Mindezt Verrasztó Dávid nyilatkozta nyers őszinteséggel, nem sokkal azután, hogy vasárnap a berlini Európa-bajnokságon elsőként csapott célba 400 vegyesen. De tényleg szart sem ér?

Az a bizonyos mondat, ami elhagyta Verrasztó Dávid száját a 400 vegyes döntő, élete első Európa-bajnoki címének megnyerése után pontosan így szólt: „Boldog vagyok, az időmnek kifejezetten örülök, de azt azért hozzá kell tenni, hogy Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér.”

De miért mondja, hogy "szart se ér" az úszó-Európa-bajnoki arany? Mert az életben, hogy mi mit ér, az relatív. Mindenkinek az. A sportban különösen. Ahány sportág, annyiféle sikerszint és elismerési mérce létezik Magyarországon. A példa kedvéért: Dr. Bolyán Anikó a 2013-ban Caliban megrendezett nem olimpiai sportágak Világjátékán a síklóernyős célra szállás nevű sportág hét szereplőjéből kettőnél landolt pontosabban, amiért – az elérhető MOB-dokumentumok szerint – összesen 5 millió forint állami jutalomban részesült.

Vagy: emlékezetes botrányt kavart a téli olimpián Darázs Rózsa kisasszony és édesapja esete. A magyar rövidpályás gyorskorcsolyaváltó a nyolccsapatos versenyben egyetlen egységet sem előzött meg, de mivel két riválisukat kizárták, hatodik helyen zártak Szocsiban. Így aztán a versenyzést az olimpia előtt abbahagyó, majd némi atyai - Darázs István, a válogatott szövetségi kapitánya volt akkor - unszolásra visszatérő Rózsa is gazdagodott 6,4 millió forint prémiummal.

Nem kisebbítve egyik példaként felhozott sportág és sportember teljesítményét, a sikerhez vezető útba fektetett munka, energia, lemondás nagyságát - ehhez képest egyetlen úszó-Európa-bajnoki arany 1,25 millió forint.

(forrás: sporthir24)