Tegnap a Takáts Tamás Dirty Blues Band koncertnek gyakorlatilag csak a visszatapsolását hallgattam meg, különösebben nem érdekelt, megálltam egy pohár sörrel, s gondoltam maradok, míg megiszom. Végül is volt idő, mikor még tudtam bulizni rájuk, bár az eleve antipatikus volt, hogy Takáts Tamásnak akadnak frusztrációi (rendszeresen be-beszólt az elektronikus zenészeknek, az X-faktorosoknak), szóval tipikusan mást hibáztatva azért, hogy őt nem hallgatják.

A pofám azonban akkor szakadt le, amikor az utolsó dal, az amúgy is bárgyú szövegű Pocsolyába léptem közben elkezdte a „heteroszexuális” közönséget buzdítani, kérte, hogy tegye fel a kezét, aki heteroszexuális, illetve hálát adott istennek, hogy a szüleit nem melegnek teremtette. A színpad előtti kemény mag meg ujjongott, körülöttem meg a közönség kajánul, vagy zavartan, vagy elnézően mosolygott.

Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, de felelőtlenségnek tartom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői olyan előadót hívnak meg, aki kirekesztő üzeneteket fogalmaz meg valamelyik kisebbséggel szemben. Egy rendezvény, amely a város multikulturalitására kívánja felhívni a figyelmet, fokozottan kellene figyeljen, hogy az ilyen gesztusok ne fordulhassanak elő. Vagy akkor legközelebb hívják meg a Kárpátiát is, ők legalább több szinten is tudnak gyűlölködni.

Takáts Tamás meg menjen haza buzizni, ott már úgyis megtette idén az EFOTT-ton, igaz, akkor a Karthágó „színeiben”.

A Kolozsvári Magyar Napok szervezői időközben közleményben határolódtak el az elhangzottaktól.

(Kulcsár Árpád – transindex.ro)