Orbán Viktor miniszterelnök november közepén sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felkérte Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettest és közigazságügyi minisztert egy minél hamarabb megindítandó jogi konzultációra a devizahitel szerződések ügyében. A témában jogegységi állásfoglalás meghozatalára kizárólag a Kúria alkalmas és illetékes. A miniszterelnök a bejelentése óta minden egyes interjújában kihangsúlyozza azt, hogy a Kúria jogegységi állásfoglalás meghozatalára készül. A Kúria sajtóosztálya viszont azt állítja: a miniszterelnök hazudik.

Természetesen, ezt a tényt, jogi emberként, nem szó szerint mondja ki, hanem kicsavarva: csupán azt közli az érdeklődő adós érdekvédő civilekkel, hogy a média ferdítései ellenére csupán arról van szó, hogy begyűjtik az összes, az adósperekben országosan született jogerős ítéletet, és ezek áttanulmányozása után fogják eldönteni azt, hogy egyáltalán lesz-e szükség jogegységi állásfoglalás meghozatalára.

Tehát a miniszterelnök szerint a jogegységi állásfoglalás meghozatala tény, a Kúria szerint viszont csak feltételezés.

Most akkor ki hazudik, és miért teszi ezt?

Szabó József, a Hiteles Mozgalom egyik alapítója megkereste a Kúriát, a miniszterelnök bejelentését követően, és felajánlotta a Mozgalom civil szakértőinek aktív közreműködését a jogegységi állásfoglalásuk megalapozásához, tekintettel arra, hogy többször is fogalomértelmezési zavar tapasztalható a Kúria nyilatkozataiban.

A Kúria sajtóosztálya nem maradt adós a válasszal:

„Tisztelt Szabó József!

Sajnálattal olvastuk, hogy a Hiteles Mozgalom a Kúria elnökének címzett levelében téves értelmet tulajdonít a 2013. november 7-én, a Magyar Lízingszövetség által szervezett konferencián, dr. Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője által elmondottaknak.

A kollégiumvezető megállapításait a különböző híradások helyesen közvetítették a nyilvánosság felé (lsd. Zárug Péter Farkas írása, Magyar Demokrata, 2013. november 13.), míg a Mozgalom interpretálása nem felel meg a valóságnak.

Dr. Wellmann György fenntartja korábbi véleményét, miszerint azt a célt, hogy a devizahiteleket ne kelljen visszafizetni, perekkel a devizahitelesek nem tudják elérni és ebből a szempontból a pereskedés valóban zsákutcának tekinthető, illetve, hogy társadalmi problémák megoldására egyedi ügyekben hozott ítéletek csakugyan nem alkalmasak.

Az az állítás tehát, hogy a kollégiumvezető megpróbálta volna „eltántorítani a pénzintézetek által megtévesztett és becsapott állampolgárokat a perindításoktól” álláspontunk szerint sántít, félremagyarázott, valóságtartalma egyáltalán nem egyeztethető össze azzal a jogi közhellyel, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződéskötéskor kell fennállnia, utólag bekövetkezett problémák (lsd. árfolyamváltozás) kezelésére az érvénytelenségi per nem alkalmas jogi eszköz.

Vitathatatlan, hogy a devizahitelesek ügye komoly társadalmi kérdés, súlyos probléma, ezért a Kúria az ügy fontosságát átérezve – hivatkozással a november 6-án írt közleményünkre – rendkívüli intézkedéseket tesz, mely során a Kúria Polgári Kollégiuma felméri, hogy a deviza-alapú hitelszerződésekkel összefüggésben hány per van az országban folyamatban, továbbá, hogy a jogerős ítéletek alapján eltérő joggyakorlat kialakulása megállapítható-e.

E felmérés eredményeként kerül a Kúria abba a helyzetbe, hogy döntsön esetlegesen jogegységi eljárás indításáról vagy más, a rendelkezésére álló intézkedés megtételéről.

Budapest, 2013. november 21.

Üdvözlettel:

A Kúria Sajtótitkársága”

Ugye, érdekes jelenséget olvashattunk?

A miniszterelnök szinte minden, témára vonatkozó interjújában mintegy követeli a Kúriától a jogegységi állásfoglalás, az egységes bírói ítélkezési gyakorlat kialakítását, mint az ország legfőbb ítélkező szervétől. A Kúria viszont mindezeket a nyilatkozatokat „téves sajtóértesülések”-nek titulálja, és kijelenti, hogy csupán azt méri fel, hány adósper van az országunkban folyamatban.

Nem mindegy.

A legfőbb ítészekkel és az általuk képviselt szervezettel egyébként is sok a probléma, de mind közül a legnagyobb az, hogy nem hajlandóak felelősséget vállalni a saját szerveztük irányítása alá tartozó dolgozók munkájáért. Józan paraszti ésszel gondolkodva ugyanis, könnyen rájöhetünk arra: azért terelnek, azért nem foglalnak állást a bírói döntések tekintetében, így nem is egységesítve azt, mert akkor a közvélemény számára nyilvánvalóvá válna: a magyar bírák (tisztelet a kivételnek, merthogy olyanok is vannak) képtelenek megfelelőképpen értelmezni a magyar törvényeket és a hatályos jogszabályokat. Abban az esetben ugyanis, ha szükség van egy egységes állásfoglalásra az ítélkezési gyakorlat tekintetében, a tény az, hogy az adósperekben ítélkező bírák szaktudása nem egységes, ezzel együtt nem is megfelelő, tehát bőven hagy kívánni valót maga után.

