|
|
|
Tweet |
|
|
|
"Az isztambuli egyezmény értelmében, az államnak végre joga lesz a családon belüli erőszak áldozatait megvédeni, az elkövetőit pedig törvény elé állítani. Fontos, hogy minden uniós tagállam ratifikálja ezt az egyezményt" – emelte ki plenáris felszólalásában dr. Gurmai Zita az EP strasbourgi ülésnapján.
Az isztambuli egyezmény fontos mérföldkő a családon belüli erőszak elleni küzdelemben. Ez a kérdés ma már nem magánügy. A legtöbb családon belül elszenvedett erőszak valójában soha nem jut ki a falak közül, és az esetek nagy részében nem is számít bűncselekménynek. Még ha az eset ki is tudódik, az állam nem sokat tehet ellene.
Épp ezért, az államoknak kötelességük az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők megbüntetése.
Az egyezmény úgyszintén kizárja a kulturális, hagyományi, vagy becsületi indokokkal elkövetett merényleteket. Sajnos, még erre is szükség van a 21. században. Nemrég például a svéd bíróság elítélt egy 17 éves fiút, aki több mint százszor szúrta meg a húgát, mert az Irakban elmenekült egy kényszerházasságból. A bíróság "becsületből elkövetett gyilkosságnak" ítélte az ügyet.
Épp ezért, az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak tudatnia kell a tagállamokkal, hogy ez alapvető fontosságú kérdés, és konkrét lépéseket kell tenniük az ügy érdekében. Az egyezményt minél több országban ratifikálni kell, hogy az a lehető leghamarabb hatályba léphessen. Ugyanis sajnos változatlanul vannak olyan tagállamok (például Magyarország), amelyek ezt még mindig nem tették meg.
Az Európa Tanács üzenete a következő: "félelem- és erőszakmentesség". Természetesen az egyezmény önmagában nem lesz képes megszüntetni a családon belüli erőszakot. Mindazonáltal a ratifikáció olyan folyamatokat indíthat el, amelyek segítségével nem csak az unió, de az azon túli országok (esetleg Szaúd-Arábia) is képesek lehetnek eredményesebben felvenni a harcot ez ellen az elborzasztó társadalmi probléma ellen.
MTI |
|
|
|