Márványi Péter jegyzete

Lett egy új párt. No igen. Lesz még egy új párt. Na ne. Eső esett, nőnek a gombák? Úgy látszik. Mire megszületett a frenetikus felfedezés a Fideszen kívüli világban, hogy egy egész kétharmadnyi összefogásra van szükség, hogy valaha ez a mostani egyharmadnyi demokrácia visszanyerje a hatalmát, addigra sikerült eleve fragmentálni ezt az összefogást.

Mindkét új párt szkeptikussá tesz. Sok mindenben igaza van Gyurcsánynak, amit mond, és aminek a szellemében szervezi a DK-t, de meg kell, hogy mondjam őszintén, ennek a programnak egy komoly akadálya van: Gyurcsány maga. Ha valamiben a Fidesz ellenzékben igazán sikeres volt, az a rombolás: a volt miniszterelnök képét ráadásul saját pártján belül is buzgón sarazták sokan. Miközben – mondom még egyszer – amit akar, azzal sok mindenben egyet lehet érteni, nekem a személyiségével sincs bajom, de ha a helyzet, mint ő is mondja, összefogást követel, hát ő az, aki körül az összefogás nem megvalósítható. Nehéz pontosan szétválasztani a dolgokat, de még egyszer megpróbálom világossá tenni: kétségtelen hibái ellenére nem Gyurcsány tehet, vagy nem csak ő tehet arról, hogy a figurája alkalmatlan egy gyűjtőpárt, szélesebb mozgalom vezetésére.

Például azért, mert egy a Fideszt leszavazó kétharmad csak egy olyan egyharmad átállásával képzelhető el, amely tavaly még a Fideszre szavazott. És ez a tömeg azért annyira nem fogja saját magát szemen köpni, hogy Gyurcsány alá álljon át. Hogy az legyen az új vezére, az a közellenség, akinek a puszta léte meghatározta és megkönnyítette 2010-es szavazását, aki az ő leegyszerűsített világképének a pokoli pólusán állt. Nem könnyű egy egykori Fidesz-szavazó ellenzékké váló agyával gondolkodni, de az biztos, hogy ennek a rengeteg embernek kapaszkodó kell, magyarázat, igazolás, amiért korábban másképp döntött, és netán 2014-ben másképp dönt. És Gyurcsány, egyébként egy normálisabban működő országban nagyon helyesen, nekik nem ad felmentést. keményen a szemükbe mondja, hogy egy aljas törekvést támogattak. De ettől ezek az emberek őt nem fogják támogatni. Ahogy a szocik egy része sem támogatta Öszöd után.

Az összefogás magja nyilván az az amúgy is vegyes réteg, amely 23-án az Erzsébet-hídnál találkozott. De az ő szavazatuk kevés. És itt a másik alakuló párt súlyos tévedése. Az emberek nem egy negyedik köztársaságra szavaznak majd 2014-ben, hanem államforma alatti alternatívákra. Az államformához képest sokkal relevánsabb lesz az életforma. A politikán aluli tér. Ha Orbánéknak nem sikerül valóságos gazdasági csodát, fordulatot összehozniuk, márpedig a külvilág sem segíti őket nagyon hevesen ebben, akkor a fő kérdés továbbra is a megélhetés lesz, az adósságok szorítása állam- és magánháztartási szinten egyaránt. Egy olyan párt, amely politikai platformokban, ideológiákban gondolkodik, feltehetően csendben elevickél a fő kérdések sodrától.

Szomorúan jelentem: még csak nem is az alkotmány minősége az, ami egy új kétharmadot össze képes hozni ebben az országban. Szép lenne, ha a mai magyar népesség túlnyomó többségét ez az antidemokratikus tákolmány idegesítené. De ott még bőven nem tartunk: ha ott tartanánk, akkor ezt az alkotmányt nem is lehetett volna lenyomni a többség torkán sem. Nem a Fidesz kétharmada támogatja ezeket a döntéseket, hanem az ország négyötöde veszi közönyösen tudomásul. És semmi jele, hogy ez 2014-ben a mostanihoz képest égetőbb lesz.

Ideológiai alapokon új pártot robbantani: ez a mostani helyzet képlékenységének vonzására történik, sok ráció nincs benne a jövő esetleges fordulatát illetően.

Szeretnék látni valakit, aki egy szürke senki, aki nagy fordulatok helyett szívósan eredményes kivezető utakat talál és tálal, akinek nem szenvedélye megdönteni a mostani hatalmat, hanem ésszerűségi alapokon dönt, keveset ígér, álmok helyett gazdaságpolitikát csinál, aki reális számítások alapján lavíroz a szociális biztonság és gazdaságélénkítés feszítő igénye között. Aki nem fordulatokat ígér, hanem nyugalmat, amennyire lehet, amennyire egy kormányzat ezt a működésével mostanság egyáltalán garantálni tudja. Ha valaki ilyen alapokon csinál kampányt 2014-ben, nagyon sokan odaállhatnának mellé, talán többen, mint ideológiai alapokon.

Szokták ezt technokratának nevezni, én csak azt mondom, hogy ebben a világban, ahol úgyis teljesen kuszák az oldalak, ahol a mostani jobboldali kormányzás tiszta államszocializmus, a baloldali meg olykor szabadversenyebb volt a Marx koránál, nekem ne jöjjön senki jobb meg baloldallal. Mert én sem tudom, mi vagyok: jobboldali, mert jobbnak tartom a kapitalizmust a szocializmusnál, vagy baloldali, mert szeretném, ha a társadalom igazságosabb lenne. Bár ezt az igazságosságot már talán nem az államtól várnám, hanem a társadalom önszerveződésétől, de ez nyilván megint kicsit utópisztikus. Liberális vagyok, de hát az voltam már a nyolcvanas évektől, amióta először jutottam Konrádhoz, és elolvastam Az autonómia kísértését, nekem a politika teljes abszurditása, hogy liberálisként le legyek kötve egy politikai közeghez, amikor nekem a szabadság éppenséggel az oldalak közti szabad választást, sőt, nem választást is jelentené.

Nem oldalak közt szeretnék választani, hanem gazdasági valószínűségek között, közben jó lenne félelmek nélkül élni.

Azt remélem, hogy ha egy szürke senki kerül hatalomra majd, akinek fontosabb az evickélés sikere, mint hogy kivonja kardját és hadakozzon, talán sikeresebben állna ellen annak a nyomásnak, amivel a Fidesz újrakezdené a háborút a hatalom visszaszerzéséért.

A helyzet kétségtelen ellentmondása, hogy ennek a szürke senkinek is csak akkor van esélye átvenni a kormányzást, ha valami pártizé van a háta mögött.  Ha ez a szürke senki egyben szürke, de valaki, akkor talán még ezt is meg tudná valósítani. Ennek esélyét csökkentik a mostani pártalapítások, színes és hiábavaló figurák vezetésével.

Ja, ez a szürke nem senki egyébként létezik, ismerjük is, úgy hívják, Bajnai. De ki a fene fogja megnyerni a választásokat, hogy aztán Bajnai legyen a miniszterelnök? Egy másik párt, egy harmadik? Na ne.