Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz – még annak is, akinek nincs munkája – kötelező jelleggel be kell fizetni az egészségbiztosítási járulékot. Annak is fizetnie kell, aki külföldön dolgozik, de magyar állampolgár. Elméletileg a kötelező egészségbiztosítási járulék azt a célt szolgálja, hogy ingyenes orvosi- és egészségügyi ellátást kapjunk. Ha azonban orvoshoz fordulunk, azzal szembesülünk, hogy még külön is fizetnünk kell.

A tüdőszűrés is 1 700 forintba kerül az ingyenes egészségügyi ellátáson belül, hiszen e vizsgálat árát a járulék befizetésével már megelőlegeztük az OEP-hez. Hogy is van ez? A TBC miatti szűrés hatékony, még ha léteznek is olyan vélemények, hogy nincs rá szükség. Ezek a vélemények főleg olyan országokból származnak, ahol ez a betegség már nem jelent járványügyi problémát, és ahol mindent csak a költséghatékonyság szemüvegén keresztül szemlélnek. Általánosságban nem kötelező a tüdőszűrés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1982-ben március 24-ét a tuberkulózis világnapjává nyilvánította, annak okán, hogy 1882-ben ezen a napon jelentette be Robert Koch német orvos a tuberkulózis baktériumának a felfedezését. A világon évente 1,6-1,7 millió ember hal meg ebben a rég legyőzöttnek hitt betegségben. A baktérium által terjesztett fertőző betegségek közül a TBC szedi a legtöbb áldozatot. A kormány mégis csak a rizikócsoportokban tartotta meg a tüdőszűrés ingyenes lehetőségét. Egyik fő rizikócsoport a hajléktalanok csoportja, akik bár ingyenesen vehetnének részt a szűrésen, lakcím hiányában értesítést erről a lehetőségről nem kaphatnak. A hajléktalanokon kívül a HIV fertőzöttek, a börtönökben dolgozók, és a fogvatartottak alkotják a további rizikócsoportokat.

Pedig egy demokráciában minden állampolgárnak alanyi jogon, ezáltal ingyenesen kellene járnia az egészségügyi ellátásnak.

Az „ingyenes és alanyi jogon járó” egészségügyi ellátásban Magyarországon a tüdőszűrésen kívül fizetnünk kell még: a hivatásos sportolóknak az egészségügyi ellátásukért, az erőszak áldozatainak az orvosi látleletért, a sterilizációért, munkavállalóknak a foglalkoztatás-egészségügyi ellátásért, munkanélkülieknek a munkaalkalmasság megítéléséhez kért vizsgálatokért, a fogászati röntgenért, az orvosi dokumentáció lemásolásáért, a végtisztességre való felkészítéssel kapcsolatos szolgáltatásokért. Fizetnünk kell akkor is, ha nem tehetjük meg, hogy kivárjuk a sort/várakozási listát egy életveszélyes állapot kialakulásának megelőzéseképpen, és saját magunk kezdeményezzük a PET/CT vizsgálatot.

A kormány döntése szerint az „ingyenes és alanyi jogon járó” egészségügyi ellátásban, ha a gyermekükkel – akár 3 év alatti gyermekkel is – az édesanyák kórházba kerülnek, kísérő személynek számítanak, figyelembe nem véve a pici gyermek pszichológiai igényét az anyja jelenlétére. Annak az anyának a jelenlétére, aki havonta, kötelező jelleggel bizony befizeti az államkasszába (az gyermek apjával együtt, tehát kétszeresen is) az egészségbiztosítási járulékot, emellett még, mivel kísérővé nyilvánítják, napi 3 000 Ft-ot is fizet a kórházban tartózkodás idejére.

Fizetünk ám a fogorvosi rendelőben is. 18 év alatti gyermeknél, ha fogsorpótlásra van szükség, akkor a pótlás fogorvosi munkái ingyenesek, a technikai költségért viszont fizetnie kell azoknak a szülőknek, aki (mivel ketten vannak) kétszeresen fizeti meg előre ennek költségeit a járulék befizetésével. 18 év felett „bizonyos típusú” fogpótlásokért, a bizonyos típusok nyilvánossá tétele nélkül, bár ezekben az esetekben is külön fizetni szükséges a technikai költségek díját. A kivehető, „meghatározott típusú” (ennek pontos kiléte szintén nem nyilvános) fogpótlásokért a 60 év felettiek és a III. csoportos rokkantak nem fizetnek, ezek technikai munkálataiért azonban igen. Még azok is fizetnek technikai költséget, akik arc-, állcsont-, illetve szájüreg fejlődési rendellenességben szenvednek – tehát nem hivalkodásból szeretnének állapotukon javítani.

Egy picit nézzünk bele a fogászati árakba. Figyelem! Ezek az árak a technikai költségeket nem tartalmazzák, és nem is magánrendelőben vagyunk, hanem az „ingyenes és alanyi jogon járó” egészségügyi ellátásban. 6 600 Ft-ért megröntgeneznek, gyökértömés betétkészítése 16 500 Ft, korona/híd eltávolítása 4 950 Ft (bár ezt a költséget meg is lehet spórolni, hiszen eleve úgy készítik el, hogy gyakran simán leesik, magától). Ha például egy közlekedési balesetben kitörik a fogunk, akkor a csonk felépítéséért fizethetünk 11 550 – 16 500 Ft-ot. Ha nem vagyunk sem nyugdíjasok, sem rokkantak, abban az esetben egy hídért fizethetünk, foganként 9 900 Ft-ot. Mint fent jeleztem, ha úgy készítik el a fogpótlásainkat, hogy azok maguktól leesnek, akkor a visszaragasztásért fizetünk 6 600 Ft-ot. Garanciát természetesen nem vállalnak.

