A város központi helyszínén, a Hold utcában működött egy piac. Olajos, döngölt földpadló, lángosillat, friss háztáji készítmények, lepattant standok, sehol egy bejáratnál elhelyezett Braille írással készült térkép és információs táblák, ragyogó padlólap – de volt benne élet.

 Egy év alatt megújult a Hold utcai Vásárcsarnok s amint megszokhattuk az elmúl négy év alatt, nevet is változtatott: Belvárosi Piac néven működik tovább, a Hold valószínűleg valami kommunista ügynök volt csak nem tudtuk.

A propagandaszöveg szerint a korszerűsítés célja, hogy elősegítsék a vidéki és tanyasi termelők termékeinek piacra jutását, valamint hogy a kerületi lakosok friss, garantáltan jó minőségű, magyar termékekhez juthassanak Belváros szívében.

Egy éve még pörgő és életszerű reklámbeszámolók özönlötték el a sajtót, elképesztő frissességgel és modernitással korszerű és igényes helyszínként bemutatva a piacot, ahol gasztroshow, és utcazenész ugyanúgy helyet kaphat, mint a Dining Guide Street Food Show, bár ez utóbbit nem tudom, hogy miként mesélik el otthon az unokáknak mondjuk a biatorbágyi kistermelők dugványozás közben.

A tulajdonosi marketing mézes szája szerint a korszerűsítéssel nemcsak a csarnok újult meg, hanem egy új turisztikai látványossággal is gazdagodott Belváros. Felújították a piac árusító helyeit, az alsó szinten teljesen kicserélték a padlózatot, valamint vakvezető sávok is helyet kaptak, a Vadász utca felőli részén egy új akadálymentes mosdó és babapelenkázó is épült, amely a mozgássérültek és a kisgyermekes anyukák számára biztosít komfortosabb környezetet.

Megteremtették a lehetőségét annak, hogy a földszintről minden étterem és kiszolgáló egység a galériára költözhessen, a felső szinten pedig számos új üzletet alakítottak ki, amelyek elsősorban étterem céljára készültek. Így a földszint megőrizheti klasszikus piaci funkcióját, hangulatát, és mint ahogy az számos európai városban szokás, a Belvárosi Piacon is a felső szinten kapnak helyet a melegkonyhás szolgáltatók.

Nos, mindez lehet, hogy elképzelésnek derék, de a tények ma már finoman szólva nem igazolják a kínosan erőltetett propagandaszöveget. Vagy három hete s nem egy lassú folyású hétfői napon látogattuk meg a piacot, hanem kedden, délután két óra környékén.

A „modernebb, tágasabb és európai fővároshoz méltó csarnok közepén” tátongó üresség, ásítozó árusok, szomorkodó péksütemények tükrözik tompán a kornak megfelelő felújítást. Érthetetlen, hogy az egy éve zsúfolásig fotózott felső szinti helyiségek ma, mindkét oldalon akár a karácsony utáni akváriumok: kongó ürességgel sorakoznak, szinte mindkét oldal gazdátlan.

A Belvárosi Piac állítólag egy új, közvetlen találkozóhely vidék és város között, ami nem utolsó sorban a turisták számára is üde színfolt lehet – lehet, de nem lett. Olyan lett, mint a közeli Kossuth tér: visszaállították a ’44 előtti állapotokat, se hús, se hal.