A II. kerület dinamikusan népszerű polgármestere, Láng Zsolt úgy döntött, poplapot indít. A címe Budai Polgár, az önkormányzat – magyarán a nép – pénzén jelenik meg, akik között feltehetően van nem feltétlenül Zsolti rajongó is.

Még mielőtt behunyt szemmel sajtóperért kiáltanának bárkik, a „pop” kifejezést többek között érthetjük ugye az alábbiak szerint a közkeletű „népszerű” mellett: durranás, próbálkozás, pukkanás, szénsavas ital, pukk, puff, papa, hirtelen s számos egyéb, de ennyi is elegendő a vélemény kinyilvánítására.

Nos, a fenti értelmezések közöl válasszuk a népszerűt. Láng Zsolt II. kerületi polgármester kéthetente készít egy immár poplapnak nevezhető lokális kiadványt, ami helyes, hiszen második ciklusát tölti s méltán népszerű.

E csábításnak önnön tükre sem képes ellenállni s ami elismerésre méltó, azt el kell ismerni, szó sincs tehát elhízott hiúságról vagy torzan értelmezett személyi kultuszról. Amint ezt a Budai Polgár legutóbbi, 13. száma is alátámasztja mi több, ékesen bizonyítja.

Zsolti polgármester – nagyon helyesen – mára juthatott el odáig, hogy tanulmányozta József Attila életművét, de legalábbis az internet által kidobott legnépszerűbb költeményeket. Ezek közül megtetszhetett a Hetedik című költemény, kiváló ízléssel. Költői affinitását rögvest meg is jelenítette a kerületi poplapban, azt nem mondhatnánk, hogy túlzott szemérmességgel: éppen hétszer bukkan fel meghitt mosolyával a lapokon, ami – lássuk be – nem mindennapi teljesítmény, még ha nyári uborkaszezon is lenne a fazonnal.

Még nem teljesen kiforrott a médiaérzékenysége, mert a címlapot botor módon átengedte az idei díszpolgároknak, DE a harmadik oldalon már köztük mosolyog, lesz ez jobb is, csak sokat kell gyakorolni… 

Az elszalasztott címlap miatt némi megtorpanást érzünk, mert egészen a 11. oldalig sehol egy lángzsolt, de itt már önnön egymagában hajt fejet Nagy Imre egykori lakóhelye előtt.

S innen már jól osztja be az erejét, kezd feljönni a polgármesteri album, felzárkózik az élbolyhoz. Az ellenfelek megtévesztése is kiválóan sikerül, ha azt gondolná valaki, hogy ennyi már elég egy polgármesterből egy lapba, ami általában igaz is – de nem egy poplapba.

A rafinált figyelemelterelés egészen a 16. oldalig tart, itt már kéthasábos képen örvend Zsolti mindannak, ami van. S a középső két oldal fotógalériájában jön az áttörés, mikor is a Kerület Nap-i beszámolóban rögvest kettő népközeli fotó is kerül a sztárról, az egyiken már-már autogramot ad, de kiderül, hogy jóízűen lakmározik. Ember, mint bármelyikünk.

Innentől már csak egyet kell lapozni, hogy meglássuk, még egy miniszterrel is képes megtalálni a hangot, de legalábbis az ásó végit – Varga Mihállyal komplikált nevű miniszterséget vezető tétova politikussal ültet – nem fogják kitalálni -: facsemetét.

S a véghajrára is marad még erő s Láng: csak egyet kell lapoznunk a 22. oldalra, hogy egy negyedoldalas illusztráción adjon át hősünk valamit, valakinek – akinek az arca sajnos nem látszik, de nem is ő a polgármester -.

Ezzel Láng Zsolt nyert – a hetedik ő maga lett.

De hopp, mit látunk a szomszédos oldalon..? Csak nem egy nyolcadik, szintúgy egynegyedes fényképet, amint a Láng hunyhatatlan szemlél valami egészséges étket…?

Ezt már magunk sem hisszük el, lehetetlen, hogy a kerület atyja elnézte volna a klasszikus költemény címét amikor úgy vélte: a nyolcadik ő maga lett.

(fotó: Budai Polgár)