Amíg a városvezetés az újonnan épülő főtérben és a csak a polgármesteri hivatal ablakaiból élvezhető csillagkapuban, időspirálban gyönyörködteti a szemét, közel félmilliárd forintért, addig több tucat kisgyermek konténerekben kezdi a tanévet a Fazekasban. Amikor meghallottam, hogy a városvezetés konténerekbe vagonírozza a gyerekeket, nem akartam elhinni. Azt gondoltam, hogy ilyen csak Mogadishuban, Bangladesben vagy esetleg Kalkuttában lehetséges. De tévedtem. Ezeken a helyeken veszik a fáradságot, hogy legalább vályogból felépítsék az iskolát. Elmentem, hogy utánajárjak a dolognak. Az eredmény lesújtó, Dunakeszin tényleg konténerekkel oldják meg az iskolabővítést a huszonegyedik században.

-Azt hittem, hogy valamilyen nagy kék busz áll az udvaron. Mondja odalépve egy idősödő hölgy, amint látja, hogy a kék monstrumokat fotózom. Én a látványtól a köszönésen kívül szóhoz sem tudok jutni.

-A gyerekekkel az első évben kellene megszerettetni az iskolát. – folytatja – Egyébként itt lakom szemben, – mutat rá az egyik házra – nyugdíjas pedagógus vagyok. Sokszor látom, hogy szülők sétálnak el gyerekeikkel a konténerek mellett, és rosszallóan csóválják a fejüket. Többször hallottam, hogy a kisgyerekek kérdezgetik a szüleiket, „Anya! Ugye én nem ebbe fogok járni?”

Szó esik még a Fő térről, ez valahogy mostanában mindenkinek a „szívügye” lett, akárhol is jár az ember, a buszmegállóban, az utcán, a rendelőben vagy a postán. Aztán elköszönünk, és mindenki megy a dolgára.

Természetesen erről sem, mint ahogy semmiről általában, nem kérték ki senkinek a véleményét, senkivel nem egyeztetett a vezetés. Most sem. Itt mindig erőből és önkényesen „oldódnak” meg a dolgok, demokráciának még a látszatát is elkerülve. Aztán eszembe jutottak Bayer Zsolt mondatai, amit egy, a kádári szocializmusra értelmezve írt le még a kétezres évek derekán, az egyik publicisztikájában. Ezek a szavak, most úgy látszik, visszaütnek a leíróra, a narancssárga kígyó a saját farkába harapott.

„A társadalom kilóra meg volt véve. Nadrágszíjparcellával, pörivel meg jó, langymeleg Kinizsi sörrel. Ezt kapod, pofád befogod”

(Nagy Nándor/dunakeszi-hirhatar.hu; képünk illusztráció)