A szervátültetetteken spórol az OEP?

A szervátültetett betegeken is spórolna az OEP. Méghozzá úgy, hogy esetleg háromhavonta változtatni kellene a számukra tényleg létfenntartó gyógyszereken, amiket kilöködésgátlóknak neveznek, és amelyeket 12 óránként megállás nélkül kell szedniük életük végéig. A transzplantáltak félnek, a szakorvos szerint az OEP a betegek életével játszik, az OEP szerint nincs ok az aggodalomra.

Sem a szakmai, sem a civil szervezeteket nem kérdezték meg, amikorez a döntés megszületett – állítja Szalamanov Zsuzsanna. A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért vezetője azt mondja ezen azért is csodálkoznak, mert az államtitkárral nagyon jó a kapcsolatuk, és úgy tudják ról, hogy kifejezetten transzplantáció párti. Azt feltételezik, hogy az OEP külön akciója volt és erről még Szócska Miklós sem tudott.

Szalamanov Zsuzsanna:

- Nagyon-nagyon kicsi az a határ, hogy a gyógyszer megakadályozza a szerv kilökődését, de az immunrendszerét nem gyöngíti le annyira, hogy állandóan mindenféle betegséget összeszedjen.  Tehát ez egy nagy művészet és amikor a transzplantált végre megnyugszik, hogy hosszú-hosszú várakozás után megkapta azt a szervet, utána sikerül beállítani a gyógyszerezését, mert ugye az első fél évben hetente kell járni beállításra és laborra, a második fél évben kéthetente, utána havonta. És mikor már pár év eltelt, akkor tart ott, ahol én tartok, hogy már félévente is elég kontrollra menni. Most jön egy átállítás, én most éppen abban vagyok, de ennek szakmai okai vannak. És azt jelenti, hogy majd megint kezdhetem előlről az egészet hetente, kéthetente laborra menni, aminek természetesen anyagi vonzata is van.

Az OEP számára, és nem Önnek.

-Igen, az OEP-nek. Tehát az, hogy ilyenkor egy átállításnál hetente vagy kéthetente labort kell csinálni egy jó darabig, és akkor jön egy kilökődés és utána annak a helyreállítása, ha egyáltalán helyre lehet állítani, az megint horribilis összegbe kerül. Itt 1000-2000 emberről van szó, és nem egy olyan összegről, amiért szabad lenne ezt a rizikót vállalni. Nekem meggyőződésem, hogy itt valami tévedésnek kell lenni, mert amióta én ebben a témában benne vagyok, 18 éve nem volt fennakadás, nem volt probléma, a transzplantációnak nem szabtak határt.

Pontosan azért, hogy támogassák, gondolom én…

- Természetesen ennek anyagi haszna is van az OEP részére, mert egy dialízis olyan költséges, hogy a szervátültetés már  második évben hasznot hoz az OEP-nek. Tehát nem hiszem, hogy szabad lenne rizikózni. Egy vesetranszplantáltnak még az a mázlija, hogy ha elszúrják a gyógyszerezését visszakerülhet dialízisre, de egy szív, máj vagy tüdő transzplantálnál már nem úgy van, mert ha sikerül elgyógyszerezni, akkor az az életébe kerül.

Ez borzasztó…

- Én nem vagyok generikumellenes. Igenis vannak olyan gyógyszerek, ahol bátran és nyugodtan és természetesen kell is a generikumokat alkalmazni, de nem egy életfenntartó gyógyszernél. És nem ott, ahol a betegcsoport mindössze párezer ember.

Dr. Fehérvári Imre, a Transzplantációs Társaság főtitkára, szakorvos azt kérdezi: elfogadható-e egyáltalán az, hogy pusztán gazdasági indokok alapján a betegek 10-15 százalékát egy olyan veszélynek tegyék ki,  ami pénzben nem éri meg, és lesz olyan beteg akit esetleg nem tudnak megmenteni.

