Fiatal alkotópáros jegyzi a Bárka Színház legújabb bemutatóját. A harmadik hullám című darab írója Tasnádi István, Vidovszky György pedig a rendezője. Egy negyven évvel ezelőtti kísérlet alapján állt össze a történet, ami akkor is, ma is sajnálatosan aktuális.

Todd Strasser,  A hullám című regénye alapján  dolgozta át Tasnádi színpadra a művet, amely Ron Jones tanulmányán alapszik. A Bárka ifjúsági sorozatába tagozódik a darab, de messze több mint egyfajta beavató színházi előadás, mert minden korú és világnézetű ember számára tartogat átgondolni valót.

Kísérleti órák , napok...

A színpadot egy fekete, amfiteátrum - szerű, félkörös, lépcsős képződményt uralja, s zenével, hangokkal elindul egy sajátos tornaóra, ahol közel tíz pontos gyűrű és talajgyakorlatokat mutatnak be a fiatalok.

Hamar kiderül, hogy egy középiskolába csöppentünk, ahol az igazgató és a tanárok kilépve a kérdezz –felelek sablonjából rendhagyó módon igyekeznek feldolgozni, a különböző társadalmi formációkat, kibontva azok sajátosságait, lényegét. Az egy hetes kísérlet során a demokrácia, az autokrácia és az anarchia jellegzetességeit tapasztalhatják meg saját magukon a felnőttkor felé igyekvő, formálható, alakítható, az ismeretlenre fogékony tinédzserek.

 Színes kis társaság a tanároké, akár a gyerekeké. Megjelenik a különböző igényeknek megfelelni akaró igazgatónő (Varga Anikó), ki igyekszik lavírozni a fenntartó, a tanárok, a szülők és a gyerekek által követelt elvárások között. A hagyományos oktatás híve

(Kardos Róbert), az idealizmussal, átitatott, széplelkű bölcsész (Szocsik Kriszta) és a laza, linkóci barátkozós, tantó bácsi (Dévai Balázs).

A gyerekek, a lányok, a fiúk is igazi tarka csapat, mint a mai fiatalok, mint amilyen sokszínű maga a társadalom. Mondják, teszik, amit otthonról kaptak, amit szüleik nagyszüleik mesélnek, beszélnek, amit látnak, olvasnak(?), amit a közösség elvár tőlük. Van közöttük nyuszi, erőszakos, hangadó, különc, és olyan is, akiben már kialakult egyfajta követendő értékrend, de a csoporthoz való tartozás, annak megfelelés szinte mindannyiuknál tapintható.

Megkezdődik a kísérleti hét, és már az elején látszik, hogy legjobban a linkóci tanerő fogta meg autokrácia lényegét szemléltető kísérletet. Míg az anarchia órákra be sem járnak és a demokrácia órákról fogynak a gyerekek, addig nála napról-napra nő a létszám, és a szemünk láttára megszületik egy sajátos társadalom, amiben a gyerekek a tanárt választják főnöknek. Kialakul az egység, s ezzel együtt egyfajta kirekesztés is, mert aki nincs velünk, az csak ellenünk lehet. A fiatalok önmagukból kilépve, a született közösség cselekvő gépezetévé válnak. Tény, hogy nő a fegyelem, javulnak a tanulmányi eredmények, de mellékhatásként kialakul egy olyan lelki torzó, amitől a néző gyomra összerándul, keze ökölbe szorul. A kevesek tiltakozását elnyomja az erősek hangja, és már senki sem érzi a jó és rossz közötti határokat. Jónak vélt értékek nevében beáldoznak olyan elveket, amik hiányában a normális egymás mellett létezés elképzelhetetlen. Az újonnan alakult társadalmi egység jelképe a kék, hisz ők a Hullám, s mint a maorik egy-egy rögbi meccs előtt, ők is minden találkozásnál eljárják közös harci táncukat. A hét véget ér, de a Hullám marad, mígnem egy majdnem tragédia kapcsán győz a józan ész…

