimmyje szegény nem elég, hogy a piaci zsarolásnak köszönhetően búcsút kellet, hogy vegyen édes gyermekétől, a nemzeti bevágtától, amivel megteremtette a magyar huszár és a római gladiátor echte ungarische kentaurját, hogy a „gumid kopjon, ne a hazád”-gojmotoros tiszteletbeli elnök Lázár-fivéreknek adja át a búsmagyar projektet s ezzel némileg mentse a  reklámmorzsákat és az egyre ordenárébban laposodó Arc-kiállítását a Felvonulási téren. Most igyekezett egy még nagyobbat belenyalni a CBA-fagyi és a kormány ülepébe s meglepett mindannyiunkat egy frenetikus pár perccel a Cicavízióba szánt klipjével (???), amely arról szól, hogy mindenütt jobb, de a legjobb itthon, szóval gyerekek Angliában és Liliputban, gyertek haza, nézzétek már milyen baszott nagy házam van nekem is, kérdezzétek csak Krasznai Tündit, pedig én nem megyek külföldre.

Meg kéne próbálni Péter, hátha összetalálkozol Stinggel, a helyében én adnék neked egy gigalájkot szövegét nem értve pusztán a sláger átdolgozásáért, valahol bordatájt.

Feljegyzések az egérlyukból

A hadari beszédű, ám megfontolt gondolkozású Kolláth György jogász, volt alkotmányjogász, némileg s (ön)iróniával vállaltan exhibicionista közéleti ember írt egy pár sort. Valami olyasmiről, hogy lemond ügyvédi kamarai tagságáról és ekként praktizáló jogászként visszavonul. Meg hogy dermesztő jelek mutatkoznak a jogéletben, nem muszáj mindenhez, bármihez asszisztálni, a jogászi szakma nem csiribí-csiribá, illetve tán egzisztenciális és amorális okból művelhető volna így is, de nem mindenki gyomra veszi be ezt (lásd fentebb Havas Henrik gyomrát). Úgy döntött, hogy ebben az aljas közéletben nem fog asszisztálni szakmai látszattevékenységgel – hisz „kiterítik úgyis”. 

Álmodjunk. Álmodjuk azt, hogy a négyek bandájából Kövér talpa alatt már fütyül a szél Orbán Madam Tussaud panoptikumába kerül, mint élethű zsebnapóleon, amint önelégülten duzzad Putyin szájában – cseréltek -; Lázár modellt ül Móricznak, akiről azt hiszi, hogy valamelyik sértődött birka gazda vagy rokonok; Áder meg a palota kalitkájában egyszerűen önmaga a kiköpött Füles, bár elég randa egy köpet s szomorú. Erre lemond mind a négy, mint Kolláth, hisz kiterítik úgyis.

Ébresztő.

Ezeket, a négyek bandáját látva felmerülhet a kérdés, hogy ha a történelem szele most fújná felénk a dilemmát, miszerint meghalnál-e az elveidért…, hát én sokat töprengtem ezen és azt hiszem, hogy nem. Jobban esne egy séta az Andrássyn, még ha prideolgatva is, néha-néha. Habár…, elnézve, hogy a Szent Jobb mellé fekhet a Szent Bal(fasz), tán még én is lehetek hős. Egy igazi.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy kevesebb nácit, több orgazmust.

(forrás: huppa.hu)