Az első részben a gyermekvédelem hiányáról írunk, mely a magyar falvakra jellemzően igaz. Doody, az AGYVELŐ (A GYermek Védelmében  ELŐre) csoport létrehozója elszomorító történetében tényszerű - siralmas - állapotokat tár  olvasóink elé.

Nincs gyermekvédelem a falvakban!

Magyarországon, a falvakban nincs, és nem működik a kiskorú gyermekek védelme. A gyámüggyel foglalkozó közigazgatási dolgozók, valamint a falvak jegyzői (tisztelet a kivételnek) nem ismerik a gyermekek jogait, sőt, nem ismerik a hatósági eljárások szabályait sem. Megtörtént esetet mesélek el, egy vidéki megyéből.

A kisfiú 12 éves elmúlt, szülei válásakor az anyánál került elhelyezésre, még hat évvel ezelőtt. Az anya és élettársa bűnöző életmódot folytat, melyről a faluban, ahol ideiglenesen tartózkodnak, mindenki tud, még a hivatalban is. Ideiglenesen. Bizony, hiszen, ha tetemes tartozást halmoztak már föl, akkor továbbállnak. Teszik mindezt úgy, hogy arról az apa nem tud, a hivatalok pedig nem figyelik a gyermeket, nem kísérik figyelemmel a sorsát. Hivatalból eljárás egyszer sem indult még a hat év alatt, pedig azóta sok minden történt. Az apa folyamatosan csak saját nyomozással tud arról, éppen hol él a fia.

 Az apa az anya javára lemondott a szocpol igényéről, hogy az anya abból felújíthassa az örökölt ingatlanát. Az anya mindezt meg is tette, egészen addig, míg el nem kezdte szétbontani a házat, és eladta onnan a teljes tetőszerkezetet, az ablakokat és az ajtókat. Ma már csak a négy fal áll az ingatlanon. A település jegyzője határozatban életveszélyesnek nyilvánította az ingatlant. Ugyanakkor hivatalból nem vette védelembe a kiskorút, akinek lakcíme oda volt bejelentve. Mint ahogyan hivatalból eljárást sem indított azért, hogy az anya az ily módon már jogosulatlanul igényelt szocpolt visszafizesse az állam részére.

Ezek után az anya tovább állt, a gyermekkel együtt. Az apának egy hónapjába tellett kiderítenie, hol van a fiú. Mikorra sikerült, az anya szintén tovább költözött. A kisfiú eközben sokszor, huzamosabb ideig az anyai nagymamánál tartózkodott, onnan járt iskolába. Az anya a szülői felügyeleti jogát úgy engedte át az anyai nagymamának, hogy arról az apát nem tájékoztatta, nem kérdezte meg arról, hogy mivel ő nem akar a gyermekkel foglalkozni, esetleg az apa megtenné-e. A hivatalok sem indítottak eljárást azzal kapcsolatban, hogy kiderítsék: jog szerint neveli-e a nagymama a fiút, vagy nem. Az anyai nagymama, attól függetlenül, hogy a gyermek nála élt, nem jelentette be, még ideiglenesen sem a gyermek lakcímét a saját címére. Az iskolában tisztában voltak a helyzettel, mégsem jelezték hivatalosan az önkormányzat felé, hogy a gyermek jogi státusza rendezetlen.

A fiú idén nyáron megmakacsolta magát, mivel a 7. osztályt kezdené a 4. iskolában, mert az anya újra költözik, szintén tartozások miatt. A fiú úgy határozott hát, az apánál marad, nem hajlandó visszamenni az anyához. Az apa a lakóhelye szerint illetékes jegyzőhöz elvitte a gyermeket, ott a fiú közölte a jegyzővel: nem akar az anyjához menni, fél tőle, apával akar maradni. A jegyző hivatalos válasza az volt: „Nem az a fontos, mit akar a gyermek, hanem az, mit mond a bíróság.” Majd az apához fordult, és így folytatta: „Meg is érdemli, minek hagyta ott a gyermeket. Tudta, hogy a feleségével valami nem stimmelt, ezért vált el tőle, nem? Fogadjon ügyvédet, menjen bíróságra, én nem tehetek semmit.”

Mit felejtett el a jegyző? Jegyzőkönyvet felvenni arról, mit szeretne a gyermek, milyen körülmények között él ott, és milyen körülmények közé kerülne itt. Nem indította meg a gyermek védelembe vételi eljárását, annak ellenére sem, hogy részletesen elmondták neki, milyen körülmények várnák a gyermeket az anyánál. Nem hozott ideiglenes határozatot az elhelyezés megváltoztatásáról, nem készítetett környezettanulmányt annak megalapozásához.

Az apa és a fiú nem adta föl, megpróbáltak az anyával megegyezni. A fiú az anyja szemébe mondta, hogy nem akar nála maradni, az anya ettől kezdve nem engedte ki őt a házból. Az apa rendőrt hívott, akik nem tehettek semmit, hiszen hiába az apa korlátlan láthatási joga, a bírósági határozat azt mondja: az anyánál van elhelyezve a gyermek. A jegyző pedig, mint fent olvashatták, mulasztott, így a gyermek az őt veszélyeztető környezetben maradt, akarata ellenére, köszönhetően a jegyzőnek.

Az apa ekkor a gyermek tartózkodási helye szerint illetékes falu jegyzőjéhez ment, immáron gyermek nélkül, elmondta, mi a probléma. A jegyző széttárta kezeit: a gyermek nincs a rendszerben, nem oda van bejelentve, menjen az anya állandó lakcíme szerint illetékes jegyzőhöz.

