Az állam úgynevezett devizaadós-mentő ötleteitől folyamatosan hangos a sajtó, ennek ellenére a devizaadósok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek mégis. Az állami „mentőötletek” száma végtelen, olyan, mintha egy marketingcsapat dolgozna folyamatosan, a választások előtti, szavazó-gyűjtő kampányon, és ennek részeként vennék elő, és porolnák le a devizában eladósodott szavazók életének kulcsfontosságú kérdését. Megszellőztetik azt az információt, hogy kormányunk segít, majd kiderül: ez sem több, mint ócska szócséplés, hiszen valódi és tényleges megoldást nem hajlandóak találni.

Nem is lehetséges valódi megoldás, hiszen a kormány kizárólag a Bankszövetséggel hajlandó tárgyalni. Azzal a Bankszövetséggel, aki végignézte, mindenféle beavatkozás nélkül azt, hogy a szövetségükbe tartozó bankok nem tartják be a saját, fogyasztók védelmében életre hívott Etikai Kódexük rendelkezéseit – ezért büntetés nem járt. Végignézték, hogy olyan szerződéseket kötnek az ügyfelekkel, melyek megközelítőleg sem felelnek meg egyetlen részen sem a hatályos magyar jogrendnek – ezért szankciókat nem alkalmaztak. Végignézte – tehát engedélyezte - azt is, hogy megfelelő deviza tartalék nélkül ráfogják a forintra, hogy bizony az deviza, és kihelyezzék azt az összeget, amely valójában nem is állt rendelkezésükre. Ezzel a Bankszövetséggel akar kizárólagos joggal tárgyalni a kormány, hiszen egyetlen más szakértő, felügyeleti, vagy civil érdekvédelmi, szervezet véleménye, vagy álláspontja sem érdekli őket valójában.

A Bankszövetség úgy nézte végig a most már lassan egy évtizede zajló banki visszaélési folyamatokat, hogy közben mindvégig néma maradt. Bár, immáron öt éve aláírt egy paktumot, melyben kötelezi magát az adósok fogyasztói védelmére, ám ebből sem lett semmi, ezzel kapcsolatos eredményt felmutatni nem tud. A Bankszövetség munkájában felettébb jól képzett szakemberek vesznek részt, csak éppen behunyt szemmel felügyelik a szövetségükbe tartozó pénzintézetek törvénysértő működési és hitelezési gyakorlatát. Megtehetik, őket ugyanis retorzió a sorozatos mulasztásaikért és szakmai hanyagságukért nem éri, sőt, a kormány piedesztálra emeli őket a felügyeleti szervek közül azzal, hogy kizárólag velük hajlandó tárgyalni, kizárólag az ő véleményükre kíváncsi akkor, amikor azon gondolkodik, hogyan is „segíthetne” azokon, akik jelenlegi helyzetüket részben a Bankszövetség tétlenségének és mulasztásainak köszönhetik.

Mindezek okán kijelenthető, hogy mindaddig, míg a kormány kizárólag a Bankszövetséggel hajlandó tárgyalni a különféle – végül minden esetben megbukó – „mentőötleteiről”, nos, mindaddig valódi és igazi segítséget a devizában eladósodott emberek nem fognak kapni.

Jelenlegi nagy mentőötlet, hogy az állam részlegesen átvállalja az árfolyam különbözet megfizetésének terhét az arra, önhibájukon kívül rászoruló adósoktól. Azonnal felmerül a kérdés: milyen árfolyam milyen különbözetét, ha a tényleges pénzmozgás kizárólag forintban történt? Ha viszont az állam át is vállalja a nem létező banki folyamatok fiktív, eddig sehol sem bizonyított költségét, ezt a nagy átvállaló-segítő szándékot mikor és hogyan, milyen feltételekkel fogja behajtani az adósokon? Mert nem szabad elfelejtenünk azt sem - hiszen a tényekhez szorosan hozzátartozik -, hogy ha az állam ad, azt adók módjára visszahajtja. Nézzük meg az „államilag támogatott” hitelkonstrukciókat bedőlés esetén. Igen, az állam azonnal fizet a bank felé az adós helyett. Igaz, azt már nem veri nagydobra, hogy azonnal meg is indítja az adóson az adók módjára történt végrehajtást arra az összegre, melyet az adós helyett a bank felé kifizetett.