Legrosszabbul mégis a sportolóink járnak. Azok a sportolóink, akik érmeket, és elismertséget hoznak országunknak. A „különösen veszélyes extrém sportokat” űzők, amennyiben verseny, illetve felkészülés közben megsérülnek, a következő összegeket szükséges fizetniük a járulék formájában már megelőlegezett ellátási díjon felül: baleseti sebészeten eltöltött idő 27 450 Ft-jukba kerül naponta. Ha úgy sérül meg, hogy intenzív ápolásra szorul, úgy napi 111 450 Ft-ot kell fizetnie, ha életben szeretne maradni. Általában az ő sérüléseik műtéti beavatkozást vonnak maguk után, melynek díja 24 750 – 196 000 Ft-ig terjed. Bármilyen beavatkozásról beszélünk is esetükben, érzéstelenítésre majdnem minden baleset utáni ellátásnál szükségük van. Ennek díja 9 900 – 46 500 Ft.

Az egészségügyi rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, de erre a problémára eddig egyetlen kormánynak sem sikerült megoldást találnia. Az alkotmányos demokráciákban az emberek szabadon dönthetnek a személyüket és életüket érintő kérdésekben. A gyógykezelésről hozott döntések az ember legszemélyesebb döntései, melyben úgy érvényesülhet maradéktalanul az önrendelkezéshez való jogunk, ha törvénybe foglalják, milyen jogok illetik meg az egyént gyógykezelése során, és egyúttal megteremtik az e jogok gyakorlásához szükséges feltételeket.

A régi Alkotmány azt mondta: „A Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez, és az emberi méltósághoz.” (54.§. (1.) bekezdés). Azt is mondta: „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények, és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával valósítja meg.” (70/D.§. (1.), (2.) bekezdés).

Az új Alaptörvényben továbbra is joga van az egészséghez, és az egészség helyreállításához, valamint annak megőrzéséhez is – ám most már nem az orvosi ellátást, hanem csupán annak megszervezését vállalja az állam. Az egészségügyi ellátások körének szűkítését a következő normaszöveggel fogalmazza meg: „mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez.” – Bár a mondat a fentiek alapján nem befejezett, még szükséges lett volna odaírni, hogy: kizárólag abban az esetben, ha a magyar állampolgár ezt meg tudja fizetni.

A fékek és egyensúlyok rendszerének meggyengítésével az Alkotmánybíróság hatáskörének zsugorításával, stb. együtt az egészséghez fűződő jogok érvényesítése is kétséges. Ezzel együtt az új Alaptörvényben nem szerepel az egészségügyi ellátáson belül a megelőzés nevesítése sem.

Spiegler Tamás „Az egészségügyi alapjogok általános és speciális kérdései” c. pályamunkájában megállapítja, hogy az új Alaptörvény bevezetésének köszönhetően a betegek és az egészségügyi dolgozók kötelezettségeinek előírásai jelentős mértékben eltérnek egymástól. Az egészségügyi dolgozóknak ugyanis jóval kevesebb kötelezettsége van, mint a betegeknek. Az új Alaptörvény bevezetésével az egészségügyi alapjogok már nem kapcsolódnak különleges alanyi státuszhoz, amelyet minden alany számára biztosítani kell. A kötelezettségekhez hasonlóan, az egészségügyi alapjogok is megilletik úgy a betegeket, mint az egészségügyi dolgozókat – hangsúlyozni szükséges azonban, hogy e jogosultságok közel sem egyenlő mértékben állnak a két oldal rendelkezésére.

Az Alaptörvénnyel bevezetett új megközelítési forma nem elégséges egy demokrácia ismérveihez, a II. cikke mégis meghatározza az egészségügyi ellátáson belüli emberi méltósághoz való jogot. Ennek részaspektusai: csak méltányolható okból és ideig lehet várakoztatni, a beteggel szembeni tiszteletteljes viselkedés, és a beteg önrendelkezési joga. Az önrendelkezési jog lehetővé teszi, hogy a beteg a neki legmegfelelőbb módon vehessen igénybe egészségügyi szolgáltatásokat. A betegnek a megfelelő szintű tájékoztatáshoz is joga van, ezen belül alapjoga a kezelése során róluk feljegyzett információk megismeréséhez. A gyermekek önrendelkezési jogát a szüleik gyakorolhatják az egészségügyi szolgáltatások területén, így a kezelés teljes időtartama alatt a szülő a gyermeke mellett tartózkodhat.

Ez az elmélet.

A gyakorlatban azonban az új Alaptörvény elméleti megállapításaihoz és előírásaihoz szükséges a következő kiegészítést tenni: Ha van minderre pénzed, ha képes vagy megfizetni ezeket az „alap”jogokat. Talán, a Preambulumhoz, vagy a Hitvalláshoz beilleszthető volna egy ötödik módosítással.

Demokrácia, óh. ….

Doody