Augusztus 20-ig látható Tihanyi Lajos kiállítása a KOGART Galériában. Tihanyi Lajosé, akit bohém festőként emleget az utókor, aki 1885-1938 között élt, s aki tagja volt a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhelynek egyaránt.

Tihanyi bár tanulta a rajzolás, festés titkait a szakértők értékelése szerint inkább autodidakta

volt, talán amiatt is választotta ezt az utat,  mert  siketen élte életét. Képeit a nagyközönség először Naturalisták Köre ( MIÉNK ) II. tárlatán láthatta 1908-ban. A szakma a magyar avantgard kiemelkedő alakjaként tartja számon. Számos művészeti stílus, izmus hatott művészetére, amely a húszas évektől, mikor már Párizsban élt nonfiguratív irányba fordult.

Legtöbb alkotása a Magyar Nemzeti Galériában látható valamint a székesfehérvári Deák gyűjteményben, most augusztus végéig pedig  egy életmű kiállítás keretében a KOGART-ban. A kiállításról; „…Szegény Déry Tibor legalább egy (az éterben végtelennek tűnő) percig nyögdécselt tehetetlenségében a vele készült rádióinterjúban azt a nem túl okos kérdést hallva Tihanyi Lajosról, hogy fontos-e, hogy egy kép hasonlítson. Leküzdve döbbenetét válaszolt valamit, némi reménytelenséggel a hangjában. A beszélgetés egy fülhallgató segítségével hallható a kiállítás egy második emeleti kis beugró helyiségében, ahol a művész portrérajzai találhatók barátairól, például Déry Tiborról, Bölöni Györgyről, Adyról, Márairól, Babitsról, Tersánszky Józsi Jenőről vagy a külföldiek közül Tristan Tzaráról…”(Ibos Éva)

Déry nemcsak hangilag van jelen, hisz egy képernyőn is látható, ahogy arra emlékszik, hogyan lehetett a siket festővel kommunikálni, és hogy Párizsban a francia nyelvet is elsajátította. Ebből is látható, hogy milyen intelligens művészről van szó, ki megjárta Párizs előtt Bécset, Berlint, New Yorkot, hogy aztán a francia fővárosban haljon meg szegényen elfelejtve. Brassai és néhány barátja mentette meg az utókor számára Tihanyi életművét, amelyek nagy része a Nemzeti Galériába került, ahol azonban a művész néhány alkotása látható csupán. A KOGART tárlatán, amelynek  Passuth Krisztina és Danyi Orsolya a kurátorai együtt látható Tihanyi összes korszaka.  

A kiállítás gyöngyszeme minden bizonnyal, a hazai képbarátok által még nem látott, magántulajdonú, valamikor Alexander Korda birtokában lévő, kékes tónusú Bölöni arckép 1912-ből, amelyen egyaránt tetten érhetők  az expresszionista, a kubista és némiképp a futurista hatások is.

Az egyik legnagyobb élmény az Művei ugyanakkor tökéletesen mentesek az akaratlagos elméletigazolástól, ami egyrészt amúgy is távol állt bohém természetétől, másrészt nem is volt rá szüksége, mivel a tanokat spontán módon szívta magába, és spontán természetességgel alkalmazta.

Bár Tihanyi egész életét a festészetnek szentelte, az életmű nem túl nagy. Talán mert lassan dolgozott, de az is lehet, hogy mert csak akkor alkotott, ha közölnivalója volt, aki mint a kiállítás szlogenje is érzékelteti, ott van a modernizmus kellős közepén, hitelesen, nyitottan minden újdonságra. ( Foto: KOGART )