Mármint a tegnapi tüntetést, vagy inkább a visszhangját.  Hirtelen eszembe ötlő gondolatok következnek, kész vagyok utólag javítgatni a szöveget.  Ezért gondolom, hogy ebben a formában érdemes közölni, ahelyett, hogy valahol cikket írnék róla.

Kicsit szégyellem magam némelyik baloldali és liberális barátom reakciója miatt.  Például Kuncze és Vágó tegnap az ATV-ben, Mihancsik ma a Galamuson...  Elborzadnak attól, hogy a mostani elégedetlenek nemcsak Orbánt, hanem az egész eltelt 25 évet bírálják, és megsértődnek ezen.  Gyakorlatilag ellentmondást nem tűrve hangoztatják, hogy a mostani elégedetlenek "összemossák az Orbán-rendszert az azt megelőző húsz évvel".  Pedig összemosást én nemigen hallottam tőlük, a tegnapi tüntetésen se.  Az ugyanis nem összemosás, ha valaki a 2010 előtti időszakkal sem elégedett.  Én sem vagyok az, és nem leszek vele elégedettebb attól, hogy ami most folyik, az még sokkal szörnyűségesebb.  De 2010 előtt sem működtek jól a fékek és az ellensúlyok, az egész állami szféra a "létező szocializmusból" ismert háttéralkuk alapján, minden versenyt kiiktatva, alapvetően kádárista módon működött, az önkormányzati rendszer szabályozása nem zárta ki, hogy a helyi önkormányzatok kiskirályságokként vagy a helyi maffia központjaiként működjenek (amivel nem állítom azt, hogy minden önkormányzat így működött), a közszféra nyilvánossága hiányos volt, és így tovább. 

És akkor még nem is említettem a legközismertebb borzalmakat, például a pártfinanszírozást, a mélyszegénységet, az etnikai diszkriminációt, az ügynöklistákat.  Talán sikerült 20 év alatt ezekben eredményt felmutatni?  Szerintem nem.  Tudom, most még borzasztóbb a helyzet, minőségileg más, de miért kell mindjárt leugatni azokat, akik a korábbival se voltak boldogok?  Talán volt esélyük korábban egy település (vagy akár az ország) lakóinak fellépni az önkormányzat (kormány) akarata ellen, mondjuk egy környezetromboló tervük ellen?  Lakossági fórumon szólalhattak meg, és ki nem szarta le azt?  Lett volna esélyük helyi (vagy országos) népszavazáson érvényesíteni az akaratukat?  Vajon milyen kampánylehetősége lett volna a lakosságnak az anyagilag és hatalmilag őket zsebre vágó önkormányzattal, kormányzattal szemben?

Visszatérő toposz az is, hogy még nem emelkedett ki az elégedetlenek közül a karizmatikus vezér alakja, aki összefoghatná az új mozgalmakat.  Az eszetekbe sem jut, kedves barátaim, hogy azok, akik most már hál'istennek az utcára is kimerészkednek, hallani sem akarnak karizmatikus vezetőkről?  Hogy nem hisznek a szupermenekben, akik egyszerre jó szónokok, jó szervezők, jó vitázók, víziójuk van a jövőről, és még ravasz taktikusok is?  Nem lehet, hogy a munkamegosztásban hisznek, abban, hogy minden szerepre külön-külön alkalmas emberek, csoportok fognak majd (egymással is versengve) kiválasztódni, és egyikük se lesz megkérdőjelezhetetlen tekintély?  A tüntetők közül a fiatalabbak már a munkahelyükön is azt tapasztalják, hogy a szigorú hierarchiánál sokkal hatékonyabb a kevés szintű szervezet, a megosztott döntéshozás, a kooperáció.

Én nem csodálkozom azon, hogy azok a fiatalok és kevésbé fiatalok, akik most végre összeszedték a bátorságukat, hogy megszólaljanak, másmilyen demokráciáról álmodoznak, mint amilyet a rendszerváltás óta megéltek, és nemcsak az Orbán-féle totális antidemokráciát utasítják el.  Én nem csodálkozom azon sem, hogy még nem tudják, milyen alternatívát kellene helyette javasolni, mert sem itthon, sem a világban nincs még forgalomban ilyen alternatíva.  Az ellenzéknek nem bírálnia kellene ezért őket, hanem szégyellnie kellene magát, amiért egy fikarcnyi gondolattal sem járult hozzá egy ilyen alternatíva kidolgozásához, nincs más ötlete, mint hogy a 2010 előtti régi szép időket kellene visszahozni.  És személyes sértésnek veszik, ha valaki nem így gondolkozik. Ennyiben tehát egyetértek Mihancsik Zsófival: "Ez így nem lesz jó."

László Kálmán