Tegnap délután a Városháza utca  torkolatánál szervezett tüntetést a Humán Platform nevű szervezet. A demonstrációt az Ökotárs, a DemNet a Norvég Civil Támogatási Alap, és lényegében az egész civil társadalom elleni kormányzati támadás hívta életre. A fiatal aktivisták és szimpatizánsok mellett sokan felbukkantak a Szabadság téri ex-tüntetők közül is. Politikusok nem tették tiszteletüket, egy kivétellel.

A meghirdetett időpont előtt bő negyedórával még csak 2-300 ember várakozott tétován, de a bő félórás csúszás miatt mire az első felszólaló belevágott a mondandójába, már közel ezren töltötték meg a helyszínnek helyet adó kis teret. A jelenlévők között találhattuk Mécs Imrét és Magyar Fruzsinát, Tamás Gáspár Miklóst, Zoltai Andreát st, még egy ORF-stábot is.

Az események különös pikantériája volt, hogy a helyszínre vezető egyik utca végén vagy 2-300 méterről egy kisállat-eledeles autóból kísérte figyelemmel az eseményeket a Demokrata híres-neves bátor főszerkesztője, Bencsik András.

Itt és most kell csatát nyerni

Elsőként Szegfalvy Zsolt, a magyarországi Greenpeace vezetője állt fel az alkalmi színpadként szolgáló furgon platójára.

Beszédét azzal kezdte, hogy a civilek elleni támadások elleni tiltakozás kényszerítette ki a tüntetést. „Azért vagyunk itt, hogy kiállunk a koncepciós eljárás alá vont civilszervezetek mellett és egyben nemet mondjunk a hatalmi önkényre. Viszont ne feledjük, hogy azért is vagyunk itt,  hogy üzenetet küldjünk azoknak a kisebbségi vagy hátrányos helyzetű közösségeknek, csoportoknak, embereknek s mindenkinek, akiknek az érdekeit ezek a civil szervezetek képviselik többek között.

Szegfalvy Zsolt választ keresett arra, hogy az elmúlt években hány olyan akcióba, tüntetésbe kezdtek, amiről azt gondolták, hogy változást érhetnek el vele. Voltak sikerek, de nagyon sokszor nem történt semmilyen változás, ami felveti a kérdést, hogy a történelem során miként sikerült a sorsfordító eseményeket kivívni. „Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb eszköz, hogy a célunkat elérhessük, az az erőszakmentesség.”

A másik két eszközként a kitartást és az erő felmutatását tartotta elengedhetetlen eszköznek. Sokat olvashattunk a külföldi sajtóban az orbán-kormány kritikájáról, szinte nem volt olyan jelentős nyugati sajtóorgánum, amelyik ne foglakozott volna a magyarországi civilek helyzetével. „De annak ellenére, hogy nagyon sokan támogatnak véleményükkel, együttérzésükkel külföldről, ezt a harcot nekünk s itt kell megvívnunk és megnyernünk. Ez a mi felelősségünk, ezért vagyunk itt” – zárta a szavait a Greenpeace hazai vezetője.

Gyökeres változásokat sürgetve

Őt a Humán Platform képviseletében Gulyás Márton követte, aki nem sokat vacakolt és azonnal belecsapott a lecsóba:

„A demonstrációnk egyik oka, hogy 5.Budapest néven kampányt indítottunk azzal a szándékkal, hogy a városlakók a jogaikat gyakorolhassák akár nap, mint nap s elmondhassák, hogy milyen városban akarnak élni, mert MI el tudjuk mondani, hogy milyen Budapesten szeretnénk élni és közünk van ahhoz, hogy milyen irányban változik a város. Bármikor, amikor úgy érezzük, hogy rossz irányba indulnak változások, hallassuk a hangunkat s ne csak 4-5 évente, mondvacsinált választásokkor – és ehhez jogunk van!

Persze felmerül a kérdés, hogy ha ennyien gyűlünk össze, van-e értelme beáldozni a délutánt, van-e értelme látnunk egymást. Igen, van értelme, mert ma ezek az alkalmak az egyedüliek, ahol nyilvánosan elmondhatjuk: elég volt!, és láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Voltak olyan tüntetések is, ahol több tízezren voltunk, de tán mégsem azt kérem tőletek, hogy hozzatok magatokkal még egy embert, hanem azt, hogy menjetek s beszéljetek még egy emberrel. S kezdjétek azzal aki a legnehezebben meggyőzhetőnek tűnik, hiszen mindannyiunknak van legalább egy ismerőse, akiről úgy véljük, hogy a közöny már megette a lelkét. Kezdjétek azzal, akit a legreménytelenebbnek tartotok.”

