Szeretne egy nyugodt környéken elpihenő, négylakásos Szemlőhegyi úti társasházban meghitt 60 négyzetméteres lakást? Valamint kedveli a háziállatokat? Mondjuk a bájos kutyákat? S egyszerre másfél tucatot? Megkaphatja.

Kétségbeesett telefont kaptunk a Szemlőhegyi út egyik társasházából, ahol elsőre rajzfilmbe illő történetet találtunk, de másodszorra már kénytelenek voltunk megállapítani: a 101 kiskutya bájosnak semmiképpen sem mondható, viszont kifejezetten életszerűtlen történet lehetne a valóságban.

Czövek Ágnes és a házban élő másik három család immár perben áll egy fantomszerű kutyatartóval, aki úgy vélte: a 60 négyzetméteres társasházi lakása kiváló helyszín egyrészt élni – ebben nem is kételkedünk az adott helyen -, másrészt kutyát tenyészteni, de vagy ez-két tucatot.

Az olasz születésű s ausztriai állampolgárságú Carlo de Rochi néhány éve úgy vélte, nincs is jobb lehetőség a kutyatenyésztésre, mint egy Szemlőhegyi úti lakás. Az, hogy engedélye volna-e minderre, nem sikerült kideríteni, mivel a néhány hete a lakásánál megjelent önkormányzati és állategészségügyi szakembereket nem engedte be a lakásba, mondjuk érthető okokból, én sem tenném 15 kutyával a spájzban.

Az állatbaráti szeretettel nem is lenne probléma, ha mindezt szakhatósági engedélyek és paraméterek között tenné, ami ebben az esetben erősen kérdéses. A társasházi közös kertterületből is lecsípett magának, illetve az ebeknek egy nem kis területet, elvégre szegény állatoknak kell a mozgástér, csak kérdés, hogy miért a másé.

Tudósítónk helyszíni tapasztalatairól beszámolva megerősítette a lakók panaszát, főként 30 fokban: irgalmatlan bűz terjeng a házban s a környékén, de ez még a kisebbik probléma lenne. Szerencsétlen állatok, a létszámukat tekintve irgalmatlan életteret és zajt követelnek ki maguknak, ami már nem csak a társasház, de a szomszédos épületek tulajdonosai számára is leviselhetetlen.

Más megoldást nem látván, az önkormányzat segítségét kérték, ami némileg ellaposodva láttamozta a „tényállást”, mivel a lakásba nem tudtak bejutni, igazolandó a lakók panaszát.

A lakók más megoldás híján pert indítottak, ami természetesen közel szeptemberig nem hoz érdemi változást az ítélkezési szünet miatt, ám a kánikula legalább helyben tartja a kutyusok penetrációját.

Keressük a zsebtenyésztő világfit, várjuk az önkormányzati illetékesek esettel kapcsolatos álláspontját, addig is, míg a bizarr helyzetre válaszokat találunk, egy bölcs, ám szomorú film címével búcsúzunk: áldd meg az állatokat és a gyerekeket. Annak nem lett jó vége, itt remélhetően igazsággal ítél a sors állatokról s emberekről egyaránt.