- Vannak bevett kilöködésgátló gyógyszerek, ezek mindegyike beletartozik egy olyan gyógyszercsoportba, amit úgy hívnak, hogy szűk hatásspektrumú gyógyszerek. Ami annyit jelent, hogy a gyógyszer szükséges dózisa, és a más mérgező dózisa között rendkívül kicsi a különbség. Tehát mondjuk egy magas vérnyomásban szenvedő vagy egy magas koleszterinszintben szenvedő beteg véletlenül két gyógyszert vesz be, nagy valószínűséggel abból semmi nagyobb baja nem származik. Ellenben ezekből a gyógyszerekből, amiket 12 óránként kötelező bevenni a betegeknek, ha véletlenül dupla mennyiséget vesz be a beteg, akkor garantáltan a mérgezőszintre ugrik a gyógyszer koncentrációja a vérében. Itt nanogrammokról van szó. Ezzel sincs semmi baj, ezeket a gyógyszereket most már évtizedek óta ismerjük, használjuk, rendszeresen az adott gyógyszer koncentrációjának szintjén az adott betegnél. És ahogy a világban mindenütt előfordul, hogy megjelennek az utángyártott készítmények, amelyekre az Európai Gyógyszerügyi Hatóság azt mondja, hogy egy utángyártott készítmény el kell fogadniaz eredetivel azonos hatásúnak akkor, hogyha a hatása az eredetihez viszonyítva 80 százalék és 125 százalék között van. Ezzel sincsen semmi gond, mert ez biztonságos határ.  Mondjuk antibiotikumoknál, magas vérnyomású gyógyszereknél, a koleszterinszint kezelőknél ez valóban egy elfogadható dolog, kivéve ezt a szűk hatásspektrumú gyógyszercsoportot, amelyekkel kapcsolatban az Európai Transzplantációs Társaság egy  önálló állásfoglalást adott ki, miszerint ezeknél a gyóügyzereknél 90-115 közötti határokat javasol. Ezzel sem lenne semmi gond, mert máshol el sem fogadják, hogy ezeket bármivel helyettesítsék. Dániában például  ezekre a gyógyszerekre visszavonták a helyettesíthetőséget.

Magyarországon ez azért gond, mert az OEP az ármegállapításnál úgy jár el, hogy a különböző azonos hatóanyagot gyártóknak úgynevezett vaklicitet kell benyújtani, azaz anélkül, hogy egymás árait ismerhetnék, hogy az adott készítményt mennyiért tudják gyártani. Ami egy korrekt dolognak tűnik. Egészen addig, amíg a legolcsóbb készítményt a forgalom egy százalékát el nem éri, mindenki annyiért adja, amennyiért akarja. Ha eléri az 1 százalékot, a legolcsóbb készítmény ára válok referencia készítménnyé és most itt jön az amit az előbb mondtam, ezek az utángyártott gyógyszerek 20-125 százalék között vannak. Ahhoz, hogy egy beteget átállítsunk egy ilyen gyógyszerre, ismételten gyógyszerszint méréseket kellene végezni, ami önmagában költséges, azt azért tudjuk, hogyha egyéb, orvosi okok miatt kerülünk gyógyszerváltásra, akkor a betegek 10-15 százalékánál akut kilökődési reakció jelentkezik. Ennek a kezelése az enyhébb estben is olyan félmillió forint körül van. Abban az esetben hogyha az egyszerűbb kezelésre nem reagál, akkor napi egymillió forintot is eléri a gyógyszerek költsége. Ez a  gazdasági oldal.

A másik oldala, hogy ezek a kilökődési reakciók óhatatlanul károsítják a beültetett szervet. Elfogadható-e egyáltalán az, hogy pusztán gazdasági indokok alapján a betegek 10-15 százalékát egy olyan veszélynek tegyük ki ami pénzben nem éri meg, és lesz olyan beteg akit esetleg nem tudunk megmenteni. Kérdés: megéri-e?

Kérdéseinkkel természetesen megkerestük az OEP-et is, ahol közölték: a transzplantált betegek szervkilökődését gátló, az OEP által korábban befogadott gyógyszerek finanszírozásában januártól semmilyen változás nem történt. Ahhoz a betegek továbbra is 300 forintos minimális térítési díj mellett, kiemelt támogatással juthatnak hozzá.

"Az egészségbiztosítási pénztár által támogatott egyik, Tacrolimus hatóanyagú készítmény szabadalmi védettsége az elmúlt évben lejárt. Így lehetővé vált, hogy a támogatotti listára az OEP január elsejével ugyanezt a hatóanyagot tartalmazó, az Országos Gyógyszerészeti Intézet által bevizsgált, hatásosnak és biztonságosnak minősített, új, generikus készítményeket fogadjon be. Ez a jövőben azzal az előnnyel járhat a betegek számára, hogy az azonos hatóanyag tartalmú, egymással helyettesíthető készítmények esetében a kialakuló árverseny miatt a gyártók csökkentik a készítmények árát. Az így megtakarított összeg költségvetési forrást jelenthet más készítmények befogadása területén, ami valamennyi transzplantált beteg számára is előnyt jelent" – tájékoztatott az OEP.