A híradások szerint azon is gondolkodnak, hogy jogszabály megalkotásával felülírnák a pénzintézetek szerződéseit akként, hogy igenis, a pénzintézeteknek kötelező jelleggel figyelembe kell vennie azt az élethelyzetet, amelyben az adós önhibáján kívül nem tud teljesíteni. Tehát olyan jogszabályt akarnak megalkotni – a Bankszövetség sugallatával -, mely jogszabály már nem is egy formában létezik (csak azok betartatására volna szükség). …

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) már kimondja azt, hogy a szerződés megszegését elköveti a jogosult (értsd: pénzintézet) azzal, ha nem fogadja el a kötelezetti (értsd: adósi) felajánlást a teljesítésre. Tény: az adósok jelentik a bank felé, ha munkanélkülivé váltak, lerokkantak, stb., ezzel együtt jelzik azt is, hogy megváltozott élethelyzetükben hogyan és milyen módon tudnának fizetni és teljesíteni. Ezt a bejelentést nem veszi a bank tudomásul, hanem a hatályban lévő törvény rendelkezéseivel szemben az adós szerződésszegésének minősítik az adós önhibáján kívül megváltozott élethelyzetét.

Vagy vegyük szemügyre a fogyasztók védelméről szóló törvényt. Az kimondja, hogy hibás terméket kötelező jelleggel a termék gyártójának vissza kell váltani, és működő termékkel helyettesítve, illetve, ha ez nem lehetséges, a hibás termék árának pénzbeni visszatérítésével kártalanítani a termék megvásárlóját. Kormányunknak ezt a mai napig hatályban lévő törvényi rendelkezést be kellene tartatnia, semmi más dolga nem volna, hiszen nincs itt szükség új jogszabályra, csak be kellene tartatni a már meglévő, régieket. …

Nagy vita folyik arról a nyilvánvaló tényről is, hogy a „deviza alapon” történő hitelezési gyakorlat minősíthető-e hibás terméknek, vagy sem. Kijelenthető, hogy minden jogalappal ezek a hiteltermékek nevezhetők és minősíthetők hibás termékként. Ne higgyen e cikk kijelentésének az olvasó, álljanak itt az ezzel kapcsolatos szakértői vélemények:

Orbán Viktor kormányfő, a Kossuth Rádióban azt nyilatkozta: „Mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás.”

Róna Péter közgazdász professzor nyilatkozata a Klubrádióban: „Érdemes volna a svájci frank alapú hitelezést hibás termékké nyilvánítani, így az igazságszolgáltatás kártérítést állapíthatna meg a hiteleseknek. … A banknak professzionális kötelessége felmérni a hitelfelvevő kapacitását, és annak megfelelően nyújtani a hitelt. A hitelt nem a lakás, hanem az adós fogja visszafizetni, a jövedelméből, és nem abból, hogy elbont a lakásból egy falat, és abból elad egy téglát. A jövedelem, nem pedig a lakás (mint biztosíték) határozza meg a hitelfelvételt. Ha kereseten túli hitelt sóznak az adós nyakába, az a bank hibája. … Ha a svájci frank árfolyama állandóan változik, akkor nem lehet tudni, hogy az adós havi jövedelmének hány százalékát kell a törlesztésre fordítani. Márpedig egy ilyen termék hibás. Az mindegy, hogy ezt a bankok tudatták, ilyen terméket nem szabadott volna piacra dobni.” Egy konferencián pedig még ennél is tovább ment: „A devizahitel hibás termék, mert nem hitel. Ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez egy hitel, akkor egy világviszonylatban egyedülálló álláspontot foglal el. A hitel lényege, hogy a hitelező és az adós meghatározott feltételekkel szerződést köt. A törlesztő tőke, a kamat és az egyéb kötelezettségek előre meghatározottak kell, legyenek. Ez a termék azért hibás, mert nincs előre meghatározva a tőke összege, és nincs előre meghatározva az egyéb kötelezettségek pontos összege. Ilyen feltételekkel sehol a világon nem minősül egy hitelszerződés szerződésnek. … A fogyasztónak joga kell, hogy legyen a folyósítás napjának dátumával a bank által forgalmazott másik termékre, vagyis forinthitelre váltani a devizahitelt.”

