Vasárnap a Tiszta Emlékezet civil rendezvénysorozat utolsó részén a Nyugati téren, Láng Balázs és Bach Szilvia előadóművészek közreműködésével, közös múltunkra emlékeztek: Kardos Péter, főrabbi, Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester jelöltje, Kerék-Bárczy Szabolcs, a DK Budapest 1-es választókerületének képviselőjelöltje, Popper Gábor a Liberálisok alapító-ügyvivője. A megemlékezésen, a rendezvénysorozat ötletgazdája, a Tiszta Kezek Mozgalom aktivistája, Sebő Gábor is jelen volt.

Horváth Csaba a gyűlölet legaljának nevezte a kortyonként adagolt rasszizmus és az antiszemitizmust. Mint elmondta, sajnos az elmúlt 25 évben éppen a dolog aljas természete miatt nem fordítottak a kirekesztés elleni harcra elég figyelmet, de biztosította a civileket, hogy főpolgármesterként mindent el fog követni, a közélet drogdílerei, az emlékezethamisító politikusok és szervezetek ellen.

A probléma forrásának a Szentkoronát kisajátító, Holokausztrelativizáló, Kossuth teret kisajátító, majd lezáró Fidesz-t nevezte meg. Mint elmondta, a köztársaság lebontását az első köztársasági elnök, Károlyi Mihály szobrának elszállításával kezdte meg Orbán Viktor. De a majdnem Dunába került József Attila, Kossuth Lajos és Nagy Imre szobra sincs biztonságban.

- Hatszázezer meggyilkolt honfitársunk emlékének meggyalázása bűncselekmény! - hívta fel a figyelmet Horváth.

- A tiszta emlékezet segítségével ki kell gyomlálni a gyűlölet magvait, s ebben minden civil szervezetnek, civilnek a segítségére leszek- zárta mondandóját a főpolgármester-jelölt.

Kardos Péter főrabbi, az „Egy el nem hangzott beszéd” című írását mondta el, melyet 2012. végén, a zsidó listát felállítani kívánó Gyöngyösi Márton elleni tiltakozáson nem tanácsoltak neki elmondani. Emlékeztetett, akkor Rogán Antallra az együttérzés szerepét osztották, melyet hűen el is játszott, de sajnos ma is hozza a szerepét, amikor a Szabadság térre tervezett gyalázatos szobor engedélyezését osztották reá.

A beszédet, egy haldokló Holokauszttúlélővel folytatott beszélgetés ihlette, melyben a rabbinak a halálos ágyon nem volt lelki ereje ahhoz, hogy tudassa Klári nénivel, hogy tényleg újra listáznának a magyar parlamentben. A főrbbi kijelentette, sajnos ha rátekintünk a gyönyörű épületre, nem csak a tervező Steindl Imre, hanem az első zsidótörvények is eszünkbe jutnak róla. - Sosem gondoltam volna, hogy a régen elhangzott gyalázatok büntetlenül újra zenghetnek az épület falain belül - mondta Kardos.

Kerék-Bárczy Szabolcs szerint, bár mostanság viszonylagos béke van, ma süt a nap, turisták sétálnak, gyermekek játszanak, de mégis furcsa, hogy hogyan lehet elfeledkezni arról a légkörről, ami Budapesten, és itt a Nyugati-téren, a második világháború pusztítása alatt uralkodott. Hozzátette, hogy azt sem érti, hogyan hívhatja valaki magát úgy konzervatívnak, nemzeti-liberálisnak vagy éppen kereszténynek, ha saját jólétét el tudja választani mások szenvedéseitől, múltban és jelenben.

- Krisztus vállára vette minden ember szenvedését! - emlékeztetett a  képviselőjelölt. Arról is szólt, hogy szelíden, de határozottan fel kell lépni az ellen hogy mást akár szóval, akár tettel emberi méltóságában megbántsanak. Befejezésül elmondta, hogy ma azoknak az emlékét bántják meg, akiknek csak azért nem adatott meg a hosszú élet, mert olyan dologért gyilkolták meg őket, amiről nem tehettek, hogy embernek születtek.

- Nem csak a kerek évfordulókon, hanem minden évben meg kell erről emlékeznünk!

Popper Gábor bevezető szavai kapcsolódtak szónoktársa mondandójához, amikor szavait azzal kezdte, hogy ma sajnos nem csak tisztán az emlékezés, hanem a tervezett tettek elleni tiltakozás céljából vesz részt a megemlékezésen. Saját családjának fájdalmas történetét osztotta meg a megjelentekkel. Mint elmondta, nagyanyja édesanyát egy sárga csillagos házban biztonságba tudta helyezni, de ő nagyapjával együtt bekerült az egyik hírhedt téglagyári menetbe (a deportálás előtt Budapesten a téglagyárak környékén gyűjtötték össze az embereket, néhányan a visszaemlékezők közül, még a haláltáborra is szívesebben gondolnak budapesti szenvedésüknél). Nagyanyja a menetből kiszökve az azonnali kivégzést kockáztatva végül is megmenekült, de férje ezt természetéből fakadóan meg sem próbálta.

- Nagyanyám tudta, amikor elhatározta a szökést, hogy nagyapám ott fog maradni, tudta, hogy esetleg nem sikerül és akkor őt lelövik és egyedül fog meghalni, de választania kellett gyermekei és férje között - mondta Popper - Ennél nagyobb lelki megpróbáltatást el sem tudok képzelni - fűzte hozzá végezetül- , szerencse, hogy ennek ellenére 94 éves koráig, egy kedves, jó humorú nagymamám lehetett.

Ezt követően Hátszegi Gáborné, a Rogán Antalnak a szervezet petícióját átadó aktivista olvasta fel a 800 elhurcolt tapolcai zsidókra emlékező 112 túlélő imáját, majd Láng Balázs elszavalta József Attila „A Dunánál” c. versét, s zárásképp, a tüntetéssorozatot végigkísérő művész maga is szólt néhány szót a publikumhoz. Mint elmondta: magyar, felmenői is azok voltak, és szereti a különleges zamatú magyar nyelvet és kultúrát, könnyek szöknek a magyar sportteljesítmények láttán szemébe, és élvezettel látja hogyan bámul a világ találmányainkon, de mindenképpen úgy érzi fel kell emelnie szavát a dzsentrizmus és az antiszemitizmus sajátos keveréke ellen, mely ma Magyarországon folyik. Így a köznyelvben csak náci szoborként emlegetett „Tagadás Emlékműve” ellen is.

Kifejtette, hogy a gyász feldolgozásának 5 szakasza van: tagadás, harag, alkudozás, önsajnálat, elfogadás, s míg Németország és Ausztria a lépcsőket már végigjárta, addig Magyarország az első három fok között ingázik.

Beszéde végén Örkény István: Pisiti a vérzivatarban c. művéből vett idézete után azt mondta: feladatunk hogy az abszurd ne váljék újra valósággá!

VéDé

fotók: eLZé