A Magyar Tudományos Akadémia elnöke várhatóan február 3-ig tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát arról, hogy az egyházként való elismerésre kérelmet beadó 32 felekezet közül melyik felel meg az egyházügyi törvény feltételeinek. Pálinkás József, az MTA elnöke az általa kezdeményezett egyháztörténeti és vallástudományi elnöki bizottság tagjainak véleményére alapozva foglal majd állást, s ezt közli az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságával.

A január 1-jén hatályba lépett egyházügyi törvény úgy rendelkezik, hogy egyesületek egyházként történő elismertetésére az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága jogosult törvényjavaslatot előterjeszteni – írták. Utaltak arra is, hogy az Országgyűlés bizottsága az eljárásrend részeként kéri az MTA elnökének állásfoglalását bizonyos, az egyházügyi törvényben meghatározott feltételek fennállásáról.

A december 30-án megszavazott jogszabállyal tizennégy egyházat ismert el a parlament, ugyanazokat, amelyeket a nyáron elfogadott, ám az Alkotmánybíróság (Ab) által közjogi érvénytelenség miatt megsemmisített egyházügyi törvényben. Azok a vallási közösségek, amelyek nem kerültek be ebbe a listába, de tavaly december 20-ig kezdeményezték a szakminiszternél jogállásuk fenntartását, január 1-jével nem veszítik el egyházi státuszukat, arról február végéig dönt a parlament.

A többi, korábban egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működik az év elejétől. Ugyanakkor e szervezeteknek regisztrációs kötelezettséget ír elő a törvény, amely alapján 2012. február végéig kezdeményezniük kell az egyesületként történő nyilvántartásba vételüket. Amennyiben ezt elmulasztják, 2012. március 1-jén jogutód nélkül megszűnnek.

A Fővárosi Hírhatár szakember véleményét kérte az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban. Így alább Dr.r. Nagypál Szabolcs jogász, vallástudós és teológus, az ELTE ÁJK adjunktusa, a pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet tudományos főmunkatársa, a Vallásközi Párbeszéd Társaságának elnöke.

A vallások fontos dolgok, és jelentősen gazdagítják egy adott ország kultúráját, polgárainak lelki egészségét. Éppen azért, mert komoly és igényes jelenségekről van szó, a jogrendszernek is felelősségteljesen, igényesen kell hozzájuk állni. Az olyan szabályozás, amely nem képes kiszűrni, hogy melyik közösség veendő vallási értelemben komolyan, és melyik kísérel meg csupán visszaélni a vallási ranggal, nem látja el kellően a föladatát.

A három klasszikus hatalmi ág közül kettő merül föl a kortárs demokráciákban, mint amely elláthatja az igényes szűrés sokszor nem könnyű föladatát: a törvényhozó, illetve a bírói hatalom. Az elmúlt két évtized a bírói rendszer kezébe adta az egyházak nyilvántartásba vételének föladatát, ugyanakkor nem látta el őket segítséggel arra vonatkozóan, hogy a formai követelményeken túl milyen tartalmi összetevők kellenek ahhoz, hogy a vallás fogalma ne járatódjék le. Mindez káoszhoz és köznevetséghez vezetett vallási téren, hiányzott ugyanis annak biztosítéka, hogy tényleg csak vallási jellegű közösségek kerüljenek be a nyilvántartásba.

A jelen szabályozás némely vallási közösségnél egyértelműnek látta a vallási jelleg meglétét (furcsa és visszás lett volna például a már az államalapításban kulcsszerepet játszó római katolikus egyháztól bekérni papírokat arról, hogy igazolják a vallási tevékenységüket), mások esetében pedig ennek bemutatását kérte. Lehet vitatkozni arról, hogy egyesek miért kerültek be rögtön az első törvénybe, mások pedig miért csak a második vagy következő törvényekben szerepelnek, de fél év távlatából, amikor megnyugtatóan rendeződik majd a három-négy tucat valóban vallási közösség jogi helyzete, ezek nem tűnnek majd fontos dolgoknak. Az új szabályozás szerint törvényben hirdetik majd ki kinek-kinek az egyházzá nyilvánítását, ami külön ünnepélyességet, rangot ad az eseménynek, amint az a vallási közösségek társadalmi jelentőségéhez méltó.

Az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága – nagyon helyesen – nem kívánta magára vállalni a vallási jelleg tartalmi vizsgálatát, illetve annak teljes felelősségét, hanem a Magyar Tudományos Akadémiát is bevonta a folyamatba, akit állásfoglalásra kért föl. Három szakmai kérdésben kell állást foglalnia az MTA e célból létrejövő bizottságának: a vallási tevékenység, a hitvallás és a szertartás, valamint a százéves nemzetközi működés kérdésében (ez utóbbi egyébként vagylagos föltétel, mert húszévi magyarországi jelenlét is elegendő).

A folyamat nyomán az remélhető, hogy az ökumenikus párbeszédben (különösen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa keretében) már évtizedek óta jelenlévő keresztény felekezetek, így a metodista vagy az anglikán közösség; illetve a honi vallásközi párbeszéd elkötelezett résztvevői (például a Vallásközi Párbeszéd Társasága tagjaként), így az iszlám, a baháj vallás, a Krisna-tudat, vagy a buddhizmus hamarosan újra jogi értelemben is egyháznak számít.

A lehetőség egyébként a jövőben is nyitott, így amint egy új vagy újonnét megjelenő vallási közösség megérik, megerősödik annyira, hogy nyilvántartásba vétesse magát, ezt bármikor kérvényezheti. Ha pedig e törvény bizonyos hagyományokat arra sarkall, hogy összefogjanak, és egységes intézményt vagy valamilyen ernyőszervezetet létrehozva közösen próbáljanak meg megfelelni a föltételeknek, az még a vallásokon belüli egységmozgalmaknak, illetve a vallások közötti párbeszédnek is hasznára válik.