Az NDR észak-német televízió egy 45 perces dokumentumfilmet mutatott be az élelmiszeripar leggyakoribb fogásairól, melyek egytől-egyig a fogyasztók megtévesztésével, félrevezetésével trükköznek. Ezekkel a trükkökkel a hazai élelmiszerüzletek polcain is találkozhatunk.

Számos olyan termék kapható az élelmiszerüzletekben, melyek külsőre és sokszor nevük alapján is összetéveszthetőek egy sokkal jobb minőségű termékkel. Ilyen tipikus példa a garnélát utánzó (külsőre és ízre is) halnyesedék, a drága, előkelőkaviárnak látszó olcsó kaviár, ami leggyakrabban a tengeri nyúlhal ikrája csupán, vagy a lazacfilének látszó lazacszínűre színezett alaszkai tőkehal filé. De talán a legismertebb a nálunk is kapható pizza feltétek, melyek ugyanúgy vannak csomagolva, mint a sajt vagy a sonka felvágott tömbje. Sőt sok esetben mellettük találhatóak a pulton, így esélyes, hogy sokan rutinból az olcsóbb ár miatt anélkül vásárolják meg, hogy tudnák, nem sok köze van a sajthoz vagy a húshoz.

Azok, akik nem értik a nyelvet, vagy nincs idejük végignézni, most elolvashatják, mi is volt a dokumentumfilmben. A beszámoló általában véve szemléletes és hiteles: szerepelnek benne érzékszervi tesztek, megszólalnak szakemberek, készültek laboratóriumi tesztek és megismerhetjük az utca emberének véleményét is.

A németek, akárcsak a magyarok, nagyon kedvelik a sertés sonkát. Most olyan sonkákról lesz szó, amelyek előre csomagolva, vékonyra szeletelve kaphatóak a diszkont áruházakban, szuper-és hipermarketekben. Az áruk viszonylag kedvező. De ha jobban szemügyre vesszük ezeket a szeleteket, szokatlan jelenségeket lehet felfedezni: a hús rostjai össze-vissza futnak, a színe is furcsán váltakozó, és olykor szemmel láthatóan szabályos tagolódás is látható.

A filmesek laboratóriumban is megvizsgálták a mintákat. Az eredmény megdöbbentő: a minták többségében legalább 3 különböző sertés DNS-ét fedezték fel egyetlen szeleten belül. Ami azt jelenti, hogy a vizsgált gyártók (Die Thüringer, Mühlenhof) a fogyasztókat megtévesztve nem igazi sonkát árulnak, hanem több sertés húsát összekeverve olyan állagot, formát imitálnak, mintha az egyetlen egy sertés sonkájából lett volna levágva. A gyártók a megkeresésre azt mondták, hogy nyomás alatt, préselve készülnek ezek a sonkák. Korábban,  2010-ig legális volt az az enzim (thrombin)  használata is, amivel az apró húsdarabokat, nyesedéket össze lehet ragasztani.

A folyamat roppant egyszerű, a filmben is látható, hogyan lehet házilag is gyorsan húsdarabkákból egybeolvadó hústömböt varázsolni. Két háziasszony segítségével el is készült a házi ragasztott hús. Interneten rendelt enzimmel keverték össze a húskockákat, és fóliába csavarva egy éjszakát pihenve olyan állagú húskészítmény készült el így, mintha az egy az egyben egy darab hús lenne.

A legrosszabb ebben a történetben az, hogy egyik csomagoláson sem volt feltüntetve arra vonatkozó utalás, hogy a hús nem ugyanaz, mint az igazi sonka, hanem több állat húsa van összekeverve, ezért ez átverés. A fogyasztóknak joguk van tudni, mit vásárolnak, mit esznek, de ezt egy ilyen sonka esetében nagyon nehéz megállapítani a boltban becsomagolt állapotuk miatt. A lehetséges védekezés az ilyen megtévesztés ellen, ha megbízható helyen, piacon, vidéken vásárolunk igazi sonkát.