Vagy Engels. Esetleg Ságvári Endre vagy Kun Béla (persze a Varga-féle)..? De lehetsz Osztyapenko, s ha eléggé elszánt vagy, egy termetes Lenin a Városliget széléről. Mind szobrok vagyunk, akiktől fél a múlt nélküli hatalom, azt gondolják, hogy ha lefűrészelnek a talapzatainkról, akkor lesz történelmük, s a múltat végképp ők törlik el.

Kis Havanna

Egy frászt. A múltat, EZT a múltat az az ezernyi pártfüggetlen demokrata tünteti el, akik szombat délután a szemerkélő esőben még képesek összegyűlni, s a Milla után szabadon vad szenvedéllyel küldik el a hátsó udvarba keresetlen szavakkal a hatalom gőgös szerepet tévesztett Döbrögijeit, akik már mentében, hordóhassal szónokolnak a népről, s viszik mindenki libáját a hónuk alatt deresre feszítve minden tiltakozó civil parasztot.

Nem Orbán Vikor az ellenség, de le van szarva – dobta ki a lényeget a kisfurgon platójáról Gulyás Márton a Humán Plaform képviseletében a szombati, a civilszervezetekkel szembeni rendőri túlkapás ellen tiltakozó tüntetésen – s milyen igaza van. Mondhatjuk, hogy egy maroknyi belvárosi középpolgári családból származó elkényeztetett unatkozó mitugrász gyűlt csak össze, s a város s az ország legalább annyira szarik Gulyás Mártonra, mint ő – persze csak szónoki fordulattól hajtva – Orbánra, de lássuk be: Che Guevara és Fidel is elég erősen bepöccintették Kubát, a történelmi következményektől most tekintsünk el.

Ideges? Vásároljon mosómedvét!

A hatalom sosem érezheti magát biztonságban, hiszen egyre idegesebbek a hűbérúri pozíciójukba merevedő kormánypolitikusok. Kövér László azt hitte, hogy lányinternátusi pedellus, amikor a hatalmas molinókkal tiltakozó ellenzéki képviselőket dölyfösen ötven botütésre ítélte az ország házában állítva fel a pellengért. Erre a strasbourgi bíróság 54 millióra büntette a véleményszabadság korlátozásáért az alföldi parasztot, vagyis döntése nyomán a magyar állam közkasszáját. Kövér ideges.

L. Simon nem tudja, hova is álljon: László először lekúrja, majd térden állva le…bocsánatkéri a forradalmi HírTV grandiózus hírnevén esett csorbát, amikor befenyítette őket – s rajtuk keresztül feltehetően Simicskát-, de a vesszőzés célt tévesztett, és valami olyasmit kellett nyilvánosan mondania, hogy sajnálja. L. Simon ideges. /.../ 

Csak azt nem értik a beszari illetékesek és a jezsuita Rétvári Bencék, hogy Marx te vagy, én vagyok, Marx a szomszédod és a fivéreid, Marx vesz tizenötdeka vizes párizsit a Nagycsarnokban hogy komótosan mélázva átbandukoljon az eddig megszokott helyére, ahonnan azt hitték, hogy elvitették gyáván az egyetem fura urai s bekopog a rektori irodába s a gyáva senkiháziakkal a hóna alatt lassan elballag a pokolba.

(folytatás a huppa.hu oldalon)