Meg tojása, amit egy jól irányzott tusnádfürdői lendülettel valahova a tőkesúlyát vesztett Tőkés lelkész, valamint az ép elméjét vesztett magyar miniszterelnök kettős látása közé kellett volna dobni, hogy egy határon túli mandínerrel heresérven találja mindkettőt, de kijózanító beltartalommal, hogy végre felébredjenek már a futurisztikus elmebajukból.

Eltűnt Orbán Viktor

Az oxfordi dicsőségtábláról. Kovács Pisti hüje, ezt írták ki Orbán képe helyére, mert már nem találták komilfónak őt magát. Ez az eset éppenséggel nem túl felkavaró, sokkal izgalmasabb téma lenne, hogy egyáltalán hogy’ a bánatba került oda, valószínűleg a kozmopolita Soros intézte, most meg levetette a sarlatán nagytőkés, pedig Viktor milyen jól eltéblábolt a pénzén még annak idején, amikor meghipnotizálták, hogy ő liberális.

Egy frászt. Illiberális, de miniszterelnöknek még jó lesz, bár… Nem vehetnénk le mi is a dicstelentáblánkról…? Mennyivel egyszerűbben megoldják ezt a dolgot az angolok.

Orbán Viktor dva bratanki, az egyetlen jóbarátja már csak önnönmaga, de azt is tuti figyelteti. Kemény négy év áll még előttünk elvtársak, tele meglepetéssel, akár a feketemise, aztán ne csodálkozzunk, ha 2018-ra nem marad semmise, csak a munkaalapú társadalom: zsellérkém te dolgozol baszki, én meg szedem a tizedet, szólj, ha lányt szül az asszony, mindjárt betelik az elsőéjszaka-naptáram.

Viszont előkerült Móricka

A mai nap szenzációja, hogy elindul az MSZP fővárosi polgármester-jelölt kampánya – bár nincs jelölt. No comment, vagy mégis? Jól vannak a politikusok vagy lövik magukat? Horváth Csaba szerint sokkal fontosabb egy jó program, mint egy konkrét személy. Igaza van. Október közepén majd bekopogunk a Városháza ajtaján és a portással megüzenjük, hogy csókolom, kedves Jóprogram, kellene egy kis segély, tudna intézni valamit..?

A szocik egyébként is egy orbitális és/de szűnni nem akaró fekete lyukban pörögnek már egy ideje, most éppen a belbiztonsági arcélű és hanghordozású, nem túl laza Éliás Tóbiás navigálásával s hogy hova köpi ki őket – ha egyáltalán – a negatív gravitáció, az egyelőre rejtély. Ami jelen hatékonyságukat tekintve pillanatnyilag nem is olyan nagy baj, bár a mai kampánystart, miszerint a személy annyira nem is lényeges, szeressük a programot – amit körülbelül annyira ismerünk, mint a kedves nincs-jelöltet – egy eddig ismeretlen elemet hozott be a választási stratégiába: Mórickát magát.

Szarvashiba

Hatalmas  szarvasagancs-trófeát kapott Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára. Bár az ajándékozót megkeresték tőkeerős, ám nyerészkedő feketézők a Német Szövetségi Köztársaságból, több ezer márkát is ajánlva a különleges ajándékért, ám ő hajthatatlan maradt és Kádár János elvtársnak ajándékozta a trófeát, sok erőt, egészséget és kitartást kívánva az elkövetkező ötéves terv megvalósításához.                              

Ja nem: rekordméretű szarvasgombát ajándékoztak Fazekas Sándor földművelési miniszternek, bár konvertibilis valutát is ajánlottak a derék gombásznak, de ő hazánk felvirágoztatására áldozza a természet eme csodáját. Mármint a gombát, nem a minisztert, érte nem ajánlottak egy eurocentet sem. A gombakereső cég tulajdonosa Orbán Viktort idézve filozofikusan megerősítette, hogy "világunkban bármi megtörténhet", úgyhogy például egy ekkora szarvasgomba előbukkanása is. Az emberfej méretű leletért a piacon millió fölötti összeget is megadtak volna, ő azonban egy pátoszos ünnepség keretében inkább a földminiszter kegyeibe ajánlotta; miért is..? Csak nem a csúnya-csúnya földtámogatásért?

Nos, kedves gyereke, ez s ilyen lesz a munkaalapú társadalom. Egy a vezér, sok a zsellér.

Jezsuita botolós

A használtcikk-piacon szovjet-orosz és Horthy-kori anyasági kitüntetéseket vásárolhatnak a meddő érdeklődők. Már ne keressék. Valaki felébresztett egy Botos Katalin nevű nőimitátort – nem kellett volna. Ez az egy tömbből és agyból faragott illető annak idején tárca nélküli miniszter is volt, amin nem csodálkozunk túlságosan, mármint hogy nem találtak neki egy megfelelőt, az a kérdés inkább, hogy miként is került az emberek közelébe. A Lény álmából ébredve előállt a farával: aki sokat szül, sok nyugdíjat kap. Ez derék és klassz, modern és korszerű, akár egy jezsuita pin-up poszter, úgymint boszorkányról máglyán olvadó ruha. S főként igazságos. Őszerinte a lényeg, ha van, hogy továbbra is a befizetés lenne az alap, ezt csak módosítaná a felnevelt, taníttatott gyereklétszám: pontot érne a gyerek. Mint a céllövöldében.

Ez a módszer csak elismerést érdemel, hiszen láthattuk a méltán erődemonstratív 300 című filmben is, hogy a spártai módszer igen hatékony, bár mi tagadás, a thermopülai csata óta elmúlt röpke 1534 év, de ez Katalin asszonynak meg se kottyan, simán átalszik kétszer ennyit is, mint a spórák az Antarktisz jege alatt. Igaz, azok legalább nem nyilatkoznak marhaságokat a tévében.

(forrás: huppa.hu)