Apukánk tovább állt egy faluval, kereste a jegyzőt. Nem találta, gyámügyest viszont igen. Aki a következőket közölte: „Most mit csináljak? Ha felszólítom az anyát, csak az itteni lakcímén tudom, ahol nem lakik, lévén az ingatlan életveszélyes. Kifüggesztem hát a levelet a hivatalban, ha nem jön érte 15 napig, akkor meg eldobom, mert nem tehetek mást. Menjen a tartózkodási hely szerinti hivatal jegyzőjéhez. Azt nem tudom megmondani, hová van a gyermek bejelentve, mert nem tudok bemenni a rendszerbe.”

Az apa újabb jegyzőt keresett, aki szintén azt közölte: a gyermek nincs a rendszerben. Az anyai nagymamát próbálta az apa hívni, hogy mondja meg, hol van a gyermeke bejelentve. Az anyai nagymama ordítva közölte: „Mi közöd hozzá? Majd én kiverem a gyerekből ezt a hülyeséget, mert azt sem tudja, mit beszél!”

Az apa még két jegyzőt keresett fel, szintén ugyenezzel a válasszal: A gyermek nincs a rendszerben, nem oda tartozik. Bár, azt mindenhol elmondták: igen, tudják, ki az anya, tudják, milyen életet él. Azt is tudják, hogy a fiút állandóan kocsmába viszik, hogy előtte csavarják a spanglit. Arról is tudnak, hogy a gyermeket nem az anya neveli, tudják, hogy az anyára és élettársára többször, több ügyben körözést adtak ki, csak hát ők erről hivatalosan nem tudnak. Azzal is tisztában vannak, hogy a fiúnak jobb helye volna az apjánál.

Mindezek után felszólították az apát: ahhoz, hogy az eljárásukat elindítsák, az apa bizonyítsa a következőket:

-        az anya és élettársa bűnöző életmódját

-        azt, hogy a gyermek bántalmazva van

-        hogy az anya megcsináltatta a fiú személyigazolványát azért, hogy külföldre szökjön vele

-        hogy az anya élettársa diagnosztizáltan antiszociális.

Kérdem én: hogyan bizonyítsa az apa ezeket a tényállásokat?

Kérdem én: a falvakban ahhoz, hogy az önkormányzatoknál dolgozhasson valaki, elég a rokonság, végzettség nem szükséges? Nem előírás a közigazgatásban az, hogy a jegyző és a gyámügyesek ismerjék a gyermekek és a családok jogait? Falvakban nem kötelező hivatalból észlelni a bűncselekményeket, a kiskorú veszélyeztetését, elhanyagolását, illetve szakmai előírás volna a hanyagság? Miért nincs gyermekvédelem a falvakban? Milyen jogszabály hatalmazza föl őket arra, hogy ne készítsenek jegyzőkönyvet az apa kálváriájáról? Mert hiába járt az apa öt hivatalban, egyetlen jegyzőkönyve sincs. Hogyan közölheti azt egy jegyző egy kétségbeesett gyermekkel: nem az a lényeg, te mit akarsz, hanem az, mit mond a bíróság?

Kérdem én: ha egy gyermek már tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell helyre tenni egy állkapcsot, hogyan lehet teljesen elsminkelni egy monoklit, ha alultápláltságának okán állóképesség hiányában romlik a tanulmányi átlaga, és folyamatosan elzárva, elszigetelve tartják mindenkitől – miért nem indul be a gyermekvédelmi jelzőrendszer? Hol van a védőnő, a gyermekorvos és az iskola felelőssége? …

… Folytatnám a kérdéseket tovább: ha a bíróság már 12 évesen meghallgatja a gyermeket, és a bíróságnál a gyermek szava és akarata döntő a törvény szerint, az önkormányzatoknál miért nem az? Mi, vagy ki ad erre nekik lehetőséget?

A történet utóélete: miután a fiút az anyja bezárta és nem engedte el az apával, el is szigetelte tőle őt. Az apa ekkortól semmilyen formában nem tudott kapcsolatba lépni a gyermekével. Telefonon nem volt kapcsolható, személyesen nem engedte be, a facebook profilját törölte, a skype-ot szintén.

Az apa ekkor a rendőrségre ment, tehet-e bejelentést. Ott azt mondták: csak az anya teheti ezt meg, hiszen nála van elhelyezve a gyermek.

Azóta négy egész hónap eltelt. Megint csak saját nyomozással (hiszen a hivatalok még most sem mozdulnak) kiderítette az apa, hogy a fiú újra az anyai nagymamánál tartózkodik. Oda sem engedik be.

Az anyjának mindösszesen egy napig volt szüksége a fiára. ….

A hivatalok pedig asszisztálnak ehhez.

A történet azonban nem állt meg, és bonyolódik tovább: az apa bírósághoz fordulva benyújtotta kereseti kérelmét, soron kívüli eljárást kérve. Majd egy fotókkal megtűzdelt kiegészítést is benyújtott. A bíróság elnöke megalapozottnak tartotta az apa kereseti kérelmét, elrendelte, elnöki határozattal a soron kívüli eljárást, a gyermek ügyében.

Ennek három hónapja. A tárgyalást kitűzték a „soron kívüli” eljárásban, november 21-re. …

… Fontos felhívni a figyelmet arra: egy bűnözőt, gyorsított eljárásban maximum 6 nap alatt elítélnek. Egy gyermeknek soron kívüli eljárásban 5 hónapot kell várnia az első tárgyalásig, ahol még nem is biztos, hogy ítélet születik. Egy bűnöző élete tehát jóval fontosabb a magyar igazságszolgáltatásnak, mint egy gyermeké. …

Doody, AGYVELŐ Csoport

Folytatjuk