Nem lepődnék meg, ha múlt csütörtök este értetlenül álltak volna az üres ülésterem előtt azok, akik nem értesültek arról, hogy a közmeghallgatás a tervezett 18 óra helyett reggel 8 órakor lement. A korai kezdés nem igazán kedvezett azoknak, akik nem rugalmas munkaidőben dolgoznak. Ennek ellenére végül tele volt a terem, igaz ugyan, hogy az első sort a hivatal dolgozóival töltötték fel – érkezéskor cetli jelezte, hogy a székek nekik vannak fenntartva. Ez az ülésrend nem azt üzente, hogy itt most a lakosok az elsők: az érdeklődők a hivatali dolgozók sorfala mögé szorítva követhették a beszélgetést.

Az alpolgármester szerint az időpontváltozással nem volt probléma, a fórumot élőben közvetítik interneten, mindenki tudja követni, aki akarja. Ezt valószínűleg még ő sem gondolta komolyan: nincs mindenkinek internet a lakásában, a legtöbb ember 8 órakor dolgozik, és interneten keresztül nem lehet hozzászólni a közmeghallgatáshoz. Ráadásul a polgármester is csak az internet alapján tájékozódhatott, mert betegségre hivatkozva távol maradt a fórumtól.

A képviselők és a lakosok felháborodására Danada-Rimán Edina jegyző próbált is keresni egy jogi kiskaput, miszerint a közmeghallgatás szerinte rendkívüli képviselőtestületi ülésnek számít, aminek az időpontját 2 nappal az ülés előtt még lehet változtatni. Ezzel ellentétben eddig a közmeghallgatás rendes képviselőtestületi ülés volt, amit 7 nappal korábban kell összehívni.

Ami egyelőre biztos, hogy gőzerővel folyik tovább a kerület dzsentrifikációja, az egyetemre 4-5 ezer honvéd- és rendőrtiszt hallgatót várnak, az Orczy-negyed átalakítása pedig az ő szolgáltatás- és lakásigényeiket kívánja majd kielégíteni. A tervek szerint 600 fős kollégium épül majd a Diószegi Sámuel utcában, és a várható lakáskiadással az ingatlanpiac fellendülését is remélik. Ami valószínűsíthető, hogy nagy hullámban fognak megindulni a kilakoltatások: a negyedben sok az olyan lakáshasználó, aki nem tudja fizetni a bérleti vagy a közüzemi díjat, illetve jogszerűtlenül tartózkodik a lakásban. Az ő eltávolításukat megkönnyítendő, Kocsis Máté már megrendelte a lakástörvény átalakítását.

A Város Mindenkié nevében Rácz Mária emelt szót a kilakoltatás előtt álló gyermekes családok védelmében. A 8. kerületben a legmagasabb ugyanis a családból való kiemelések száma, és félő, hogy ahelyett, hogy lakáshelyzetük megoldásában segítenék a problémás helyzetben lévő családokat, az önkormányzat az egyszerűbb megoldást fogja választani: a gyermek bekerül a gyermekvédelmi szakellátásba, a családok pedig mennek a hajléktalanszállóra, vagy amerre szemük lát. Válaszában az alpolgármester már most ellentmondásba keveredett. Néhány perccel azután, hogy közölte, a Józsefvárosban nem folyik tömeges kilakoltatás, fenyegetően üzent a jogcím nélküli bérlőknek, hogy jobb, ha elhagyják a lakást, mert úgyis ki lesznek lakoltatva. Pósfai Zsuzsi pedig arról érdeklődött, hol érhetőek el az Orczy-negyed átalakításával kapcsolatos városrehabilitációs tervek. Erre Alföldi György, a Rév8 Kft. képviselője elmondta, hogy a terveknek még nincsen nyilvánosan elérhető formája.

Míg az elhelyezés nélküli kilakoltatás elsősorban a jogcím nélküli és a hátralékos bérlőket fenyegeti, a 2014. február 5-i képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve alapján azt is tudjuk, hogy az érvényes szerződéssel tartózkodó bérlők elég nagy eséllyel fognak vidéken landolni. A képviselőtestület ugyanis arról döntött, hogy a bérleti jogviszony megváltásához elég a lakás forgalmi értékének 100 százaléka helyett csak 60 vagy 80 százalékát kifizetni a bérlőknek. A korábbi városrehabilitációk során ugyanis a kerületi városvezetés még a forgalmi érték 100 százalékát fizette ki, ami más kerületekhez képest kimagaslónak számított. Mostanra a képviselők rájöttek, hogy ezen nagyot lehetne spórolni. Mivel Orczy-negyedben található lakásoknak nagyon alacsony a forgalmi értéke, ezek a családok a 100 százalék megfizetése esetén is csak hitellel tudnának új lakást vásárolni, amennyiben Budapesten akarnak maradni. Egyébként pedig, ha a cserelakás helyett a készpénz mellett döntenek, szinte biztos, hogy vidéken kell majd maguknak ingatlant keresniük, és nem ők lesznek azok, akik élvezhetik a szépen felújított városnegyed előnyeit.

A közmeghallgatás üdítő színfoltjai voltak azok az újra és újra felbukkanó nyugdíjas nénik, akik megrendelésszagú dicshimnuszokat zengtek Kocsis Máté munkájáról. Kétségtelen persze, hogy Józsefváros látványosan megújult az elmúlt néhány évben, közterei kellemessé, használhatóbbá váltak. De az is tény, hogy Józsefváros rengeteg szegény, illetve hajléktalan embernek ad otthont, akikért a kerület városvezetése ugyanúgy felelősséggel tartozik. A szegénység és a hajléktalanság nem akkor fog megszűnni, ha kitoljuk a kerület lakóinak szeme elől egy külkerületbe, vidékre, vagy a városi erdők mélyére. Mi olyan városrehabilitációt szeretnénk, ahol a szegények lakhatáshoz való joga ugyanúgy érvényesül, legyenek ők hátralékos, jogcímmel rendelkező vagy jogcím nélküli bérlők; ahol az állam a gyermekek családban maradásának teremti meg a méltó feltételeit; és ahol a szegények is lehetőséget kapnak arra, hogy szervesen részt vegyenek a kerület életében, ahelyett, hogy a hátrányaikat újratermelő és kitörési lehetőséget nem biztosító szegregált városrészbe tömörüljenek.

(Sebály Bernadett – AVM; fotó: Vörös Anna)