A 15-18 év közötti fiatalok kilencvennyolc százaléka él együtt szüleivel, de az idősebb korcsoportba tartozó 19-25 évesek háromnegyede sem válik meg a szülői fészektől. Akik már különélnek, azok is hetente vagy havonta több alkalommal találkoznak a szülőkkel. Sajnálatos tény, hogy a már felnőttnek számító fiatalemberek nagy többsége, 82%-a nem boldogul a a család anyagi támogatása nélkül. Láthatóan kitolódott a gyermekkor. ..

A korosztály körében végzett felmérés szerint a szülő –gyerek kapcsolat nem mentes a konfliktusoktól (60%), de többnyire elfogadják a szülői érveket, csupán 10 százalékuk viselkedik elutasítóan. A fiatalok nagyobbik hányada jól kijön az ősökkel és csekély hányaduk érzi a generációs szakadékot.  Örvendetes hír, hogy majd háromnegyed részük követendő mintaként éli meg szüleik életét. Ez derült ki a Szonda Ipsos 15-25 év közöttieket reprezentáló megkérdezéséből. ..

Abban nincs talán sok meglepő, hogy a 15-18 évesek a szüleikkel élnek, de a fiatal felnőttek otthon maradása nem csupán a család iránti ragaszkodás kifejezése, hanem jól példázza az itthoni pályakezdés nehézségeit is. Azok, aki elhagyták a szülői házat a diplomás huszonévesek köréből kerülnek ki. Ebben a célcsoportban is hatvan százalék, aki még otthon él, és negyven százalékuk képes akar, önálló háztartást vezetni. A sokat emlegetett elidegenedés csak részben érte el az itthoni társadalmat, mivel a külön lakó fiatalok is rendszeres, szoros kapcsolatot tartanak fenn szüleikkel, családjukkal.  Budapesten sokkal atomizáltabb a felmenőkkel való viszony, a külön költözött fővárosi fiatalok egynegyede találkozik heti rendszerességgel-apjával vagy anyjával.

Egyedül nem megy

A megkérdezés szerint a 18 év alattiak szinte egésze szülői támogatásból él, de az idősebb korosztály kétharmadának is szüksége van a szülőktől érkező kiegészítő támogatásra, és csupán harmaduk tud önállóan létezni. A huszonévesek körében nagyon kevesen, mindössze 5 százaléknyian vannak olyan jó helyzetben, hogy már ők támogatják szüleiket. Főleg a fiatal diplomások (80%) szorulnak szülői segítségre. A munkaerőpiacra korábban belépők- szakmunkások, érettségizettek - kétharmada is szülői támogatással tartja el magát.  Meglepő, hogy a falvakban élők között kisebb a család által nyújtott támogatás arány, és viszonylag magas (37%) az önálló egzisztenciát építőké.

Viták között, szakadékok nélkül

A fiatalok természetes módon gyakorta vitáznak szüleikkel, de többnyire elfogadják az idősebbek véleményét. Az ötödük meg sem próbálja meggyőzni a szülőket, egytizedük pedig nem fogadja el az otthonról érkező intelmeket, nyolc százalék pedig teljesen elutasítja a tapasztaltabbak véleményét. A diplomások és szüleik között a legnagyobb az egyetértés foka, míg a párbeszédtől legjobban a szakmunkás végzettségűek tartózkodnak.

A markáns generációs elutasítás minden csoportban csak nyomokban észlelhető. A jó kapcsolat következménye lehet a szülői minta elismerése és követése is. A megkérdezett korosztály fele egyértelműen elégedett szülei életvitelével. Nagyon kevesen, mindössze 4 százaléknyian utasították el szüleik értékrendszerét teljes mértékben.

Jó hír a viszonylag kiegyensúlyozott gyerek-szülő kapcsolat, kevésbé bíztató a fiatal felnőttek családtól való anyagi függősége. ( Forrás. Szonda Ipsos)