A hatalom cinizmusa, avagy hogyan avassunk szobrot?

(Szigorúan pszeudo magánbeszélgetés)

- Szerbusz Lacikám, gyere már be hozzám!

- Mondjad, Viktor, rád mindig van időm. Akkor is, ha elő kell vennem a humoromat, ha netán az elvtársak közül szeretne valaki felszólalni, mindig megmutatom, hol a helyük.

- Csak finoman, mert nálunk semmi erőszak, verés nem fordulhat elő, csak majd a Pálffy Pistának szóljatok, hogy álljon ugrásra készen, az rendíthetetlenül tudja a másikba belefojtani a szót, bár mintha nemrég nem sikerült volna úgy lesöpörnie az Előd feleségét a Duna Tévén. Meg kell mondani Elődnek, fogja vissza az asszonyt, különben nem támogatjuk tovább a kuruc.infót. Beszéltem a Berci gyerekkel, hogy kell valami új irány a kommunikációban, mert már nagyon támadnak minket a Horthy-szobrok miatt. Az a zavaros fejű Lóránt is pont most kellett szobrot avasson, hálát adva az ingyen telekért, ennek mindig kell valamit prezentálni. Hol a palesztinokat élteti azzal a hibbant hontyúkkal, hol direktben zsidózik, ahelyett, hogy rólunk venne példát, tele vannak ezek balfékekkel, na, váltsunk.

- Mire gondolsz pontosan?

- Meg kell találnunk a módját egy újabb ráutalásos beszédnek. Amibe nem lehet belekötni úgy, ahogy Horthyba, ezek már annyira résen állnak a másik oldalon, hogy az az érzésem, van egy team, ami kifejezetten ezt keresi mindenütt. Ne feledjük, egy-két hónap, még jobban ölni kell egymást, de majd azon is túlteszünk, elvégre mi jobban teljesítünk, hahaha!

- Beszéljek én a Bercivel?

- Beszéljél, mert mindjárt bevégzi a művész úr a II. Lajos szobrot, láttam a képeket. Te, ez valami szexista állat lehet, hogy az álló alak mögött egy kapu helyett enyhén szólva is másra asszociál az ember, de már mindegy, csak a megnyitó alatt el ne nevesd magad.

- Dehogy nevetem, akkor is megőriztem mindig a komolyságomat, mikor ismert humorommal lealáztam a komcsikat, vagy mikor dörgedelemmel mondom, hogy megsértették az Országház és az Országgyűlés méltóságát, esküszöm neked, Viktor, halálian élvezem a házelnökséget, köszönöm még egyszer!

- Ennek örülök, mindenesetre, beszélj Bercivel. Ütni-vágni kell mindent, ami nekünk kedvez. II. Lajost is ő javasolta, valami történész barátján keresztül. Domborítsuk, hogy Tökölön találkozott utoljára a feleségével, ezért is a szobor, de a lényeg a mohácsi vész, a Fuggereken keresztüli burkolt zsidózás, és ami a legfontosabb, kicsit visszamenni az időben Werbőczyig, azaz a rákosi végzésig. Van ott egy gyönyörűen használható mondat, el is küldte nekem már, hogy azt mondja, megfogalmazták, hogy az ország „rémséges szétrongyolódásának és csúfságos pusztulásának” az idegen származású királyok az okai, akik kegyetlenebbül dúlják Magyarországot, nyomorgatják a magyarokat, mint a török, és akik miatt odavesztek a régi magyar területek. Na, mit szólsz? Mintha a mieink írták volna! Vagy itt egy másik mondat: ha II. Ulászló fiú örökös nélkül hal meg, akkor a leányági öröklést nem ismerik el, és nem választanak többé idegen uralkodót, csak született magyart.

- Hát ez óriási! Fogom használni, Viktor, rám bízhatod. Olyan ez már nekem, mint a biciklizés! Szevasz!

- Jó munkát a harci gépezetnek! De aztán megható legyen az a szoboravató! Mégiscsak utoljára találkozott egymással II. Lajos és Habsburg Mária! 

Pepin sógor

Fotó: MTI-Soós Lajos