Magyarország egy fészek. Ornitológiai kataklizma. Sólymok a Turultájon, sasok az Üllői úton, karvaly a Szabadság téren, keselyűk a parlamentben. Az ország Ornitológusa pedig a szívéhez oly’ közel álló stadionmegnyitón eteti a karvalyait, akik a vasárnapi etetésen a híradások szerint bele-belecsíptek a tenyerébe, meg is lepődött, de nagyon. Csak ne lenne olyan sokba a madáreledel.

Focistáink harcban állnak

Amint a hétvégén egy kis állatsimogató az Üllői úton alsó hangon kilencmilliárdért félháznak. Pedig ez a megnyitó volt, mi lesz, ha a szürke hétköznapok görgetik a labdát?, végülis érdektelen, hiszen csilingel már a kilencmilliárd kamata.

Kicsi tétovaságot azért mutat, hogy a megnyitóbeszédek alatti hangulat a szónokok számára figyelmeztető erő. Nem, nem a nép hangjára kapták fel a fejüket, hanem a keménymagéra, a szurkolói koordinátor gyilkoséra, s a többi rémkoppantóéra, akik figyelmeztették a hatalmat: ha nem a szájuk íze szerint cselekednek, össze tudnak rántani most is egy 2006-os utcai zavargást. Orbán megértette az egyelőre csak fújolásban megnyilvánuló fenyegetést, hiszen ezt az egyet érti csak – az erő fenyegetését, pedig igyekezett csontig nyalni a fenevadnak:

"Nagyrabecsülésünk a fradistáknak, a Fradi-szívért. A Fradi-szív mindig piros-fehér-zöld szív is volt. Köszönöm, hogy Önök a magyar nemzet függetlenségének hívei voltak a legnehezebb időkben is. Hála Magyarország minden polgárának, hogy négy évvel azután, hogy hazánk a csőd szélén táncolt, képesek voltak a stadion építéséhez szükséges forrást előteremteni. A magyarok megmutatták, hogy sosem adják fel, és velünk mindig számolni kell."

A miniszterelnök szerint a sport megmutatja, ki vagy, és kivé lehetsz, ha megdolgozol érte, ezt kell megértetni a gyermekekkel. Amint itt van például ő, focizott, erre miniszterelnök lett. Tökegyszerű.

A Gripenek meg, petárda helyett Selmeczy Gabriellával a célkeresztben, éppen a stadion felett masíroztak véletlenül a szürkületben Észak-Korea felé, Hende honvéd szerint ez ügyben tehát ingyen és nem kerültek plusz adóforintokba. Nálunk a jövő héten születésnap lesz.

Összevisszafogás

A baloldali pártoknak vásároljon már valaki egy 120 forintos asztalinaptárat, azt az egyszerűt, amiben kis rubrikák szolgálnak a jövőbeni teendők memorizálására. S ha már kapnak egy – egy darab elég lesz, ne komplikáljuk az életet – naptárat, rá kéne nézni, hányadika is van. A héten már augusztus közepe. Szűk két hónap az önkormányzati választásokig. S az a huncut MSZP úgy egyezett meg, mint a lókupec: vidd a lovam, de aztán nem kérdezni, mitől döglött meg.

Úgy összefogtak, hogy a megállapodás ellenére kicsit variáltak a paramétereken, rajzoltak neki egy kis bajuszkát, ördögszarvat s visszaadták a szövetségeseknek, hátha nem veszik észre. Hát de. És el is durrant a fejük, hogy ennyi tökölés és kínlódás után most mit pattognak már ennyire, majd ha a Tóbiás visszafizeti a z illetéktelen lakástámogatását, talán utána tessék izmozni, mert különben hamar a kocsmán kívülre kerülnek, bármennyire is szép fekete Ágika fürtje. 

A percről-percre megállapodásban, ami az önkormányzati választások képviselői helyeit érinti, az istennek sem képes elfogadni az MSZP, hogy most kicsit el kéne csendesedni, van elég gyomlálandó a házi veteményesükben, így is elég szarul állnak, ne már elitista presztízskérdést csináljanak abból is, hogy mekkora buktával jönnek ki az októberi választásból. S a legbosszantóbb, hogy mindezt csak és kizárólag a néhány fővárosi kerület nyafizó jelöltségéért, miközben az országról úgy a maga teljességében teljességgel lemondtak. A közpolitika Mekk mestere, Szigetvári Viktor nem győzi csitítgatni túlmozgásos intellektusát, amikor vésztjóslóan löki ki fogai közt: najó, hát megállapodhatunk mással is, baszki.

