Nem lehet, és nem szabad szó nélkül elmenni a Pénzügy Jogok Biztosának honlapjára felkerült írás mellett. A bűnszövetségben (bűnszervezetben) elkövetett csalás emlegetése rendben van, a bankok - szinte forintra - pontosan tudták milyen árfolyamok, milyen gazdasági folyamatok várhatók, ezzel kapcsolatban az ügyfeleiket nem, vagy félretájékoztatták.

Az olvasást tovább folytatva azonban muszáj észrevételekkel élni. A cikkből idézett részek – Csizmadia László (CÖF - CÖKA) szavai - dőlt betűkkel:

„Körülbelül egymillió embert érint közvetlenül, és véleményem szerint a társadalom egytizedének problémája a szolidaritás elve alapján valamennyi magyar állampolgár gondja”

Minimum a szolidaritás elve alapján is. De szolidaritásról beszélni akkor, amikor a károkozók, a bűnösök pontosan behatárolhatóak, felelősségre vonhatóak, akkor teljesen értelmetlen dolog. Valamennyi magyar állampolgár gondja pedig azért, mert a devizahitelezés hatásai az egész ország gazdaságára nézve súlyosan káros hatással van, törvénytelen, tehát szintén nem a szolidaritás elve miatt gondja ez ma mindenkinek Magyarországon.

„A bank ugyanakkor a kamaton felül az árfolyam-ingadozásból is nyereséget termel. Meggyőződésem, ha a kérelmezők többségét nemcsak a kedvezőnek tűnő kezdőrészletekkel kecsegtetik, hanem kellő alapossággal tájékoztatják a veszélyekről is, sokan nem vállalták volna a kockázatot.”

Itt azonnal tisztázni kell valamit: Ez a mondat arra utal, hogy a bankok és az ügyfelek közt aláírt (kölcsönnek álcázott!) szerződések valójában rendben lennének, ha megfelelő tájékoztatás társult volna a konstrukcióhoz. Ez tudjuk, hogy nem igaz, mert kölcsön jogcímen a rendelkezésre bocsátott összeg (Forint!) mint tőketartozás nem emelkedhet! Kölcsön jogcímen az akkor és most hatályos jogszabályok szerint ilyen pénzügyi konstrukció nem létezik!

„az MNB es a kormányzati szervek miért nem léptek? Nos, ne felejtsük el, hogy a magyar gazdaság már 2004-2005 környékén is komoly problémákkal küszködött. Az akkori kormánynak, az MNB-nek és a külföldi érdekeltségű bankoknak tehát az volt az érdekük, hogy pörögjenek a devizahiteIek. Ezáltal úgy tűnhetett, az építőipar jól teljesít, ami felfelé húzta az ország gazdasági növekedési adatait, a bankok pedig busás nyereségre tehettek szert. Ezért mondjuk azt, hogy a csalást bűnszövetségben követték el.”

A tényállásban egyetértünk, de kevés akkori kormányokat emlegetni, mivel a mostani idestova négy éve szinte tétlenül nézi ezt a törvénytelen állapotot. A jelenlegi kormány tehát minimum bűnrészes/bűnpártoló, de ha figyelembe vesszük a hatalomra kerülésük óta eltelt időben bekövetkezett öngyilkosságokat, és a helyzetből adódó egyéb emberi sorsokat, akkor a tényállás egészen más lesz.

„a károsultak ne egyedül vegyék fel a harcot a bankokkal, hanem fogjanak össze, alakuljanak pertársaságok.”

Nem pertársaságoknak kellene alakulniuk, hanem - a csak névlegesen létező pénzügyi fogyasztóvédelem helyett - közérdekű keresettel régen rendezni kellett volna a törvénytelen, tömegek kifosztásával járó állapotot.

