A Médiaunió Alapítvány hétköznapi hősöket keres, olyanokat, akiknek tettei, életszemlélete, társadalmi- és közösségi szerepvállalása példaértékű, így példaképpé válhatnak bárki számára. Olyan társadalmi- közösségi értéket létrehozó embereket keresnek, akik cselekedeteikkel pozitív hatással vannak környezetükre.

A Médiaunió Alapítvány célja, az egyéni és társadalmi önbecsülés, az önbizalom erősítése, a közösségteremtés, az előítéletek csökkentése. Célja, hogy az év során szó essen olyan értékekről, mint az aktív állampolgári lét, a közösségépítés, az adományozás, az önkéntesség, a kitartás, a felelősségvállalás, vagy akár az innováció.

Jelölni itt lehet.

A zsűri az értékelés során előnyben részesíti azokat a jelölteket, akiknek a története inspiráló lehet mások számára, akik cselekedetükkel példát mutatnak másoknak. Értéknek tekintik a következőket: együttműködés, aktív állampolgári lét, munka, kitartás, szorgalom, tisztesség, talpraesettség, befogadás, felelősségvállalás, stb.

Szükséges, és mindenképpen üdvözlendő kezdeményezés ez, hiszen a hétköznapi hősök, bár vannak, de nagyon ritkán kerülnek reflektorfénybe, pénz és kapcsolatrendszer nélkül ez ugyanis nem szokott sikerülni a mai Magyarországon. A hétköznapi hősök pontosan attól hétköznapi hősök, hogy miközben teszik a dolgukat, némák maradnak, és nem verik a mellkasukat. Azok fogják-e tehát a jelölést kapni, akik valódi értéket teremtenek, de ezt csendben teszik, és háttérben maradnak, vagy azok, akik bár értéket teremtenek, de több embert tudnak mozgósítani? A jelöléshez ugyanis az szükséges, hogy maga a jelölt adja az írásos beleegyező nyilatkozatát ahhoz, hogy őt jelölhetik.

Egy értékteremtő embert, aki szerényen, de rendületlenül teszi a dolgát, semmiképpen sem nevezhetünk önzőnek, vagy karrieristának, ő csak megy előre, teszi a dolgát, és emeli fel az elesetteket. Ha megkérdezik, fogja-e azt az engedélyt megadni, azt mondja-e majd, hogy: igen, beszéljetek rólam, nézzetek meg a közösségi oldalakon, én ezt tettem, és ezt értem el! … A valódi értékteremtő ember mindezt el fogja kerülni, mert a saját közegéből kilépve, bizonytalanná válik, bár szomjazza az elismerést.

Mint egy szép tündérmese, ahol a szegény ember legkisebb fia megszerezheti a királyság felét. Mint minden tündérmesében, ebben is van gonosz boszorka, aki mindenáron meg akarja keseríteni a szegény ember legkisebb fiának szerencse-próbáló útját. A gonosz boszorkányt ebben a mesében úgy hívják: Apróbetűsrész.

Apróbetűsrész, hogy mindenképp elgáncsolja a szegény ember legkisebb fiát, azt mondja: „A közönség is kiválaszthatja kedvencét, like-olhatja a történeteket a pályázat Facebook oldalán, ezzel inspirációt nyújtva a zsűrinek. A zsűri azonban önállóan dönt, nem köteles a közönség szavazatait figyelembe venni.” Meg azt is mondja: „A Médiaunió Alapítvány fenntartja magának a pályázat változtatásának, visszavonásának jogát.” „A pályázati kiírás feltételeivel, illetve a zsűri döntésével kapcsolatban a jogi út igénybevétele kizárt.”

Ha összeolvassuk Apróbetűsrész mondanivalóját, azonnal szembeötlik, hogy a zsűrit nem fogja érdekelni, kit is tekint valóban példaképnek a nagyközönség, és a közvélemény, az lesz a nyertes, akit ő annak lát. Döntésével szemben pedig jogi út, vagy jogorvoslat nem vehető igénybe. Miért fontos kiemelni a jogi út lehetőségét? Azért, mert ha értéket teremt valaki, társadalomért felelősséget vállal, és tesz a köz érdekében, az bizony harcos. Harcos a javából, emellett nem igazán vezethető meg, így aztán látni fogja a saját like-jainak számát, és össze tudja vetni a zsűri által nyertesnek kikiáltott like-jainak számával. Az Alaptörvényben biztosított emberi jog az egyenlő bánásmód, az egyenlő elbírálás, a részrehajlás nélküli ítélkezés és a jogorvoslathoz való jog elve. Ebben a mesében azonban ezeknek nyoma sincs.

Ez pedig előbb-utóbb fel fog tűnni egy harcosnak, és harcolni fog - nemcsak a társadalom –, de a saját maga igazáért is, mert ahogyan az elesetteket nem hagyja bántani, úgy saját magát sem fogja hagyni lejáratni. Itt lép életbe Apróbetűsrész következő mozdulata: visszavonhatják a pályázatot, azonnal. Megteheti, kikötötte: bármikor, bármiért – hiszen a jelentkező is, a jelölő is a jelentkezéssel ezt a tényt (illetve lehetőséget) tudomásul vette. Bár, nagy a médiafelhajtás a pályázat körül, így marad inkább a másik kitétel: bármikor megváltoztathatják a pályázati feltételeket. Naná: ha nem az ő nyertesük áll nyerésre, hát ráigazítják a pályázat feltételeit, hogy nyerhessen. Így már nincs is szükség a jogorvoslat lehetőségére.

Nem újkeletű gyakorlat ez már Magyarországon, nézzük csak meg a közbeszerezési pályázatokat. Ott már akkor tudják, ki a nyertes, amikor még ki sem írták magát a pályázatot. Ugyanez a helyzet a civil szervezetek állami támogatásokért vívott harcában is, a működési költségeikért: kizárólag az EPER rendszeren keresztül pályázhatnak, és ott is úgy szól a mese, hogy a pályázatot elbíráló bizottság tagjai és azok saját szervezetei nincsenek kizárva a pályázók közül. Ki fog nyerni ott is? Dönt-e saját maga ellen, saját érdekeivel szemben az elbíráló bizottság bármelyik tagja?

Hát, kérem szépen, így van ez a mi kis tündérmesénkben is.

Ebben a mesében sem mondja azt az Apróbetűsrész nevű boszorka: „Az alapítvány és a zsűri tagjainak érdekeltségeibe tartozó személyek, csoportok a pályázaton nem vehetnek részt. Ugyanezen személyek családtagjai, baráti- és ismeretségi köre sem pályázhat.”

Doody