Folytatjuk történeteinket azoknak a kisembereknek az eseteivel, akik tisztességes, becsületes adófizetők, és akiknek sokszor az állam rozsdás gépezetének köszönhetően keseredik meg nap, mint nap az életük.  Akiknek nincs pénzük ügyvédre, és ha nem körültekintőek saját ügyük intézésében, akkor ők húzzák a rövidebbet.

Idős, 83 éves olvasónk 10 ezer forintos parkolási bírságot kapott. Már amikor megbüntették sikerült a helyszínen egy közterület felügyelőt elcsípnie, és számon kérni. Ugyanis az autójában, még ha kicsit félrecsúszva is, de ott volt a rokkantigazolvány, amely a parkolóhely igénybevételére feljogosította.

A felügyelő széttárta kezét, és azt mondta, nem ő, hanem a kollégája vitte be a rendszerbe a képeket, így menjen be a bácsi a központba. Az idős férfinek volt annyi esze, hogy ezzel a felügyelővel – ott rögtön - aláíratott egy papírt, hogy ott van kocsijában az igazolvány.

Mi tehetett a kisemberünk, beszállt az autójába és elment a központba.  Ott azonban egy morcos kisasszony kezdett el vele packázni, hogy a négy fénykép egyikén sem látszik az igazolvány. A mi emberünknek elfogyott a türelme és otthagyta.

Nem sokkal ezután jött a plecsnis papír: fizessen 10 ezer forintot, mert ha nem fizet,  jön a közmunka, majd az elzárás……de, ha akar, 8 napon belül panasszal érhet.

A 83 éves ember se volt rest, másnap bement a rendőrségre hogy személyesen intézze az ügyet. Több, mint két óráig várt hiába az előadóra, majd hazament, és inkább leírta panaszát: Mivel másnap hóvihar volt  aztán meg hétvége jött, így a határidő hatodik napján ismét bement a rendőrségre, hogy leírt panaszát beadja. Még annyi esze is akadt, hogy az átadott panasz másolatára kért egy pecsétet és egy aláírást az átvevőtől!

Gondolom már meg sem lepődnek az olvasók, hogy mi történt. A rendőrség válasza az volt, hogy mivel a panasz elkésve érkezett, így a panaszt elutasítják, fizessen a bácsi, vagy jönnek a szankciók.

Az idős úrnak most is helyén volt az esze. Panaszt tett az ügyészségen és egyidejűleg a rendőrségnek is beadott egy másolatot az iratból, és most már indignálódott hangvétellel kérte ki magának az egész eljárást, az adminisztrációs tévedéseket, a felületes és méltánytalan bánásmódot és kérte az eljárás azonnali megszüntetését.

Nem telt bele néhány nap se és a bácsit telefonon keresték a kerületi rendőrségtől, és kérték, hogy az összes papírral szíveskedjék befáradni.

A 83 éves ember ismét bement, ahol egy rendőr egy percig sem váratta, majd a papírokat öt perc alatt átfutva sűrű elnézéseket kért, és azt mondta az eljárásnak vége, azt megszünteti. Az úr hiába kért erről jegyzőkönyvet, nem kapott, de a rendőr azt ígérte napokon belül meg fogja kapni a határozatot.

Az ügy itt tart  - és ha a rendőr állja a szavát – talán pontot is tehetünk a végére.

Útravaló:

1. Nem tudunk hozzátenni semmit, és a jó tanács is elmarad, mert a 83 éves úr hajszálpontosan úgy járt el ügyében, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
2. Azonnal cselekedett: írt, aláíratott, átvetetett, és NEM HAGYTA MAGÁT. Megvalósította az ügyintézésében az írásbeliséget, aminél nincs fontosabb. Mert panaszt tenni, és mert az ügyészségnek a felügyeleti szervnek – is panaszkodni.  És nem egy Pató Pál úr volt, hanem hatékonyan, kora ellenére bámulatos frissességgel intézte ügyét.

Persze ingyen nem úszta meg ő sem. Idejét, benzinjét, idegeit jócskán pazarolni kellett a sok felületes hatósági ügyintézés kapcsán. Példaértékű hozzáállását fogadják el útravalónak!

MA

A Kisember/1 ITT olvasható     

A Kisember/2  ITT  olvasható