Valóban az lenne a megoldás, hogy ha egy ország állampolgárait milliós számban károsítja meg egy szolgáltatói csoport, akkor az állam magára hagyja őket, és saját maguknak, a saját költségükön kell az igazukat kivívni - mindezt úgy, hogy az állam nyakig sáros a történetben?! Egy vagy több „bankfiókok ajtajának berúgása” pedig elenyésző kár és tett ahhoz képest, amit a bankok a devizahitelezéssel minden magyar állampolgárral szemben elkövettek!

„a demonstrációknak szerintem nem szabad túllépniük a törvényesség keretein.”

Részben egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, de vegyük észre azt, hogy a bankok – karöltve a mindenkori kormányokkal – úgy egy évtizede több tekintetben is átlépték a törvényesség kereteit. Mivel semmi érdemi nem történik, a kormány mára az összevissza beszéd iskolapéldáját produkálja, ezért a károsultak a végletekig elkeseredettek, és a kilátástalan helyzetükben minden létező eszközzel megpróbálják felhívni magukra a figyelmet. Lehetőséget szeretnének kapni arra, hogy a véleményük teret kapjon. Az erőszak, a rombolás elfogadhatatlan, de ezeket az embereket ebből a szempontból azért meg lehet érteni. Ha az évek óta működő civil szervezeteket meghallgatták volna kormányoldalról – a legradikálisabbakat is – akkor ezek az események nem következnének be.

„Arról persze megvan a véleményem, ha valaki százezrek bajából próbál politikai tőkét kovácsolni...”

Így van! A helyzetet jól ismerő ember számára a Fidesz jut először eszébe, mivel évek óta nem képes egy egész országot sújtó törvénytelen állapotot a jog eszközeivel helyreállítani. Nem nehéz feladat, és a feladat elvégzésének elmaradására nem lehet épeszű magyarázat sem! Nincs olyan érv, indok, mely felülírhatná azt az igényt, hogy egy jogállamban a törvényeknek érvényt kell szerezni! Még akkor sem, ha ez a bankrendszer érdekeivel szemben történik. Aki mást állít, az nem a jogállam keretein belül gondolkodik, és a törvény alól való kibújást legalizálja a kivételezéssel. Ez pedig elfogadhatatlan!

„Az egyik arról szólt, miért avatkozik közbe az állam. Talán nem szükséges részletesebben kifejtenem, hogy egy felelős kormányzatnak kötelessége hozzájárulni a megoldáshoz a társadalom egytizedét közvetlenül érintő kérdésben”

Úgy van! Ennek ellenére folynak a kilakoltatások, árverezések – a CÖF-CÖKA sem kéri a leállításukat -  közérdekű keresetnek nyoma nincs, a törvénytelen banki követelések összes következménye éli világát.

„A másik oldal azt várta volna, hogy a kabinet néhány hónap alatt mentsen meg minden egyes hitelest.”

Nem kell itt senkit sem megmenteni! Hányan és milyen minőségben esnek még ebbe a hibába?! A törvényeknek kell érvényt szerezni, a törvényes állapotokat kell kikényszeríteni. Ebben a kormánynak kutya kötelessége szerepet vállalni, és a hitelesek oldaláról elvárt rendezés után sem lehet majd azt mondani, hogy megmentették a devizahiteleseket, hanem csak annyit, hogy a politikusok végre – iszonyú késéssel! - elvégezték a munkájukat!

„Egy olyan nehéz gazdasági helyzetben lévő ország esetén, mint amilyen 2010-ben Magyarország volt, ez is irreális követelés”

Roppant „furcsa”, hogy a CÖF az évszámokat és a kormányok emlegetését folyamatosan úgy választja meg, hogy a jelenlegi kormány ne tűnjön fel rossz színben. Ez részrehajlás. Részrehajlással maximum részleges felelősségre vonást lehet elérni, ez pedig igazságtalanság. Jól néznénk ki, ha a bíróságok is így ítélkeznének.
Továbbá: a törvényeknek való érvényszerzés soha nem lehet „irreális követelés”! Miről beszélünk!?

