Elgondolkoztató, hogy mire számíthatunk a még előttünk álló négyévnyi orbán-rezsim regnálása alatt, ha már az elején a demokratikus erők kaotikus disszonanciája belháborújához vezet(het). A tegnapi, Batthyány-mécseshez meghirdetett Ellenállás Napja akaratlanul is tükrözte a tömegen átszűrődve a gyurcsányi erő színét és visszáját: a szenvedélyt.

Le kellett, hogy ülepedjen a tegnap délutáni történetek első körben botrányos agresszivitása s meg kell(ett) várni, miként nyilatkozik, foglal állást maga a DK vezetése, jelesül Gyurcsány Ferenc is, mivel a megdöbbentő atrocitások alatt ő éppen a színpadról hevített a még elég hosszan uralkodó Orbán-kormány elleni harcra.

Miután a tegnapi beszámolók szinte teljes palettája (jobbtól-balig s vissza) alapjában s legfőként a Gulyás Márton elleni ízléstelen, indokolatlan, megdöbbentő és aljas atrocitást emelte ki, megpróbálnánk kissé tágabb értelemben is jellemezni a tegnapi tömeg – egy részének - a hangulatát.

De előbb lássuk a – hivatalos - felszólalókat.

Széchényi is felriadt

Az első felszólaló Eörsi Mátyás oly’ veretes beszédet mondott, mintha imént törölte volna le Széchenyi íróasztalát. Még a közelébe sem mert menni a napi aktualitásoknak hogy’ ne mondjam a saját közéletet felszántó, cigánybűnözéssel kapcsolatos kijelentéseinek.

 Pedig fene tudja, lehet, hogy EZ a nyilvánosság lett volna a megfelelő terepe egy helyrebillentő coming out-nak, de a tömeg hevületét látva meglehet félő lett volna, hogy csak felerősödik a disszonancia s továbbgördül az egyre dohosabb lavina a kérdésben.

Felszólalásában többek között inkább azt emelte ki általánosságban, hogy a mai napot az ellenállás napjai, ha kell, az ellenállás évei kövessék. Ahhoz hogy az ellenállás létrejöjjön, szükség van a felébredés napjára is. Jó reggelt Magyarország-gal köszöntött minket délután négykor, épp időben, s folytatta a korrekten átlagos színvonalú beszédét: eljött az ideje a felébredésnek, az ellenállásnak. Szavai szerint évszázadokon keresztül találtunk kifogásokat, hogy miért tép a balsors, de ma már nem okolhatunk senkit, nincs több kifogás – nem külföldi hatalmak küldték ránk az ország vezetését, hanem mi magunk választottuk meg – bár ő ugyan nem, de ezt nem is feltételezte a közönség. S alig hisz a szemének, hogy az ország mégis megerősítette ismét azt a vezetőt, aki mindent elsöpör, ami az útjába akad. Diktatúrák sajátja, amikor a polgárokat alattvalói szerepbe kényszerítik s alattvaló az, akinek nem jár tisztelet, nem jár respektus. Az ellenállás tehát véleménye szerint azzal kezdődjék, hogy visszaszerezzük a respektust. E kulcsszótól a továbbiakban tapodtat sem tért el, lényegében minden gondolatfüzér ide s innen szövődött tovább, némi monarchikus bájjal Az viszont erősen feltűnő volt a vájtfülűeknek, hogy mennyire pedánsan kerül bármilyen gondolatot, ami a napokban kirobbant cigánybűnözéssel kapcsolatos szerencsétlen nyilatkozatával kapcsolatban lenne. Pedig a mezei szimpatizáns ennél nagyobb ziccert, mint egy ilyen teltházas gyűlésen – tele volt a tér – meglépni azt a közéleti coming out-ot, amivel helyrebillenthette volna mind az önnön, mind rajta keresztül a DK csorbáját, amit aztán később az elnök úr igyekezett valamelyest összepofozni, de már későn. Pedig Eörsi leszalasztott karakánsága a hibás(an értelmezett) nyilatkozatával kapcsolatban valószínűleg a további atrocitásokat is semmissé tette volna.

Talán.

Demokrata konzervativizmus, bájos szocializmus

A következő felszólaló, Kerék-Bárczy Szabolcs a liberalizmust, a konzervativizmust és a demokráciát kívánta hívő emberként egyesíteni jelezve mindezzel: a DK egy ilyen párt, ami minden embernek helyet biztosít. Meglátása szerint egy konzervatív ember számára egy erős, demokratikus köztársaság megteremtése a cél. Számukra egy erős állam tisztán, korrupciómentesen, felelősen gondoskodik a közjavakról ellentétben az orbáni állammal, ami fuldoklik a korrupcióban, megalázza a polgárait. Az ő, vagyis egy konzervatív demokrata számára az erős állam óvja, védi, kiteljesíti a szabadságot ellentétben az orbáni állammal, amely mindezt rombolja s pusztítja. Ebből elég volt.  

Ekkor lépett a a színpadra az MSZP csodafegyvere, Kunhalmi Ágnes, aki, mint minden csodafegyver, csodaprecíz műgonddal felépített szerkezet, csak a kritikus és váratlan szituációkra még nincs betanítva. Egy adott pillanatban nála is előjött a Mesterházy-effektus (emlékszünk még erre a névre…?) aki a legutóbbi s a számára legutolsó hatalmas tömegrendezvényen a Gellért-rakparton leblokkolt, amikor miniszterelnök-jelölti pozícióból kellett volna improvizatíve államférfiként viselkednie. Különös helyzet, hogy akkor is a DK-fanok hozták zavarba.

