165 éve

165 éve végezték ki az aradi tizenhármakat. Az alábbi történettel rájuk emlékezzünk.

Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése előtti napon, október 5-én gr. Batthyány Lajosné született Zichy Antónia meglátogatta férjét a siralomházban, hogy elbúcsúzzék a halálraítélt férfitől. Hazatérve, egy újabb látogatást akart kikönyörögni gróf Károlyi Lajostól, aki elzárkózott elől a kérés elől.

Gróf Károlyi Györgyné, Batthyány sógornője közbenjárására Batthyányt családjuk udvari papja, Bourges abbé, egy nagy műveltségű francia jezsuita látogatta meg az esti órákban és egészen 9 óráig a miniszterelnökkel töltötte az időt. Az abbé távozása után írta meg búcsúlevelét Batthyány hitvesének. A német nyelvű levelet özvegye, Zichy Antónia 1888-ban bekövetkezett haláláig magánál tartotta, s utolsó akarata szerint vele temették. Az alább olvasható búcsúlevél Friedrich Endre: Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai című tanulmányában közreadott szöveg fordítása.

Batthyány Lajos gróf búcsúlevele feleségéhez, Zichy Antóniához:

„Pest, október 5-e este féltíz órakor

Drága Nőm!

Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el öt magadtól.

Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum,  ezért ölnek meg engem.

Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért;  az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szegény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették.

Az én szeretett szegény, jó nővérem! Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat  figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem. Azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer egy búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon!   

Viszontlátásra!

Lajosod

1849”

(A német nyelvű levelet Fekete Antal fordította)