Orbán Viktor le van…

Erre egy hang bedobta hatalmas nevetés mellett Orbán Viktor nevét, amit Gulyás Márton rögtön le is csapott, mondván: ő bizony beszélne vele. És beszélni fognak mindenkivel, mert ebben látják az erejüket s meggyőzhetnek bárkit, hogy bár dühösek és azonnali, alapvető társadalmi változásokat akarnak, de az erőszakra nemet mondanak. A változásokra viszont szükség van, hogy Magyarország ne essen szét és ne borítsa be a káosz s az apátia kitakarodjék és az az általános állapot vegye át a terepet, amit úgy hívunk, hogy köztársaság. Gulyás Márton egyként elítélte L. Simon László nyikhaj államtitkár HírTV-t fenyegető kiszólását, amint az Ökotárs elleni rendőri agresszió. Ugyanúgy elfogadhatatlannak tartja, ha Miskolcon nincsteleneket tesznek k az utcára, s hasonlóképpen elfogadhatatlannak tartja, ha olyan tankönyveket adnak a diákok kezébe, amelyben különbséget tesznek férfiak és nők között a szellemi képességeiket illetően.

Mindennek az egyetlen elfogadható lehetősége, mivel láthatóan „a kormány szarik ránk, nem a kormányzattal kell foglalkozniuk, nekik nem Orbán Viktor az ellensége, hiszen „mi is szarunk Orbán Viktorra”, nekik az emberekkel, az állampolgárokkal kell beszélniük. A valódi ellenség közöny és az apátia, „amit a türelmünkkel, az eszünkkel az empátiánkkal és a beszélgetés és meggyőzés erejével” fognak elérni, legalábbis ezt szeretnék, mert a jelenlegi egy élhetetlen ország és mindannyiunknak van feladata, hogy ez megváltozzon.

„Budapest a mi ügyünk, Magyarország a mi ügyünk..!” – búcsúzott a tömegtől zárszavában Gulyás Márton.

Jön még kutyára dér

Kezdte beszédét immár a Városház utcától a Király utcai Új Gödör helyszínére vonult ezerfős tömeg előtt Tamás Gáspár Miklós:

-Ez a kormány azokat a civilszervezeteket támadja, akik Magyarországon képviselik az értelmi fogyatékosokat, a mozgássérülteket, a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a gyerekeket a nőket ,a nyomorgókat, a romákat, a hátrányos megkülönböztetést elszenvedőket, azaz a magyar nép hetven százalékát. Ezek azok a kicsiny, elszigetelt, nemzetidegen, felforgató, feminista, baloldali, liberális, zsidó, kozmopolita, elvetemült apró kis csoportok, amelyek elvégzik nagyon szerény körülmények között azt a munkát, amit egy demokratikus, jóléti államnak magának kellene elvégeznie. Ezekről az emberekről mondják az egyenlőtlenség képviselői, azok, akik lenézik a nőket, akik nem akarják taníttatni a gyerekeket, akik mindent elkövetnek azért, hogy a társadalom passzív, boldogtalan, katatón és néma legyen, ezek azok az emberek, akik benneteket külföldi ügynöknek, tolvajnak, sikkasztónak neveznek. Jól teszik, mert lesik az alkalmat, hogy lecsapjanak azokra, akik a valódi humanisták és tudják, hogy az ellenségük nem az, aki a hatalomért vetélkedik velük, hanem az, aki másfajta magatartásmodellt mutat meg velük szemben a társadalomnak és azt maga is gyakorolja. (Magyarán a szabad és európai demokratákat aposztrofálná itt a normális emberi élet példájaként. ) Aki maga is az egyenlőséget gyakorolja, az átláthatóságot, a gyöngédséget, a szelídséget, a szeretetet gyakorolja ezzel a keresztény kormánnyal szemben.

S ezzel a keresztény kormánnyal szemben áll 12 szegény galíleai halász öröksége. Érdekes, hogy akiké a hatalom, akiké az erőszak-monopólium, akiké a pénz, akiké az ország és a dicsőség, nem bírják elviselni, hogy néhány szerény s szegény önkéntes esetleg ne dögöljön éhen – állt ki a civilek mellett szokásos karcos szavakkal Tamás Gáspár Miklós.