Budapest elesett, gyerekek. Ébresztő.

Szívat a minisztérium

És elég ügyesen, megfelelő káderek vannak a megfelelő helyeken. Hatalmas sajtóérdeklődés mellett vehette át a Demokratikus Koalíció képviselője a jogerősen kiperelt trafikpályázatok dokumentációját, örült is mindenki, hogy no megállj csak, most lehull a lepel a Fidesz-mutyik korrupciójáról, hiszen minden nyilvános és kézben vala. Nos, a kézben a mázsányi papírtömegen kívül maximum a lagziban ágaskodó szerszám maradt, amivel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – ez vajon mi a fenét jelenthet – veri a csalánt, de gumikesztyűben, hogy még kicsit se fájjon. Nekik.

Nem elég, hogy elképesztő arcátlansággal, mintha főúri kegyet gyakorolna, megcselekszi egy, a számára hátrányos bírósági ítélet következményét, zavaros nyilatkozatban fenyegetve burkoltan az átvevő és nyertes felperest, hogy titokgazdaként kell viszonyulnia a pályázatok anyagához, magyarán még utána lő egyet a bírósági ítéletnek, mint hülyegyerek a búcsúban, hátha eltalálja a nyugdíjas munkásőrt annak ellenére, hogy a jogerős ítélet kimondta: az adatok nyilvánosak.

Nem, nem elég akarni, de tenni, tenni kell. A minisztérium cinizmusból kormánymércével mérve is jobban teljesít, mint illene, mivel a néhány nap türelmi idő után lapozgatható pályázatokban minden azonosításra érdemes információt kitakartak véletlenül mind a 15 000 pályázatban. S az egyenpályázatok személyes elbírálása egyenbírálat – meg lehet tekinteni – amelyek utáni pontszámok alapján nyerték meg a trafikokat a trafikosok. Azt, hogy milyen szempontok szerint történt, semmilyen dokumentáció nem tartalmazza. Illetve amelyik igen, az nem a pályázati adathalmaz, hanem feltehetően egy megbízható páncélszekrény része.

Nem is annyira lüke Aladár

Geszti Péter ügyes vállalkozó. Régebben is van a szakmában, mint Krasznai Tünde. Nemrégiben nyafogva magyarázta egy interjújában, hogy most olyan idők járnak, amikor jobb, ha az ember befogja a száját – miért is..? Hát persze, hogfy azért, mert ha pofázik, nem kap megrendelést. Állait. Amint Péter esetében ez a szilencium egészen jól jövedelmez, miközben egyre opálosabb hitelességgel igyekszik bizonyítani: ő bizony kritikus a rendszerrel, meg is énekelte, hogy kitántorognak a magyar fiatalok, de tántorogjanak már vissza, tököm.

Aztán Olga anyánk hasába akart meleg magyar fészket dumálni, amikor a logikusan felmerülő kérdésekre, miszerint ha jelentős állami megrendelésekből –is- él, miért ripacskodja, hogy rázza a rendszer, hogy „eltűnik a szabad verseny, eltűnik a jogbiztonság és a lehetőség arra, hogy az emberek információhoz jussanak”, miközben évi 6 millióért dolgozik Andy Vajna felkérésére a Filmalap marketingeseként, ráadásul a Filmalaptól még 7,5 millió forintot is kapott a Folyékony arany című készülő filmjéhez, aminek producere.

„Azért lett casus belli ebből az egészből, merthogy kiderült, hogy rés van a pajzson.” – válaszolta egy havasi betyár bicskázás előtti tömörségével Péter sőt: akik hörögnek Vajna kormánybiztos ellen, azok örülhetnek, hogy ő ül ott, mindenről a sajtó tehet, miért nem jöttek el a Várba a Vajna-szülinapra, láthatták volna, hogy ilyen kedves ember is ez az Andy.

Magyarország egy nagy meleg fészek. Ne szarjunk már bele sárkánytojásokat: szabadságot a madaraknak, le az önkényes Ornitológusokkal.

 (forrás: huppa.hu)