2012. október 18-i írásunk  folytatásaként ma, az AGYVELŐ (A GYermek Védelmében  ELŐre) csoport megalkotója  - Doody -, az egyre elkeserítőbb és kilátástalanabb történetben, ma az ombudsmanhoz írt levelét mutatja meg olvasóinknak. 

Ombudsmani beadványunk

Az előzőekben ismertetett történet folytatásaként az AGYVELŐ Csoport beadványa szeptember végén postázódott Prof. Dr. Szabó Mátéhoz, szíves felülvizsgálatát kérve, az ügyben szereplő kiskorú ügyében, amelyben (hangsúlyozom) falusi önkormányzatok lépésképtelenek, a rendőrség szintén. Vagy egymásra, vagy a bíróságokra mutogatnak. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a panaszt szintén visszairányította a Megyei Kormányhivatalhoz.

Ezek után született meg ez a beadvány, melyet rövidítve, a kiskorú adatait és teljes történetét maximálisan védve, adunk közre:

"Tisztelt Dr. Szabó Máté Úr!

....

Az eset kapcsán, sajnálatos módon azt kellett megtapasztalnom, hogy azok a kormányhivatalok, akik a gyermekek védelmében lépéseket tehetnének, sajnos, nem értenek a munkájukhoz, nem hajlandóak az ilyen esetekben elengedhetetlenül szükséges lépéseket megtenni. A rendőrség szintén nem tesz semmit, visszamutogatnak az önkormányzatokra, mint a vonatkozó eljárást megindító szervekre. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál is tettem már panaszt az Önkormányzatok és a Gyámügyi Hivatalok munkáját kifogásolván, és kérve segítségüket abban, hogy munkatársaik munkáját, illetve annak hiányosságait vizsgálják felül, ám ott azt válaszolták: ők gyermekvédelmi ügyeket nem vizsgálhatnak, forduljak bizalommal a Megyei Kormányhivatalhoz. … Eközben a gyermek, jelenleg is, folyamatosan veszélyben van.

....

Tisztelt Dr. Szabó Máté Úr!

A fenti események megalapozzák a következő kijelentésemet: vidéken, az önkormányzatoknál nem működik a gyermekvédelem.

Ennek oka lehet az: a gyámügyi dolgozók nem eléggé képzettek, illetve, szociális érzékenység szempontjából nem alkalmasak a feladatuk ellátására. Egy „vattába csomagolt királylány” pl. soha nem fogja tudni, mit él át e történetben szereplő gyermek. Úgy is mondhatnám: az, aki nem szenvedett el gyermekkorában sem fizikai, sem pszichikai bántalmazást, az képtelen egyáltalán megérteni is azt, hogy ezek a szavak mit jelentenek. Ilyen irányú, munkaköri alkalmassági vizsgálatot nem írnak elő a gyámügyisek számára, ez is az oka lehet annak, hogy a legtöbbjük, - tisztelet a kivételnek – szociálisan érzéketlen.

Probléma az is, hogy amikor a vidéki hivatalokban egy gyámügyis előtt hivatkozom a gyermek törvényben előírt jogaira, a gyámügyis csak néz, majd előveszi a törvényi hivatkozásokkal teli könyvet (több tíz évnyi, gyámügyesként végzett gyakorlata után). Nem azt nézi meg, hogy igaz-e, amit mondok, hanem azt: mivel tudna elutasítani. Ez azt jelenti: fogalmuk nincs azokról a jogszabályokról, amelyek alapján végezni kellene a munkájukat. Az pedig egyenesen újdonságnak hat számukra, amikor azt mondom: nem csupán törvények, de kormányrendeletek is védik a gyermekek jogait, és előírják, sőt, kötelezik őket arra, hogy igenis, mozduljanak meg a gyermek  védelme érdekében. A vonatkozó nemzetközi egyezményeket már meg sem mertem említeni…

Hatalmas problémát okoz vidéken az is, hogy a falusi önkormányzatok dolgozói nem álláspályázatok, hanem ismerettség/rokonság által ülnek a pozíciójukban. A rokoni szál erősebb, mint a szakértelem. A fenti üggyel kapcsolatban megkerestem a Városi Gyámügyi Hivatalt, ahol – név nélkül – elmondták: igen, tudnak arról, milyen mértékben képtelenek a falusi gyámügyisek elindítani egy eljárást. Egészen egyszerűen nincsenek tisztában az eljárás megindításának, illetve az ideiglenes határozat meghozatalához való szakmai elvárásokkal. Emellett a falusi hivatalnokoknak az is problémát jelent – ezt idézem, mert elhangzott -, hogy: „Túl sok a papírmunka vele az Állami Számvevőszék felé!” …. A városi gyámügyön mondták el azt is: igen, nekem van igazam, csakhogy ők, sajnos, nem illetékesek az ügyben, próbáljak meg dűlőre jutni a területileg illetékes önkormányzatokkal.

Egyedül a Körzeti Gyermekjóléti Szolgálat vezetője próbált meg segíteni a gyermeknek, de ő – munkakörének törvényi előírásaként – nem indíthat eljárást, csak javaslatot tehet erre. Kétszer próbált meg bejutni az anya jelenlegi lakhelyére, sikertelenül. Megidézték az anyát, hogy beszéljenek vele, - sikertelenül. Ezáltal, bármilyen segítőkész is, nem tud előre lépést tenni az ügyben.

