Sértette az egészséghez és az egészséges ivóvízhez való jogot, illetve származáson alapuló hátrányos megkülönböztetésre vezetett az ózdi önkormányzat rendelkezése, amellyel korlátozta a közkutak használatát – állapította meg az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztos helyettes közös vizsgálatának jelentése.

Ózdon a képviselő-testület június 20-i döntése alapján július elejétől korlátozták 62 közkifolyó vízhozamát, illetve 27-et elzárták. A vízkorlátozás indoka a lakosság takarékosabb vízfogyasztásra ösztönzése, valamint a jogellenes használat visszaszorítása volt.

Ózdon csaknem ezer háztartás nem rendelkezik vezetékes ivóvízzel, ezért - a vízkorlátozás következtében – hosszú sorok alakultak ki a közkutaknál. Az erről megjelent sajtóbeszámolók arra is kitértek, hogy az intézkedés elsődlegesen és különösen hátrányosan az egyes telepszerű lakókörnyezetben élő, szociálisan hátrányos helyzetűnek tekinthető, és a többségükben cigány származású lakosságot érintette.

Székely László, az alapvető jogok biztosa és Szabó Marcel, a környezetvédelemi jogterületért felelős biztos helyettes széleskörű tájékozódás és adatelemzés után közös jelentésében megállapította, hogy az önkormányzat megalapozatlanul hivatkozott takarékossági okokra akkor, amikor egyes közkifolyók lezárásáról, mások víznyomásának a csökkentéséről döntött.

A lezárt közkutakon mért korábbi fogyasztás ugyanis nem haladta meg az önkormányzat kapcsolódó rendeletében meghatározott mennyiséget, míg a nyomáscsökkentett kutak használói kevesebb ivóvizet vételeztek, mint amit jogszabály a létfenntartási és közegészségügyi vízmennyiségként minimálisan meghatározott.

A biztos helyettes a konkrét ügytől függetlenül is emlékeztetett arra, hogy mivel az ivóvíz az élet nélkülözhetetlen feltétele, az ivóvízhez való jog elválaszthatatlan az élethez való alapjogtól.

A közös jelentés megállapította, hogy az önkormányzat közkifolyó-használatot korlátozó döntése látszólag mindenkire vonatkozott. Az intézkedés a lakosság egy jól behatárolható, cigány nemzetiségű csoportját lényegesen nagyobb mértékben érintette, ugyanis a közkifolyók nagyobb hányada a cigány származású lakosság által legsűrűbben lakott területeken található. Ez a tény azonban nem fogadható el az egyenlő bánásmód sérelme alóli kimentési okként – állapítja meg a jelentés.

Azaz az a tény, hogy a rendelet látszólag mindenkire vonatkozik, nem teszi semmissé az egyenlő bánásmód sérelmét. A kimentés kérdését az Alkotmánybíróság iránymutatása és a hatályos szabályok szerint megvizsgálva kiderül, hogy az alapjogot korlátozó döntés önkényes indokokon alapult, a döntés és annak végrehajtása nem volt elkerülhetetlen, az emberi méltóságot is sértő kollektív büntetésként hatott, nem volt igazolható, hogy a korlátozás arányban állt volna az elérni kívánt céllal.

Mindezek miatt a biztos és a biztos helyettes az emberi méltóság sérelmét, illetve nemzetiségi származáson alapuló közvetett diszkriminációt is megállapított.

Mivel az önkormányzat a vízkorlátozó döntését előbb felfüggesztette, majd visszavonta, az ombudsman és helyettese a hasonló jogsértések elkerülése érdekében fogalmazott meg ajánlásokat az önkormányzat, illetve a szabályozás és az ellenőrzés kérdéseiben a nemzetgazdasági miniszter, az illetékes kormányhivatal, valamint az Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal számára.

A jelentés itt olvasható.

MTI

Fotó: Metropol