Megérkezett a nemzeti konzultációs levél, felbontottam, s igen elcsodálkoztam, hogy miket szeretne tőlem, honpolgártól megtudni a kormányom. Eddig azt hittem, hogy képviseleti demokrácia van és nem a görög cserépszavazásos modellben élünk, ahol a piactéren- az arra érdemesek- cserepeikkel eldöntötték a közösség számára fontos kérdéseket, megfogalmazták a követendő lépéseket.

Képviseleti demokráciában, ahol demokratikus úton szavazatainkkal eldöntöttük, hogy kik képviseljenek minket négy éven keresztül. A győztesek meg összerakták a kormányt a legmegfelelőbbnek tartott szakemberekből, akik mögött ott áll egy- egy területre specializálódott szakapparátus. A kormány a parlament, a minisztériumok és csatolt intézményeik pedig összedugják a fejüket és megfogalmazzák és végrehajtják a külső és belső körülmények alapos mérlegelése után a követendő lépéseket. Amit kitaláltak azt közben megvitatják a szakmai szervezetekkel, tapasztalatokat szerzett civil szervezetekkel, a szakszervezetekkel, munkáltatók és munkavállalók képviselőivel. Itt összecsapnak az érdekek, érvek és ellenérvek és megszületik egy konccenzuson alapuló döntés, ami megfontolt, mindenre kiterjedő és felelősségteljes, és az ország további lehető legjobb boldogulását reménylik kitalálóik. Az ő dolguk, hogy megteremtsék azokat a tiszta, átlátható, és kiszámítható törvényeket, rendeleteket, megtegyék azokat a gazdasági intézkedéseket, amiktől a többség kiszámítható, tervezhető, biztonságos jövőt vizionálhat. Van munkája, amit nem az államtól kap, hanem attól a kisvállalkozótól, nagyiparostól, multitól, ki adott feltételek között bizakodóan néz a jövőbe és képes munkát ajánlani. A politikusok teszik a dolgukat és mi hangyák szintén igyekszünk saját területünkön tudásunk legjavát nyújtani, s ettől gyarapodik az ország. A mi dolgunk annyi még, hogyha úgy látjuk, nem jó irányba kormányoznak vagy sokaknak fáj egy intézkedés, akkor saját eszközeinkkel a választott képviselőkkel, tisztségviselőkkel folytatott konzultáción keresztül, egészen a békés tüntetésig hangot adunk nemtetszésünknek. S mikor pedig letelik a négy esztendő a szavazófülke magányában ikszelünk egyet vagy többet, ahogy a szükség éppen kívánja.

Értem én, hogy a modern demokráciának a deliberatív (tanácskozó) elemekkel való bővítése, színesítése nem tekinthető „populizmusnak”, „demagógiának”, hiszen akkor a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményét is el kellene vetni, bár azt hiszem 16 kérdés túl megy a népi kezdeményezés körén.

Mert, hogy tudnék én objektíven konzultálni? Más az érdekem, mint a szomszéd Pistikének, vagy a kettővel arrébb lakó Mari néninek és más, mint a nyugati szélen élő és külföldi munkalehetőséggel bíró rokonaimnak és teljesen más, mint az elmaradott területeken ragadt barátaimnak. Más, mint egy pályakezdőnek, kisvállalkozónak, nagyvállalkozónak. Más fáj annak, ki nap, mint nap a földeken dolgozik, más az érdeke a városlakónak, a faluban élőnek, egy focistának vagy egy pedagógusnak vagy éppen egy színésznek. A magas nem érti az alacsonyt, a göndör hajú az egyenes hajút.

Sokban hasonlítunk is; egy nyelvet beszélünk, egy hazában élünk, amit szeretünk is és közös érdekünk, hogy az minél jobb, minél élhetőbb legyen. Abban is egyek vagyunk, hogy igen nehezen viseljük, ha rosszabbul élünk, mint egy éve, két éve, négy éve, hisz visszafelé senki sem megy szívesen. A többség meg úgy érzi rosszabbul él, hisz minden nagy közgazdasági okfejtés nélkül is, többet költ a közértben, így kevesebb jut, ha jut pihenésre, szórakozásra, könyvre, színházra...

