Idén is beköszönt  március 15-én az ünnep. Az ígéretek szerint hóval, faggyal jő el a nap, s már az is köztudott, hogy Orbán Viktor, akár október 23-át, most is Brüsszelben ünnepli az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapját.

Országszerte lesznek hivatalos ünnepségek, programok és a hírek szerint demonstrációk is. Így is úgy is megmozdulnak az ország lakosai az ünnep kapcsán. A többség pedig  a kokárda feltűzésével is tiszteleg  ama márciusi ifjak és a dicső események előtt.

Kokárda van sokféle,  ez a trikolor színű szalagból összeállított masnis szalag, lehet kicsi és nagy is, a lényeg, hogy szívünk fölött hordjuk ezzel is emlékezve az ősök bátorsága előtt. A klasszikus kokárda rózsát formál, amelyet két lengő szalagocska egészít ki. A szárnyas rózsa története a régmúltba nyúlik vissza.

A történeti források szerint  először a később fejét vesztett XVI. Lajost ajándékozta meg  egy rózsába fűzött nemzeti szín kokárdával Párizs polgármestere, s aki akkor nem volt más,mint a legendás La Fayette márki.

Az első kokárdák még lobogó szárny nélkül készültek. A legenda szerint itthon Szendrey Julianna készítette az első kokárdát, amit lobogó lelkű férje mellére tűzött. Mivel Petőfi naplójában is megemlékezett kokárdája történetéről, minden bizonnyal így is zajlott az est. Míg ő a Nemzeti dalt írta, addig fiatal arája összeállította a trikolor kitűzőt. A három szín együttese a márciusi események nyomán vált hivatalos lobogóvá, amelyben a színek fontos üzeneteket hordoznak: a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld pedig a remény jelképe. 

Az 1948-as  forradalom és szabadságharc idején immár törvényesen is megjelentek a nemzet színeiben pompázó  piros-fehér zöld lobogók. Nemzeti színű zászló alatt vonultak a katonák, és változások nyomán  kiépülő intézmény hálózat is ezt használta. Nagy becsben tartották a frissen született a trikolort, és annak kicsinyített mását a kokárdát vagy nemzeti szín övszalagot a honvéd sereg  is használta. Előbbi a közkatonák, utóbbi a tisztek között terjedt el.

Mennyire fontos volt 1848 idején a nemzeti szín meghonosodása és mennyivel többről szólt, mint egyszerű nemzeti jelképről, arra a legjobb bizonyíték, a termékeny regényíró Jókai Mór visszaemlékezése. Jókai a dicső nap jelvényének nevezte a kokárdát, s nem kevesebbet állított; …”Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség….”

A forradalom és szabadságharc bukását követően a restauráció idején a Habsburgok  betiltották forradalom idején született a magyar nemzeti szimbólumok használatát, és ismét előtérbe kerültek a monarchia jellemző szimbólumai.   A kokárda és trikolorlobogók padlások zugaiban, régi ládák mélyén pihentek, használatukért büntetés járt. Így volt egészen a Kiegyezésig, ezt követően szépen lassan visszakerültek a hétköznapokba és ünnepekre a magyar nemzeti szimbólumok.

A felelős polgárok azóta is tudják, hiszik, hogy egy  nemzet szimbólumai az egész  nemzeté, senki sem sajátíthatja ki, értelmezheti szimbolikájukat saját törekvései szerint. A trikolor, a kokárda és társaik tiszta üzeneteket hordoznak, bennük van múltunk, jelenünk és jövőnk.