Ezt a ténymegállapítást kimondani a Kúria bizony nem engedheti meg magának anélkül, hogy ne csorbulna a tekintélye. Hogy ne csorbulna a bírói hivatás tekintélye. Bár, ami igaz, az igaz: ilyen Kúria általi nyilatkozatokkal, és az OBH efféle struccpolitikájával hamarosan a múlt homályába vész. ….

A civil érdekvédők – többek között e sorok írója is – többször megkeresték már úgy a Kúriát, mint az Országos Bírói Hivatal elnökét azzal a kérdéssel: miért nincs szüksége szakvégzettségre az adósperekben ítélő bíráknak? Válaszok e kérdésre a mai napig nem érkeztek. Pedig a tények – köszönhetően a témára egyre nyitottabb sajtónak – egyre gyakrabban látnak napvilágot.

Mert bizony …

… tény: ugyanazt a jogcímet ahány bíró van az országban, annyiféleképpen értelmezi.

… tény: ugyanazt a kötelmi jogi kérdést ahány bíró van az országban, annyiféleképpen kezeli, a hiányos, vagy nem éppen megfelelő szakmai ismeretei hiányában.

… tény: az adósperekben ítélő bírák közül csak minimális hányaduk mondhatja el magáról azt a tényt: rendelkezik pénzügyi-, vagy banki szakjogi végzettséggel. Ennek ellenére ítéleteket hoz, emberek, családok életéről, sorsáról dönt úgy, hogy fogalma nincs az általa alkalmazott jogi szakterületről.

A Kúria szerint azonban még mindig nincs szükség egységesíteni az adósperekben tapasztalható bírói ítélkezési gyakorlatot, így felmerül a kérdés: a Kúrián dolgozik egyáltalán pénzügyi-, vagy banki szakjogász? Hiszen valami oka csak lehet annak, ha odáig merészkednek, hogy pejoratíve kijelentsék: a miniszterelnök hazudik a jogegységi állásfoglalás azonnali meghozatalának tekintetében. …. A Kúria ugyanis azt állítja: csupán annak felmérésére van szükség, hogy hány adósper van folyamatban az országunkban. Azt nem szükséges – ezek szerint – felmérni, hogy a folyamatban lévő adósperekben eljáró bírák közül hánynak van meg ténylegesen a jogosítványa arra, hogy valóban el is járhasson – a törvényeknek megfelelően – ezekben a perekben.

Tegyük fel: csak elenyésző hányadnak van megfelelő szakképzettsége az ítélkezéshez, ebben az esetben a jogegységi állásfoglalás elengedhetetlen, még akkor is, ha minden porcikájuk tiltakozik ellene.

Tegyük fel: a Kúria és a banki érdekek valahol, valahogyan, a végtelen galaxisban egyszer csak találkoztak már. Gondoljunk csak a bankok által kibocsájtott részvényekre, és arra is gondoljunk, ezzel együtt, hogy a bíráknak bár minden évben vagyonnyilatkozatot kell tenniük, ám ezek a nyilatkozatok nem nyilvánosak. Nem úgy, mint a képviselőké. Bár, a képviselőknek sem kell vagyonnyilatkozataikban kitérni arra, milyen mennyiségű banki részvényekkel rendelkeznek.

Pedig. ….

Ha ezek az adatok napvilágot láthatnának, azonnal nyilvánvalóvá válhatnának az elhallgatott tények: ha a banki részvényekkel rendelkező emberek a bankokkal szemben, a társadalom érdekében, emberi jogi szempontokat szem előtt tartva, határozottan, a jog szigorával, a törvények szerint fellépnének, abban az esetben azonnal meginogna a tőzsde, és a banki részvények értéke a béka feneke alá süllyedne. Gondoljunk csak bele, mekkora pénzmennyiségtől, mekkora nyereséghányadtól esnének el így azok, akik banki részvénytulajdonosként, most elsumákolják az adósok számára megfelelő megoldást? (Légyen az akár miniszter, akár képviselő, akár ítész, akár ügyész.)

Hogy a fentebb leírtak valóban igazak-e, vagy csupán egy érdekvédő agyszüleményei, az nagyon gyorsan ki fog derülni abból, hogy e sorok írójával szemben indul-e a megjelenést követően akár ügyészségi-, akár bírósági eljárás, bármilyen jogcímen. Ha ugyanis meghurcolnak majd egy publicisztikáért, akkor ezzel fényesen bizonyítják azt: igazam van, és jó irányba gondolkodom, hiszen a régi mondás itt is igaz: Szólj igazat, és betörik a fejed.

Ha viszont békén hagynak, akkor az általam leírtak nem mások, mint utópisztikus elképzelések.

A puding próbája is az, ha megeszik. …

Hamarosan kiderül.

Doody