Ártatlan vagyok! - konferencia Tóth Ilona emlékére – címen olvasható egy írás a XVI. kerületi önkormányzat weboldalán.   A rehabilitásban már ott tartunk, hogy Tóth Ilona ártatlan. Nem átallják azt a számos történész által tényekkel cáfolt valótlanságot  leírni, hogy „Tóth Ilona tettére semmilyen bizonyíték nem volt.”

Ez nem történelemhamisítás? Wittner Mária országgyűlési képviselőnek már mindent szabad? Félreértés ne essék! Nem a 2000-ben meghozott törvényt, -  amely az 1956 utáni, a forradalom kapcsán hozott ítéleteket hatályon kívül helyezte –vonom kétségbe. 

Aki tényszerűen azt állítja, amit  Wittnerék, – hogy Tóth Ilona nem ölt meg senkit és Tóth Ilona perében bizonyíték nélkül hozták meg az ítéletet, az korrekt?

Öt éve dr. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezetője kérelmezte annak vizsgálatát, hogy indítható-e per egy darab írója, rendezője, valamint a színház igazgatója ellen Tóth Ilona emlékének megsértése miatt.

Épp öt éve, hogy az Somogy Megyei Főügyészség megállapította, hogy nem kegyeletsértő az a Kaposvári Csiky Gergely színház előadásában bemutatott színdarab, amely Tóth Ilonáról, az 1956-os forradalom vitatott alakjáról szólt. 

A beadványt elutasították, de dr. Jobbágyi Gábort és Wittner Máriát azóta sem hagyja nyugodni Tóth Ilona ügye.

Schmitt Pál államfő Wittnerékkel egyező véleményének adott hangot, amikor a Tóth Ilonáról szóló,  új magyar játékfilm, idén őszre tervezett bemutatója kapcsán megszólalt : „az  igaztalan ítéletet" már több mint 10 esztendeje megsemmisítették, ezzel azonban Tóth Ilona ügye csupán jogi értelemben zárult le: valódi elégtételt csak a nemzet emlékezete adhat a medikának.”

Olvassák el, hasonlítsák össze a két írást és döntsenek Önök, hogy milyen véleményt alakítanak ki.

A XVI. kerületi Önkormányzat oldalán megjelent írás 

Eörsi László  által írt tanulmány  

Eörsi László történészt  – a téma szakértőjét is megszólaltattuk:

"Mindazt, amit eddig írtam Tóth Ilona ügyben, most is fenntartom, az álláspontom semmiben sem változott. Tóth Ilonával kapcsolatos említette  írásommal kapcsolatosan zárójelben jegyzem meg: e Beszélő cikk kissé bővebb változata kötetben is megjelent: Mítoszok helyett - 1956. Noran Kiadó, 2003. Itt hat tanulmányom közül az egyik: Tóth Ilona.)

Mint a Beszélőbeli tanulmányomban látja, valóban harcolok Jobbágyiék történelemhamisítása ellen, de azokkal sem értek egyet, akik Tóth Ilonát egyszerűen csak legyilkosozzák. Tóth Ilonát én kiváló embernek tartom, annak ellenére is, hogy többedmagával valóban likvidált egy embert. Ez egy rendkívül sajnálatos forradalmi »baleset «  volt, a körülmények balszerencsés, végzetes találkozása eredményeképpen."

Még mindig aktuális kérdések

De hogyan lehet egy büntetőper koncepciós, ha valós tényeken alapul a vád?  Ha valaki embert öl az miért nem gyilkos?

Joggal merül fel a kérdés mindenkiben ma is. Utólagos jogászkodásokkal a korabeli tényeket nem szabadna megerőszakolni, márpedig úgy tűnik többen is ezen fáradoznak, és nem is eredménytelenül.

Sok változtatást elfogadtunk a múlt történelmének mai megítéléséből. A rendszerváltáskor nem volt könnyű helyzetben az a generáció, akikből bárki, ha a történelem érettségin forradalomnak nevezte volna az ’56-os események korábban kőbe vésett, ellenforradalmi meghatározását, akkor nemcsak megbuktatják, de a jövőjét is kerékbe törik.

Megemésztettük, feldolgoztuk és elfogadtuk. De azért mindenevők nem vagyunk, és se Wittner Mária, se egy kétharmados polgármester, jogász  vagy  történész, de még Mindszenty politikai végrendelete  sem nyomható le a torkunkon. Sokan vagyunk, akiknek más a VÉLEMÉNYÜK Tóth Ilona tettéről.

Mert a TETT  és az ÍTÉLET minősítése nem említhető egy kalap alatt.

A két mércével való mérés ma már nemcsak divat, hanem egyenesen szokássá vált.  Nem arra gondolok, hogy vannak akik 2/3-al mérnek, hanem arra, hogy ma  Magyarország még mindig ott tart, hogy Tóth Ilonáról készül játékfilm, mely nyilván jövőre érettségi tétel lesz, közben meg az ártatlanul kivégzett Szenes Hannáról azt sem tudják ki volt, mi volt. 

De álljon itt erről is Eörsi László véleménye:

"Szenest nagy hősnek tartom, nyilván ezzel nem vagyok egyedül. De ha azt írom róla, hogy ártatlan volt, voltaképpen -akaratom ellenére - a rendkívül bátor tettét vonom kétségbe. Tudniillik nem volt ártatlan: az akkori embertelen törvényekkel  (és persze sok minden mással is, de ebből az aspektusból indifferens) szemben lépett fel, talán túlzott kockázatot vállalva. Ártatlan akkor lett volna, ha tévedésből, vagy koncepciós perben végezték volna ki."

MA