A Városi Rendőrkapitányságon többször is jártam. Ott felvilágosítottak arról: nem tehetünk semmit abban az esetben, ha az anya külföldre vinné a gyermeket, tekintettel arra, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezte el, oda viheti, ahová csak akarja. Ezzel együtt, az ilyen esetekben – ha az apának nincs tudomása a gyermek tartózkodási helyéről – az apa nem tehet semmit, mert körözést csak az a személy adhat ki a gyermek hollétének megállapítására, aki a szülői felügyeletet gyakorolja – azaz ezt az anya teheti meg, kizárólagos joggal. A körözést akkor sem fogják tudni elrendelni, ha sem az anya, sem a gyermek nem beszél nyelveket, sem befogadó család, sem egészségügyi ellátás nem fog a rendelkezésükre állni külföldön.

Azon a napon, mikor az apa bejelentette a kapcsolattartási jogának megakadályozását és ellehetetlenítését a rendőrségen, az alábbi tényeket tudta meg. A rendőrség nem biztosíthatja az apának, a bírósági ítéletben megadatott apai kapcsolattartási jogát, lévén, hogy az korlátlan. Csak abban az esetben biztosíthatja az apai kapcsolattartás jogát, ha a bíróság kötelezi őket erre, tehát: forduljon az apa a bírósághoz ezzel kapcsolatban. Ha nincs ilyen bírói döntés, akkor ők nem tehetnek semmit. ….

A rendőrség nem tehet semmit abban az esetben sem, ha az apa bejelenti, hogy a gyermeke veszélyben van, ha a bejelentés nem bizonyítékokkal együtt érkezik. Hiába szóltunk, hogy a gyermeket akarata ellenére fogva tartják, a válasz az volt: ilyen jogi fogalom nincs, a gyermek ott érzi jól magát, ahol éppen van. Azt is elmondták: bár hivatalosan nem írja elő nekik jogszabály, de a falusi járőrök (pusztán emberi jószándékból) ki tudnak menni, és meg tudják kérdezni a gyermektől, hogy bántják-e. Hozzáteszem: mit válaszolna a gyermek, ha vagy az anyja, vagy az anyai nagymama ott áll mellette a rendőri kérdés elhangzásakor, úgy, hogy eleve retteg a rendőröktől, az anyai nevelés hatására? Kérdés az is: a gyermeknek miért nincs azonos joga ilyen esetekben a törvény előtt egy felnőttével? Hiszen, ha engem tartanának akaratom ellenére fogva, és bármi módon üzenni tudnék ez ügyben a rendőrségre, kommandósokkal jönnének értem, és szabadítanának ki. Egy gyermek ezt a bánásmódot nem érdemli meg? …

Miután minden helyi fórumot bejártunk, védelmet kérve a gyermek számára, ezzel együtt érvényesíteni az akaratát, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz fordultunk, panaszolva a hivatalok lépésképtelenségét. A minisztérium válaszában azt közölte: „Megértjük problémáját, de a KIM semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik az ügyben. Sem a jegyző döntését, sem gyermekvédelmi ügyeket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nem vizsgálhat. A hatékony ügyintézést segítve javasoljuk Önnek, hogy – amennyiben a település jegyzőjénél már indított eljárást, de annak eredményével elégtelen -, kérje a megyei kormányhivatal segítségét, tájékoztatását az ügyben. Megyei Kormányhivatal, elérhetőségek: …”

Most már csak egyetlen egy kérdésem maradt: Melyik törvény ad felhatalmazást a Közigazgatási Minisztériumnak arra, hogy egy közigazgatási eljárásban, közhivatalnokok által elkövetett mulasztásokat és szabálysértéseket ne vizsgálja ki, ezzel együtt ne szólítsa föl a saját felügyeleti hatáskörébe tartozó hivatalok munkatársait a szakszerű és jogszerű munkavégzés megkezdésére egy gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében? Milyen törvényi felhatalmazás alapít jogot a minisztériumnak arra, hogy a közigazgatási törvényben előírt, a gyermekek közigazgatósági hatósági eljárás megindítására vonatkozó jogát ne segítsenek érvényesíteni, ha azt a gyermek képviselője kéri?

Tisztelt Dr. Szabó Máté Úr!

A fenti tények kivizsgálásra, a hivatalok, a rendőri szervek, és a minisztérium által elkövetett mulasztások és hiányosságok megállapítására kérnénk fel Önt, miután tudjuk azt: a bíróságok eljárásainak vizsgálatára nincs lehetősége.

A fent leírt eset, sajnos nem egyedi. Országos szinten, a gyermekek érdekeit védelmező csoportok és civil szervezetek kapcsolatban állnak egymással. Ennek okán teljes magabiztossággal ki tudom jelenteni azt: országos szinten ugyanez a helyzet a jellemző a gyermekvédelmi jelzőrendszer, illetve a gyermekvédelmi eljárások megindítására a vidéki önkormányzatoknál, és hatóságoknál.

Tisztelettel kérjük hát fáradozását, a panaszunk érdemi kivizsgálását, és állásfoglalásának meghozatalát. Válaszát várva maradok tisztelettel. …”

Doody, AGYVELŐ Csoport

Folytatjuk..

Korábbi írások:

A gyermekek jogainak védelmében

Miért nem érvényesülhetnek a gyermekek jogai Magyarországon? -1.rész

Miért nem érvényesülhetnek a gyermekek jogai Magyarországon? -2.rész

Miért nem érvényesülhetnek a gyermekek jogai Magyarországon? -3.rész

Miért nem érvényesülhetnek a gyermekek jogai Magyarországon? -4.rész