Bakács Tibor Settenkedőt szalámi lopáson kapták a Tescóban. Azóta gyakorlatilag eltűnt a média világából, a nyilvánosság elől. Tettét egy pillanatig sem tagadta, azt mondta, éhes volt, enni szeretett volna végre egy kis téliszalámit.

Bakács megbűnhődött. (Már ha büntetés a nyilvánosság elkerülése. Kinek az, kinek nem. Ízlés kérdése.)

Egy másik polgártársunk viszont nem szalámit, hanem fontos szövegeket tett magáévá oly módon, hogy orvul „beemelt” a 215 oldalas kisdoktori disszertációjába bő 200 oldalt. Más szerzők eredeti gondolatait, kutatásait, sok éves munkáját használta fel ahhoz, hogy ő is doktori címhez és az ezzel járó mindenféléhez jusson. S. Pál nem enni szeretett volna. Ilyen jellegű gondja soha nem volt. Ő csak előbbre akart jutni a társadalom szamárlétráján. Sikerült neki. S. Pálnál magasabb beosztásban nincs ma senki a Magyar Köztársaságban.

A hvg.hu munkatársai valami egészen zseniális türelemmel, ravaszsággal vitték be az erdőbe S. Pált és vele együtt ezt az egész  hazug, álszent társaságot. A sohanemhazudó Orbántól a mélykeresztény (madár)gyilkos Semjénig át mindenkit.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal kilenc hónapig vizsgálták, egyeztették S. Pál dolgozatát az eredetiekkel és a töménytelen meló után volt erejük ahhoz, hogy „csak” 180 oldalnyi szöveglopásról értesítsenek minket. Mintha tudták volna – naná, hogy tudták!! -, mi következik: sumákolás, hazudozás a köbön. Elvtelen, hozzájuk méltó szakértők magoltatják be S. Pállal, hogy mi a fene az a „törzsanyag”, hogy bő egy hét gyakorlás után a „közszolgálati” rádióban nyilatkozhasson. A hvg.hu türelme, munkatársainak diszkréciója, az egész társaság profizmusa tökéletesen félrevezette S. Pál környezetét, tanácsadóit és öles, nagypofájú léptekkel sétáltak bele a hurokba, ami most szépen kezd szorulni rajtuk.

Nagyjából az alábbi „hivatalos” állásfoglalás került nyilvánosságra  egy hét alatt:

Igaz, hogy 180 oldal a bolgár kutatótól származik, de a „maradék” 35 oldalnyi következtetés viszont S. Pál saját munkája, tulajdon szellemi terméke.

Erre a hvg.hu egymás mellett közöl részleteket Klaus Heinemann, német sportszociológus egyik tanulmányából és S. Pál „saját” gondolataiból. Tán mondanunk sem kell, hogy melyik írás a korábbi munka…

Nem kell eredetiben Shakespeare-t olvasnunk ahhoz, hogy lássuk: a csudába, hát még annyi fáradságot sem vett a „szerző”, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha nem ollózott volna. Nem elég doktornak lenni, annak is kell(ene) látszani.

Ne legyünk kegyetlenek. Ha annyira vágyott rá, hát adjuk meg neki, használjuk azt a fránya doktori címet, amíg vissza nem veszik tőle. Bízzunk abban, hogy DR. S. P. disszertációjának maradék néhány oldalát tényleg ő írta.

Személyesen.

tbp