A napokban ünnepelte 79. születésnapját  Bodrogi Gyula, Kossuth és Jászai díjas színészünk, érdemes és kiváló művészünk a Nemzet Színésze, Süsü hangja.

A teljesség igénye nélkül utánanéztem a 2013-ban és előtte Kossuth díjat kapott színművészeinknek. Annyira hosszú a lista, hogy felsorolhatatlan egy cikkben. Mécs Károly:Jászai Mari-díjas, az Omega együttes tagjai, Oszter Sándor:Jászai Mari díjas, Rudolf Péter: Jászai Mari díjas, Sajdik Ferenc: Munkácsy Mihály-díjas, Tornai József József Attila-díjas író, költő, műfordító, Balázs Péter Jászai Mari-díjas, Piros Ildikó Jászai Mari-díjas színművész, Reviczky Gábor Jászai Mari-díjas színművész, Csoóri Sándor Kossuth-díjas író, Földes László "Hobo" előadóművész, dalszerző, Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Makkai Ádám költő, író, műfordító, nyelvész, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora.

Már a nevek olvasata is tisztelettel és melegséggel tölt el, hiszen minden egyes névhez köthető emlékeinkben egy-egy, sőt több minőségi csodálatos színdarab, vagy filmszerep.

Filmszerep, tehát: szereplő.

Sajnos, a kettő már nem ugyanaz!

A kereskedelmi tévékből ránk omladozó S.O.S, gyanús esetek, és családi problémák bemutatására szolgáló minél szaftosabb történeteket arra képzetlen szenzációhajhász gyakornokok írják. A nézőcsalogatás miatt sajnos bármilyen gusztustalan, etikátlan, vagy ijesztő, riadalmat keltő témába belenyúlnak.

Nem is titkolják az amatőr szereplők keresését, nyíltan megteszik azt. A szereplők amatőrök,  gyakorlatlanok, mégis egy-két mondatot elrebegve nem csak a színészmesteri szakmát hígítják fel, és teszik nevetségessé, elveszik a képzett, és a mesterség megtanulásához jócskán megdolgoztatott színészek kenyerét is.

Mert egy-egy ilyen szereplő bizony 50-70 ezer Ft-ot vághat zsebre adózatlanul, néhány órás fekete „munkával”.

Érthetetlen, hogy már lassan oda süllyed régóta irányított szórakoztatásunk, hogy az Ódry színpad, a Várkonyi terem, a Padlás üres. A minőségi színdarabok helyett a zűrzavaros, kitalált  limonádé műfaj honol otthonunkban a TV-n keresztül.

Nem doku-reality-t nézünk, hiszen a művérrel és cukorsörösüveggel beállított akciók nem a valóságot hivatottak közvetíteni, a meghökkentésre számítanak a hatásvadász „írók” a már-már hihetetlen, és nem is igaz történeteikkel. Mert ugye beállítva úgy van, hogy igaz, és még sokan sajnos el is hiszik.

 A Színház-, és Filmművészeti Egyetemen Máté Gábor, Marton László, és nem utolsósorban Zsótér Sándor egyetemi tanárok beszélnek arról, milyen helyzetekkel kell megküzdenie a színész palántának, mire diplomájukat kézhez kapják. Az önmegismerés az első út, a színész saját magát kell kiismernie a színházi konfliktuskezelésben és drámában. A tanítás egy átgondolt, megtervezett tanterv része, önmaguk megfigyelésével állat mozdulatokat utánoznak. Később az alapdrámához saját szövegeket írnak, a fogalmazás technikáját, az improvizációt sajátítják el. A tanuló minden helyzetben meg kell hogy találja önmagát, önkifejezését. A mozgás, a hangképzés, a beszéd, az esztétika, a prózai mesterfogások később a másság , majd egy adott színdarabbal való azonosulást hivatottak életre kelteni. Magában kell megtanulnia, azonosulva önmagával, hogy kivé válhat. A vizsgaidőszakban éjjel-nappal készülnek a mestervizsgára, Kortárs színházat teremtenek, melyben már különleges, izgalmas, és tehetséges valójukat adják, jóval nagyobb figyelmet, ezeknek a vizsgaelőadásoknak a rögzítését és közvetítését  érdemelnék a mind a médiától, mind nagyérdemű közönségtől

Vannak annyian, hogy az előbb említett szappanoperákból is értéket hozhatnának ki, nem veszélyeztetnék őket az ál-színészek, és hosszú tanulási folyamatuk is meg lenne becsülve.

Mennyi, de mennyi nagyszerű színész van munka, és pénz  nélkül… Egy gyors számolás, azokban az epizódokban, ahol 5-6 ilyen szereplő közreműködik, ha csak 50 ezer forinttal számoljuk per fő a „tiszteletdíjukat”, már az 300 ezer Ft. A befektetett energiájukat a tanulásba, visszahozná négy éves munkájukat, és ismertségre is szert tehetnének.

Minket is annyira igénytelennek, műveletlennek hisznek, és ezzel lenéznek, hogy nem az Ódry-színpad előadásait rögzítik, és tárják elénk leendő színészeink tehetségét.

Pedig minden évben, reményekkel teli színész-diplomások végeznek a színművész, színházrendező, színházi dramaturg, filmdramaturg, kameraman, filmrendező, filmoperatőr, film, -és színházi rendező szakokon.

 Árpa Attila írta könyvében, ha megláttak egy kismamát, babakocsiban tolva csemetéjét, már megvolt a story, és utánajártak, biztos az apukájé-e a kisded?

De hát mit is várunk? Épp az egyik kereskedelmi csatorna fő producere filmrendezőként végzett, a színészek helyzetével is tisztában van, mégis eladta magát az ördögnek, hiszen kezei közül csak műtrágya folyik. Még a trágya is mű…

Az olvasó pedig mást nem tehet, kétségbeesetten keresi a műsorok között az értéket, sajnos, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel… (Daragó Dóra)