Tanárok és tanulók

A darab központi figurája az autokráciát bemutató tanár, Dévai Balázs, jól felépítette figuráját, ahogy a szemünk láttára válik mindenki haver tanárjából a hatalomtól megittasodott vezetővé, aki napról napra veszti el morális tartását, sutba dobva egészséges önkontrolját, megtalálja minden cselekedetére a jogalapot. Egy igazság létezik, az övé, s miközben megérzi a sikert, s nem veszt tudomást róla, hogyan is manipulálja a benne hívő fiatalokat. Elfelejti, honnan jött, hogyan élt, mit is csinált, miben hitt. De eljön egy pont, mikor lekerül szeméről a hályog, és még talán időben visszafordul a magára húzott zsákutcából, mert a színházban bármi megtörténhet.

Varga Anikó az igazgatónő szerepében meggyőzően hozza biztonsági kötél nélkül dolgozó artistát, aki igyekszik középen balanszírozni, aki az eredmények láttán elnyomja felmerülő kétségeit.

A két másik tanerő Szorcsik Kriszta és Kardos Róbert szinte az első pillanattól érzik, hogy kollégájuk rossz útra téved, de a nő erőtlen az ellenállásra, ráadásul szerelmes is, a tanár aggodalmait, ki a múltból maradt vissza, nem veszi senki sem komolyan.

A fiatalok pedig igazi csapatként vannak jelen a színpadon, akik komoly akrobatikus vénával is rendelkeznek, s láthatóan szívvel, lélekkel vetik magukat játékba, bár némelyiküknek még az artikuláción nem árt dolgozni.  

A díszlet telitalálat, maga a nagy lépcsős feketeség, amely összezár, s van, hogy bezár. A lépcsők pedig lehetőséget adnak arra, hogy a játék egyszerre több szinten is folyjék, ettől mindig izgalmas és mozgalmas a színpadkép, nincs benne üresjárat, nem törik meg a játékot a gyakori színváltozások. Valóban kiszolgálja a történetet, nem kellékként, hanem szereplőként van jelen a színpadon.

Egy olyan darab született a Bárkában, amelyik hasonlatos egyfajta jó futballmérkőzésre, ahol mást lát a vendég szurkolótábor, mást a hazai drukkerek, mást a játékvezetők és mást látnak azok a nézők, akik egyszerűen csak szeretik a focit. S talán ez is a tanulsága, a világot sokféleképpen lehet nézni, de akkor érezzük benne igazán jól magunkat, ha képesek vagyunk elfogadni annak sokszínűségét. No meg az, hogy léteznek olyan morális értékek, amiket nem söpörhetünk sosem félre.

A színház honlapján arra kéri a nézőket, hogy aki teheti, jöjjön kékbe. Sokan vettek fel kéket, hisz mindenki akar valahova tartozni, csak az nem mindegy, hogy ennek mi az ára…    ( szolcsánszky, fotó: Kiss Tamás) Képek a GALÉRIÁBAN

 ________________________

A harmadik hullám

Szereplők:

Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs, Kardos Róbert, Varga Anikó,

Horváth Zoltán m.v., Kőszegi Mária m.v., Tóth János Gergely m.v., Jerger Balázs e.h.,
Marofka Mátyás e.h., Kulcsár Balázs m.v., Sipos Viktória m.v.,
Herman Flóra m.v., Árvai Péter m.v., Császár Réka m.v., Tolnai Klári, Kovács Márton Koppány, Bordi Gábor  valamint Király Krisztina, Nagy Bianka, Somogyi Anna, Szendi Flóra Dóra

Jelmeztervező: Szabó Gergely

Díszlettervező: Heike Vollmer (DE)

Zeneszerző: Monori András

Rendezőasszisztens: Gábos Kata

Mozgás rendező: Gyevi-Bíró Eszter