Az élethez való, mindenek felett álló joghoz kapcsolódva alapvető jogként jusson mindenkinek elérhető és megfizethető ivóvíz, a vízbázisok mai hasznosítása során pedig garantálják, hogy az ne veszélyeztesse a következő nemzedékek ivóvízellátását – foglalta össze a magyar kezdeményezést a jövő nemzedékek érdekeinek védelmével megbízott helyettes ombudsman. Szabó Marcel azt is javasolta, hogy a világ nemzeti emberi jogi intézményei az ENSZ partnereként, együttműködve, közösen lépjenek fel a  jövő nemzedékek érdekeinek képviseletében, a többi között az egészséges ivóvízhez való jogért is.

A Budapesti Víz Világtalálkozó társrendezvényének előzményeként Szabó Marcel, a magyar “zöldombudsman" és a svájci WaterLex nemzetközi vízjogi társadalmi szervezet kezdeményezésére ez év szeptemberében Genfben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa rendes ülésének egyik kísérőrendezvényén nemzetközi tanácskozás foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy alapvető jogként, az élethez való joghoz kapcsolódva ismerjék el az ivóvízhez való egyenlő hozzáférést. A Víz Világtalálkozó előkészítésének részeként a svájci városban megfogalmazták azt a célkitűzést is, hogy a világszervezetben 2015 után legyen az egyik központi téma az ivóvíz-ellátás helyzete és jövője.

Szabó Marcel a Világtalálkozó kísérő rendezvényén is elmondta: a tiszta ivóvízhez való jog súlyosan sérül a növekvő vízhiány, a globális vízkereskedelem következtében keletkező egyenlőtlenségek és a gazdag országok erőfölénnyel való visszaélésének következtében. Az ombudsmani hivatal ezeket a kérdéseket partnereivel - küldetésének megfelelően - az emberi jogok követelményei és érvényesülése szempontjából vizsgálta.

Egy 2010-es ENSZ határozat szerint a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, aminek védelmére alkalmasak lehetnek a nemzeti emberi jogi szervezetek, többnyire az ombudsmani hivatalok. A múlt csütörtöki kísérőrendezvényen ennek szellemében hangzott el az a javaslat, hogy az alapvető emberi jogok védelmét szolgálni hivatott nemzeti emberi jogi intézmények hívják fel a társadalom és a döntéshozók figyelmét kétféle, egymással összefüggő egyenlőség követelményére: az egyik az úgynevezett intragenerációs, azaz a ma élők egyenlősége, ami alapján, alapvető jogként a legszegényebbeknek is hozzá kell jutniuk a létfenntartáshoz szükséges, megfizethető ivóvízhez, a másik az intergenerációs, azaz a jövőben élő nemzedékek sorsához kötődő felelősség – a mai gazdálkodásunkkal garantálnunk kell a következő nemzedékek vízhez jutását.

A Víz Világtalálkozó kísérő rendezvényén Szabó Marcel azt is sürgette – ahogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala képviseletében már 2013 júliusában, a World Future Council és az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának genfi konferenciáján, majd a szeptemberi genfi ENSZ rendezvényen is kezdeményezte - hogy az ENSZ hivatalos partnereiként tevékenykedő nemzeti emberi jogi intézmények együttműködve vállalják fel a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletét.

A magyar javaslat szerint ezzel a tevékenységgel kiegészíthetnék és egyfajta nemzeti végrehajtási feladattal ruházhatnák fel a közeljövőben létrejövő Jövő Nemzedékek Érdekeiért Felelős ENSZ Főbiztos munkáját. A kezdeményezés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ENSZ főtitkára a "Nemzedékek közötti szolidaritás és a jövő generációk szükségletei" című 2013-as jelentésében a magyar ombudsmani hivatalt a jövő nemzedékek érdekeit védő hat legfontosabb nemzeti emberi jogi intézmény között nevezte meg.

MTI

Fotó: Greenfo