Így aztán utáljuk egymást, de legalább is irigyeljük. Eljutottunk oda, hogy irigyeljük a nyugdíjasokat, mert nekik, ha kevés is, de fix, és egyelőre biztos havi jövedelmük van, mi azt sem tudjuk, hogy lesz- e majd nyugdíjunk.  Mérgesek vagyunk a devizahitelesekre, hisz meggondolatlan döntésük miatt mi is szívunk, miközben tudjuk, hogy egy csomóan elvesztették otthonukat is már. Sajnáljuk az orvosoktól a több fizetést, pedig, ha csak a bérükből élnének, éhen halnának. Haragszunk, a népnyúzó bankokra pedig nélkülük nem megy a gazdaság, mert hitelek nélkül nincs fejlesztés, munkahely- teremtés, nem beszélve arról, hogy tömegnyi magyar ember dolgozik náluk, s nekik legalább van fizetésük. Utáljuk a multikat, mert kihordják a pénzt az országból, pedig ott vesszük meg az olcsóbb húst, vagy a zöldséget, mert hiába támogatnánk a magyar gazdákat, ha éppen nincs miből. Nem értjük minek a sokgyerekeseknek több támogatás, hisz mi sem kaptunk akkoriban semmit sem. A pályakezdő haragszik a nyugdíjasra, a pedagógus a vállalkozóra és így tovább.

Hogyan tudnánk akkor mi együtt konzultálni, hisz egy országot nem érzelmek és indulatok alapján kell kormányozni, hanem alaposan átgondolt döntések mentén. Bennünk meg ott az indulat, a keserűség az irigység, ráadásul nem is értünk hozzá- bár utóbbi azt hiszem sokaknak nem akadály-

Íme hát a botor válaszok a feltett kérdésekre, arra a 16-ra, amely kérdés éppen annyi, mint ahány csapat részt vesz a most zajló foci Eb-n. Biztos, hogy ez véletlen?

1.„Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megsegítésére.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy az EVA bevezetésével anno ugrásszerűen nőtt az adóbevétel, mert senki sem szeret álmatlanul hánykolódni, ha szürke vagy feketegazdaságba kényszerül tevékenysége egy része. Mióta felemelték az EVA mértékét csökkent az ilyen formán adózók száma is. Már sokszor bebizonyosodott, hogy a kevesebb képes több is lenni.

2.„Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak.” 
Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy sok szakmában az idősebb életkor inkább előny, mint hátrány. Számos hiányszakmában nyugdíjasok nélkül megállna az élet. Aki öreg, azt nem kell a kora miatt a szemétre dobni. Ha bírja, szükség van rá, és van lehetősége hadd dolgozzon. Aki elfáradt, az meg hadd pihenjen. A nyugdíjért javarészük becsületesen és sokat dolgozott, fizette az adót, a járulékokat, ez nem adomány, hanem 30-40 vagy több évtized munkás év ellentételezése.

3.„Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is. Mások szerint nem kell tovább támogatni a családokat.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de aki 4-5 gyerek mellett nagy autót is tud venni, az egy csodalény és támogassuk, ha tudjuk. Valahogy az az érzésem, hogy a nagycsaládok többségének nem ez a legnagyobb problémája. És abban sem vagyok biztos, hogy a csekély részletek mellett telne-e benzinre és biztosításra is.

4„Vannak, akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival. Mások szerint a bankoknak és nagyvállalatoknak kisebb részt kell vállalni a válság terheiből, mert így tudják eredményessé tenni gazdálkodásukat és segíteni a gazdaságot.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy a bankok  és a nagyvállalatok különadók nélkül is támogathatják a gazdaságot, ha jól  húznak, munkahelyeket teremtenek, kedvező hiteleket nyújtanak, dübörgő teljesítményt produkálnak, nagy nyereséggel zárnak, és akkor szép summát fizetnek adó címén  és különféle járulékok formájában. Az adók és külön terhek valahogy mindig lecsorognak a végfelhasználókig, azaz hozzánk, s nem tudnám elképzelni, hogy ez nekünk miért is jó? S úgy emlékszem önként és elsöprő többséget hozó népszavazással léptünk az EU-ba.

