Van ennek a Geszti-ügynek egy érdekes tanulsága. Az egészben talán a legkevésbé fontos, de azért nagyon jellemző. Az alapkonfliktus ugye a következő: a sikeres (önjellemzés) művész-énekes-piáros erőteljesen kritizálta a rendszert egy interjúban, aztán kiderült, hogy ennek ellenére – nem kevés - pénzt fogad el ugyanattól a rendszertől. Persze, mindenki szem a láncban. De vannak fényesebb szemek.

Lényegében ezért támadja mindenki. Jobbról, mert kritizálta, balról, mert pénzt fogad el tőle, középről a kettő ellentmondása miatt. Ha bírálja, ne kelljen a pénze – ez a közös erkölcsi elv, ami egyedül azt bizonyítja, hogy a PR és kommunikációs szakma népszerűsége csak egy kicsit marad el a tálib vérbírókéhoz képest.

„Olyan hangulat uralkodik az országban, hogy jobb, ha befogod a szádat. Különben előbb-utóbb nem lesz állásod, egyszer csak rád ugrik valamilyen hivatal. Visszatért az a korszak, amikor mindenhatóság lett minden hatóság.” Ha egy pedagógus mondaná ezt, majd bemenne dolgozni az iskolába, azt senki nem tartaná erkölcstelennek (a szóviccet leszámítva). Éppen azt kifogásolják sokan, hogy a pedagógusok nem bírálják elég hangosan és egyértelműen a rendszert. Azt azonban nem várják el tőlük, hogy az állásukat otthagyják. Pedig a pedagógusok is pénzt fogadnak el ugyanettől a rendszertől.

Csakhogy az általános meggyőződés szerint a tanítás, az egy rendes szakma, a kommunikációs tanácsadás viszont nem egy rendes szakma. Ez a tanulság. Nyilván más mozgástere van a rendszerrel való együttműködés tekintetében egy tanárnak és más egy sikeres (önjellemzés) művész-énekes-piárosnak. Mégis, ha élére állítjuk az erkölcsi kérdést: a bizonyítottan gyerekellenes, uniformizáló, szegregáló, klikkes, hoffmannrózsás, egyentankönyves oktatási agyrémet kritizálni, de másnap anyagi ellenszolgáltatás fejében a katedrán kiszolgálni mennyiben más, mint interjúban beszólni, majd kommunikációs munkát végezni az illiberális államnak?

Azon kívül, hogy az utóbbi kevesebb kárt okoz. Úgy értem, a rendszer fennmaradásához kevésbé járul hozzá, mint az engedelmeskedő pedagógus. Vagy a hálapénzes orvos. Vagy a parlamenti ellenzék. Persze a kaszinós Vajnával seftelni különösen gusztustalan tett, ez tagadhatatlan, de álszentség lenne kizárólag rajta elverni a port.

Mit csinál Geszti? Eljátssza, hogy minden rendben van. Mintha olyan országban élne, ahol a kormány becsületesen pályáztat, a győzelem a teljesítményen múlik, és az elbírálás annyira tisztességes, hogy időnként még a kritikus is nyerhet. Régi kifejezéssel, mintha liberális demokráciában élne. Nem nagyobb képmutatás az övé, mint amikor szavazni megyünk, az adónkat erre a kormányra, a gyerekeinket az állami iskolákra bízzuk. Legfeljebb ő egy kicsit jobban jár. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján túsz.

Kollaboránsok vagyunk mindahányan.

(Gomperz Tamás/hvg.velemeny; fotó:hir.ma)