Amint Ágikát is, aki szakpedagógusi pedantériával kezdte udvarias hevülettel felolvasni a tarlósi életmű foszladozását s közben egy olyan szituációra kellett volna a maga természetességével reagálni, amire még nincs felkészülve. Vagy felkészítve, egyre megy, itt kiderült, hogy az erő még nincs az ő oldalán, legfeljebb a szürke eminenciások, akik a háta mögül próbálják általa megújítani az MSZP-t.

Nos, az így nem fog sikerülni, pedig hatalmas ziccer volt, hogy az incidenst a maga talpraesettségével lereagálja, de e helyett a legrosszabbat választotta: tudomást sem vett a dologról, ami gyakorlatilag az orra előtt zajlott.

Harcosok klubja

Mert innentől Gulyás Márton, mint definitív provokatőr elvitte a show-t s innentől szép csendben néhány kérdést tennénk fel, melyek egy nap távolságából talán bölcsen megfogalmazódnak a felelős és kreatív demokraták részéről, remélve. Személyes, mert testközeli a beszámoló, amint a tapasztalat is.

Át kellene gondolni a szervezőknek, hogy mennyi esély van arra, hogy joviálisan nyugdíjasnak kinéző hölgyek s urak netán azért látogatják és demonstrálják oly harsányan egyes DK-s rendezvényeket, mert valakik valahonnan odaszalajtották őket. Nem akarjuk elhinni, hogy általános szimpatizánsi állapot lenne a nettó és zsigeri agresszió.

Sajnos nem Gulyás Márton incidense volt az egyetlen, amivel szembesülni kellett aznap, bár erre pár szóban még visszatérnénk.

Ugyanis: az, hogy rovásírásos hajpánttal megáldott érdeklődők figyelik az eseményt, még teljesen magától értetődő, hiszen egy nyilvános nagygyűlés azért nyilvános. Az már kevéssé érthető, hogy a színpad előtt harcias és agresszív, szimpatizánsnak tűnő, bár nemzetiszínű fonatú karkötőkkel felfegyverkezett erős tőkesúlyú hölgyek küldik el melegebb éghajlatra többek között a Hírhatár munkatársát is kioktatva, miért nem jött hamarabb fotózni-bármizni, ő ugyan odébb nem áll egy tapodtat sem s szeme, teste rengése merő rinocéroszé.

Érthetetlen, hogy ártatlannak tűnő idősebb emberek miért kezdenek el anyázni, fideszügynöközni, verést kilátásba helyezni, kurvaanyázni, ha egy újságíró fényképezőgéppel a kezében a hátuk mögül a munkáját végzi. Amint tette ezt (többek mellett!) a krétakörös munkatársat ököllel arcon ütő illető.

Érthetetlen, hogy miért alkalmaznak olyan rendezőket, akik képtelenek tisztában lenni a kabátjuk hátán hirdetett szóval: „demokratikus”.

Érthetetlen, hogy miközben a Demokratikus Koalíció elnöke az emelvényen éppen arról beszél, hogy egyfajta háborúskodás van szellemi, kulturális, egzisztenciális területen magyar és magyar, cigány és cigány, cigány és magyar között; "Én cigányt és magyart - gondolkodjon bármiként is - testvéremnek gondolom" – eközben Setét Jenő polgárjogi CIGÁNY aktivistát éppen el akarják tüntetni a rendezők rendőri segédlettel, mert felháborodottan és demokratikusan egy ártatlan felirattal tiltakozik a DK miskolci polgármester-jelöltje s Eörsi Mátyás szerencsétlenül megfogalmazott, cigánybűnözést definiáló tévényilatkozata ellen.

Kiosztottak néhány sallert, és adtak pár kokit

„Cigányozás helyett baloldali megoldást” - ennyi állt Gulyás Márton provokációnak tartott kartonpapírján, amit ráadásul még fel sem mutatott a tömegben, amikor már a rendezvény egyik „rendezője” elkezdte kifelé tessékelni a nyilvános esemény helyszínéről, ahonnan persze s joggal nem kívánt távozni. Minden ez után kezdődött s az, hogy a szabad és ráadásul nem dehonesztáló demokratikus véleménynyilvánítást  pofonok, rugdosás követ egy demokratikus párt eseményén, ez több, mint riasztó.

Gyurcsány Ferenc nem sokkal a rendezvény után a Facebookon regált az ellentüntető (?) elleni támadásra. Azt írta: Gulyás Mártonnak igaza van, baloldali megoldásra van szükség és ha ezért bántódása esett, akkor szolidáris vele, nemcsak ő, hanem a DK is. Hozzátette: sajnálja, hogy inzultus érte és elítéli azokat, akik bántották és a DK feljelentést tesz a történtek kivizsgálására. Ez üdvözlendő. De több kellene a kivívott eredmények megtartásához.

Az, hogy provokatőrök vannak jelen DK-s tüntetéseken, teljesen egyértelmű. De nem Gulyás Mártonnak, nem Setét Jenőnek hívják őket.

A Demokratikus Koalíció heroikus eredményt ért el Gyurcsány Ferenc szívósságának köszönhetően. A tegnapi tüntetés vízválasztó: sikerül-e mindezt józanul megtartani, vagy hagyják a könnyebbik, ám végzetes utat bejárni a szenvedély mindent elnyelő mocsarában.

(kép+szöveg: HP)