„A kormányoldal számtalan döntést hozott az adósok érdekében, az otthonvédelmi akcióterv, a végtörlesztés lehetőségének megteremtése, az árfolyamgát, a Nemzeti Eszközkezelő megalapítása nagyon sokaknak jelentett mentőövet, s mint látható, további megoldásokon is dolgoznak”

Mintha Cséfalvay államtitkárt hallanánk a Parlamentben. Ő sem szerzett túl nagy népszerűséget magának a devizahitelesek körében. Ezek a „mentőövek” szükségtelenek voltak, mert ettől a törvényes rend nem állt helyre.

„Hiányérzetem talán a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatban van: úgy gondolom, megtehette volna, hogy közérdekű perben, bírósági úton tisztázza a devizában nyilvántartott hitelszerződések jogszerűségét.”

Hiányérzetnek a CÖF-CÖKA részéről a regnáló kormány keserves pótcselekvései miatt is lennie kellene!

„De bízom benne, hogy a bankfelügyelet MNB-be történő beolvasztása után esetleg napirendre kerülhet ez a kérdés”

Attól, mert máshogy hívjuk, miért változna meg bármi is?
Továbbá: Ha ezt várja a CÖF-CÖKA a PSZÁF MNB-be történő olvasztásától – ami várhatóan néhány hónap múlva bekövetkezik – akkor miért bíztatja az embereket pertársaságok alakítására? Néhány hónap alatt a keresetek sem születnek meg, nem hogy eredménye legyen. Ellentmondás van a CÖF-CÖKA véleménye, várakozása, és a javaslata közt.

„Erre az átmeneti időszakra megállapodásra van szükség a bankok és a kormány kőzött. Mi azt javasoljuk, határozzanak meg egy forínt-deviza átváltási árfolyamot a végtörlesztés és az árfolyamgát példáját figyelembe véve”

Véletlenül sem azt, hogy állítsák le végre a kilakoltatásokat, és az árverezéseket! Nem követelik ezt az adósok, az adósokat képviselő civil szervezetek, és még a Pénzügyi Jogok Biztosa is elég hangosan?! Aki ezt a követelést nem teszi a magáévá, az nem képviseli ténylegesen a devizahitelesek érdekeit. A CÖF-CÖKA csalást emleget, erre keresetet is benyújt, de tétlenül akarja nézni hogy átmeneti időszakban folyjanak a kilakoltatások. Ez siralmas.

„az ebből következő árfolyamkülönbség terheit pedig az állami költségvetés és a bankok, valamint a lehető legkisebb mértékben az adósok osszák meg egymás között.”

Úgy látszik, ezt sem mondják tömegek elég hangosan: NEM KÉRÜNK KÖZPÉNZBŐL SEMMIT! Ami közpénzt eddig is elherdáltak a bankok részére, azt sem fogjuk viszontlátni soha, be kéne ezt fejezni, nem hogy még ezt javasolni! A CÖF-CÖKA véleménye ebben a kérdésben sincs köszönőviszonyba sem a valós devizaadós civil érdekvédelem követeléseivel.

„Az állam, a bankszövetség és a civilek együttműködésére van szükség ahhoz, hogy végre megnyugtatóan rendezni lehessen a hitelkárosultak helyzetét.”

Valóban. Ehhez már csak arra lenne szükség, hogy a valódi civilek is a tárgyalóasztalhoz ülhessenek.

Összefoglalva:
A CÖF-CÖKA úgy áll hozzá a kérdéshez, hogy a jelen kormányzat felelősségét óvatosan, de kerüli, ebben a tekintetben kifejezetten részrehajló, egyes lényeges kérdésekben pedig kifejezetten NEM közvetíti a kormány felé a devizaadósok követeléseit.

A kormánynak végre fel kellene vennie a kapcsolatot a valódi civil érdekvédelemmel, különben nem lesz végleges, megnyugtató megoldás az ügyben.

2013.09.08

feketelaci