Egyik közeli rokonom fél évre Londonba költözött, hogy kipróbálja az önálló létet. Így egy fapados járattal, egy bőrönddel és egy kézitáskával elindult, hogy felfedezze a világ eme szegletét. Felejthetetlen két órát töltöttünk együtt a repülőtéren.

A gép kora délután indult, a délelőtt vad készülődéssel telt, vásárlás, csomagolás, kaják, ruhák, gyógyszerek és minden, ami egy induláshoz elengedhetetlen. Mindenki kellően feszült volt, öröm és szomorúság töltötte meg a lakást. Időben elindultunk, hisz a fapadosoknál hosszabb a becssekkolás. Fapadossal ment, hisz a nemzeti légitársaság már egy ideje nem közlekedik, így ha akarta volna, akkor is nehezen tudott volna elit osztályon utazni. Szigorúak a feltételek, meghatározott a súly, a kézipoggyász mérete, így pakoltunk mértünk mérleggel, centivel, és úgy tűnt minden rendben is lesz. Két órával a gép indulása előtt már meg is érkeztünk.

Az épület előtt fényvisszaverős mellényben egy fél tucat biztonsági és rendőr vigyáz a parkoló rendjére. Gondolom figyelni is kell, nehogy valaki ellógja a hatalmas parkolási díjat, hisz már fél óra is 750 Ft-ba kerül. A csarnok tele emberekkel, mint kiderül a légitársaság pár perc eltéréssel három járatot indít Európa városaiba szinte egyszerre.

Így három repülőgépnyi ember áll a sorban. Aki látta a Tizenharmadik harcos c. filmet és emlékszik a híres tűzkígyós jelentre, az el tudja képzelni hogyan is kanyarog a sor. Idősek és fiatalok, magyarok és külföldiek. Előttünk egy hölgy hatalmas bőröndjével Genfbe készül, őt egy apuka előzi meg egy pici és egy kicsi gyerekkel. Sok az apróság, akik persze rosszul tűrik az unalmas sorban állást, de hát ettől fapados, hogy a szolgáltatás is az.

A felvevő pult valahol a messzeségben. Sorban állva eleinte szórakoztató nézni, ahogy az emberek határozottan begyalogolnak a terem közepére, hogy aztán hitetlenkedve észleljék, igen ez a tömérdek nép ugyanabba a sorba áll, amelyik rájuk is vonatkozik, és hosszas kutatás után fellelik a sor végét. Ez a fapados demokrácia, hisz mindenki ugyanoda, arra a három helyre tart és ugyanannyiért vagy hasonló árért vette a jegyét.

A módosabbak ott helyben megvették az extra sorban állás elleni kártyát, amelyikkel beállhattak a VIP sorba. Sehol egy őr, egy alkalmazott az öt felvevő pult közül is csak három működik. Így az önmérsékletre és józan belátásra épít a légitársaság.  A külföldiek beletörődve, a kisgyerekesek rezignáltan totyognak a várva várt cél felé.

Nem úgy néhány ötletes magyar ember, kikre nem vonatkoznak a demokratikus irányelvek. Így ők valószínűleg azt hitték, hogy a business classra vettek jegyet vagy az elsőosztályra, és nem törődve a több-kevesebb sikerrel bepróbálkoznak. A látszólag fáradt tömeg azonban résen van és jó szóval, türelemmel elmagyarázza, hogy mindenki utazni készül, banánért máshol állnak sorba. A többség ezt nehezen, de el is fogadja, de persze vannak kivételek. Fiatal nagypapa kilencvenes évek dizájnját idéző zakójában közli, hogy ő nem utazik, de a kisgyerekes családtagja mégsem állhat sorba. A tömeg kíméletlen és körbemutatva közli, hogy az apróságok a kocsikban vagy a földön éppen ordítva szintén gyerekeknek számítanak, hiába nevezzük őket néha apró embereknek. Nagypapa nem tágít. Ügyesen oldalazva ott áll a felvevő pult közelében, és mobilját szorongatja, mint valami illetékes elvtárs, majd egy ügyes huszárvágással a pultnál terem és odavezényli a családot is. A tömeg morog, a nagypapa szelektív hallást imitál, a pultos kisasszony tehetetlen és kiszolgálja. Ettől persze a rendben várakozók egyre ingerültebbek, és persze ettől mások is vérszemet kapnak.

Két bőrdzsekis láthatóan jól szituált, roggyant harmincas is odaugrik a pulthoz és szégyenlős mosollyal közlik, hogy nincs is csomagjuk, akkor mehetnek tovább? Kisasszony int, majd az urak egyszerre csak visszalépnek valahonnan előkerülő bőröndjeikkel. Az utas társadalom hőzöng, hisz többen már egy órája állnak a sorban és még nem érték el a pultot, az idő pedig vészesen fogy „A repülő nem vár…”Valaki hangosan, hogy mindenki értse, beszól: Elnézést önök magángéppel mennek? A válasz igen. Kérdés, akkor miért itt állnak? Válasz nincs, a két módos úr a becsekkolást követően a biztonsági ellenőrzési sort is levágva már bent is van a terminálban.

Valaki halkan megszólal: Ezért tart itt az ország, mert mindenki azt gondolja, hogy a szabályok csak a többiekre vonatkoznak, rájuk nem. Mindenesetre elgondolkodtató a felvetés. A sorban álló két amerikai lány fagyit nyal és erősen csóválja a fejét. Mire gondolhatnak? Egy szűk órácska és egy negyed és rokonunk már fel is adta csomagját. Az ellenőrzéshez álló sort alig húsz perc alatt legyűrte, így jó eséllyel indult, hogy futva elérje az áhított fapadost. Az épület előtt ott áll, a vagy fél tucat rendőr és biztonsági személyzet. Nem csoda, hisz a két megkezdett óra után a fizetendő díj 1450 Ft. ( szolcsánszky)