Matolcsy György, a Jegybank elnökeként kijelentette sajtókommünikéjében: „A devizahitelezés olyan hibás termék volt, amely a teljes üzleti szektort és a lakosságot is csapdába vitte.”

Doubravszky György pénzügyi biztos nyilatkozata a Kossuth Rádióban: „A devizahitel olyan hibás termék, melyet vissza kell hívni. Ezt a tömegeket képviselő közérdekű keresetek benyújtása útján lehetne megtenni.”

Dr. Szabó V. László kártérítési ügyvéd álláspontja: „A devizaalapú hitel nem felel meg a Ptk.-ban meghatározott kölcsön fogalmának. … A deviza alapú hitelszerződésben forintot kap a kölcsönfelvevő, forintban is törleszt, azonban a devizaárfolyam ingadozásaival felszorozva. Így az adós nem tudja, mennyi is az az összeg, amit futamidő végén vissza kell fizetnie, és nincs is ráhatása a kölcsön növekedésére. A bank vételi árfolyamon nyújtja, és eladási árfolyamon kéri a hitelt visszafizetni, és ezt az árfolyamrést nem szerepelteti a Teljes Hiteldíj Mutatóban, emiatt a hitelszerződés semmis. Ráadásul a bank, ha az árfolyamrés után nem adózik, akkor adócsalást követ el. Mivel a deviza alapú hitel nem illeszthető a Ptk. fogalmai közé, ezért hibás terméknek minősül. … Mivel a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete jóváhagyta ezt a hibás terméket, ezért a magyar állam felelőssége megállapítható mindazon kárért, ami a deviza alapú hitelek értékesítése nélkül nem következett volna be.”

Boros Imre közgazdász a Mandinernek így nyilatkozott: „Ha a fogyasztóvédelem a mindennapi ügyekben rogyadozó pálcikalábakon áll, akkor a pénzügyi termékek elleni védelemnek meg egyenesen még rogyadozó pálcikalábai sincsenek. Ezt legszemléletesebben a devizahiteleseknek állított, fogyasztóellenes, nemzeti méretű siratófalról mondhatjuk el. … Hasonlóan más termékekhez, a devizahitelek sem kerültek górcső alá, hogy valóban olyan az a bizonyos termék, mint amilyennek hirdetik. (A negyven százalék húst tartalmazó töltött árut is parasztkolbászként árulták, amitől a parasztnak titulált gazdák a föld alá bújnának szégyenükben, mert ők a kolbászt teljes mértékben húsból készítik.) Persze ha a negyven százalék húst tartalmazó parasztkolbász hibás termék, akkor a devizahitelek ennél sokkal inkább hibás termékek, már csak azért is, mert a hitelesek devizát soha nem is láttak, csak forintot.”

Azt hiszem, a fentiek alapján joggal jelenthetem ki azt: mindaddig, míg a kormány kizárólagos joggal a Bankszövetséget ismeri el tárgyalópartnerként a devizaadósok sorsáról való döntések meghozatala esetén, mindaddig megoldást, segítséget az adósok az államtól nem fognak kapni. A Bankszövetség asszisztál ehhez a jelenlegi helyzethez, melyet a szövetségükbe tartozó pénzintézetek generáltak, a felügyeleti szervek tétlenségükkel engedélyeztek, a kormány becsukott szeme pedig zöld utat adott mindehhez.

Mindaddig ugyanis, míg a hatályban lévő jogszabályokat a bankokkal nem hajlandó betartatni még a Kúria sem – nos, mindaddig itt, Magyarországon, ebben a helyzetben megoldás és segítség nem lesz.

Doody