5. „Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy a családoknak kell és elsősorban a nőknek meghozni a döntést, hogy dolgozni akarnak-e a gyerekek mellett, vagy inkább otthon maradni. Ehhez kell a törvényi feltételeket biztosítani és megteremteni a munkáltatók érdekeltségét is az estleges részmunkaidős foglalkoztatásban.

6.„Vannak, akik szerint szükséges a minimálbér folyamatos emelése a magyar emberek biztonságos megélhetése érdekében. Mások szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, mert az rontja a cégek versenyképességét.”

Nem tudom megítélni a kérdést, azt tudom, hogy a közmunkáért járó hatvanezerből vagy 47 ezerből nem lehet akkor megélni, ha a statisztikailag kiszámolt létminimum ma 87 ezer Ft

7.„Vannak, akik szerint adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre. Mások szerint az adókedvezmény nem ösztönöz munkahelyteremtésre.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de az biztos, hogy munkát végezni munkahelyek nélkül elég nehézkes

8.„Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben. Mások szerint a fiatalok elég segítséget kapnak az államtól.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de felmérések szerint minden második 35 év alatti fiatal úgy nyilatkozott, hogy külföldön akar tanulni, dolgozni, s már most tele van az ország „gyerektelen” szülőkkel, akik emiatt rosszkedvűek, s ráadásul azt sem tudják elképzelni, hogy ki fizeti majd anno a nyugdíjukat.

9. „Vannak, akik szerint a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést.”

Nem tudom megítélni a kérdést, mert azt sem tudom, hogy mik azok a szabadvállalkozású zónák, s tartok tőle, hogy ezzel nem vagyok egyedül

10. „Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy a nagyhalak mindig is megették a kis halakat, meg felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr....

11. „Vannak akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket. Mások szerint helyes, hogy ezek a vállalatok  profitérdekeltek.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy a történelem tanulsága szerint az állam rossz tulajdonos, mert ami mindenkié, az senkié sem. A tisztes haszon és a minőségi szolgáltatás mindenkinek kedvező lehet.

12. „Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, aki korábban csak segélyekből tudtak megélni. Mások szerint nem segítenek az ilyen megoldások.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de az biztosan nem jó, ha emberek, gyerekek éheznek a XXI. században Európa közepén.

13. „Magyarország sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de semmiképpen sem szeretnék, ha devizahiteles lennék egy devizahiteles telepen élni, s elveszteni a lakásomat, az otthonomat. És mi van a többi hitelessel, akik, nem hittek az árfolyam stabilitásában és forint alapú hitelüket nyögik?

14. „Vannak, akik úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafetériát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafetéria rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy csak akkor jó a cafetéria, ha ez a munkavállalónak és munkáltatónak is kedvezőbb feltételeket biztosít.

15. „Vannak, akik szerint az lenne a méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont magasabb áfát kellene fizetni. Mások szerint nincs erre szükség.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt tudom, hogy minél bonyolultabb egy szabályozás, annál nagyobb az adminisztráció, annál nagyobb a tévedés lehetősége és a másként értelmezés előfordulása is.

16. „Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség.”

Nem tudom megítélni a kérdést, de azt látom, hogy ebben a konzultációban már másodjára kerülnek elő a nyugdíjasok. Ők vannak, igen elég sokan, de nekik nincs második lehetőségük és majd mindegyik megdolgozott, hogy idős korára legyen nyugellátása. Nem jó nép az, amely nem becsüli az öregeket, mert aktív korukban ők is odatették magukat, dolgoztak, gyerekeket nemzettek, védték az országot. Egy felelősségtudatos nemzetnek nem lehet kérdés, hogy vigyázzon az idősekre.

Ez egy szubjektív válaszadás, de az azonosító kódomat nem rajzolom most ide    –via -